1928-ban adták át a Mlinkó István Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény épületét Egerben.
Egerben 1901 októberében kezdődött a hallássérült gyerekek oktatása. Mlinkó István volt az alapító igazgató, aki megszervezte ezt a tevékenységet. Ő a váci tantestületből érkezett, és azzal a feladattal jött, hogy az észak-magyarországi régióban is hozzon létre iskolát hallásukban károsodott gyerekek számára, hiszen addig ők nem részesültek oktatásban.
Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye lakosságát látjuk el 1901 óta folyamatosan. Az országban mindössze nyolc ilyen speciális intézmény van. Az első 28 esztendőben nem volt önálló épülete a hallássérültek oktatásának. A város különböző pontjain bérelt házakban folyt a munka, de Mlinkó István már 1902-ben elkezdte a szervezőmunkát, hogy külön olyan helyük legyen, amit kifejezetten a speciális igényeknek megfelelően terveznek és építenek. Ezek a tervek már az első világháború előtt el is készültek. Össze is gyűjtötték a pénzt több forrásból: Eger városa térítésmentesen adta a telket, Heves Vármegye is felajánlott anyagi részt, s természetesen állami, valamint egyházi támogatások segítették a tervek megvalósítását. Közbejött azonban a világháború. Amikor a világégés véget ért, Mlinkó István ismét nekifogott a megvalósításnak. A kor színvonalának megfelelő épületet terveztek a hallássérült gyerekeknek. Városi mesteremberek építették az épületet, amit 1928-ban adtak át. Ezt Mlinkó István már nem élhette meg, hiszen két évvel korábban meghalt. Ám az oktatómunka és a tárgyi feltételek megteremtése az ő nevéhez kötődik, ezért a képzés indulásának 90. évfordulóján tiszteletből és köszönetképpen az intézmény felvette az alapító igazgató nevét. Ettől az időtől az iskola minden év októberének második hetében megemlékezik az alapításról.
Mlinkó István emlékezete
- augusztus 6-án született Vácott. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1892-ben a helybeli tanítóképző intézetben oklevelet szerzett. Fiatal oktatóként városa egyik népiskolájához osztották be. Itt dolgozott 1894. november 8-ig. Ebben az évben a kultuszminiszter gyógypedagógussá nevezte ki. Ilyen minőségben lépett a helybeli, az ország legrégebbi siketnémák intézetének szolgálatába. Itt volt gyakornok 1895 tavaszáig.
A fenti év március 21-én Kolozsvárra kapott helyettes-tanári kinevezést. E városban azonban csak három hónapot töltött. Ekkor minisztere Vácra rendelte vissza június 21-i hatállyal. 1896. június 13-án megszerezte a siketnéma iskolákra érvényes tanári oklevelet is. Ettől kezdve öt évig tanított szülővárosa nagyhírű intézetében.
1901 júniusában új fejezet nyílott életében. Ekkor a kultuszminiszter Egerbe küldte, ahol a Heves Vármegyei Siketnémák Intézete megszervezését bízta rá. Ettől kezdve neve haláláig összeforrott az általa szervezett iskola életével. Nagy munkabírását, nem mindennapi lelkesedését az intézet szolgálatába állította.
Heves vármegye közgyűlése 1901. március 18-i ülésén fogadta el az állandó választmány javaslatát az egri siketnémák intézete létesítésére. Az iskola az ő áldozatos szervező munkája révén néhány hónap múlva, október 15-én nyitotta meg kapuit a Király utcában. Ez volt a kilencedik ilyen típusú intézmény az országban. Az oktatás 12 tanulóval indult meg.
Mlinkó István az intézet igazgatójaként kezdetben két tanártársával együtt látta el az oktatás és nevelés cseppet sem könnyű munkáját. Igazgatóként minden alkalmat megragadott az intézet fejlesztésére és népszerűsítésére. Az iskola személyi és dologi kiadásainak fedezésére, mivel az állami támogatás nem volt elegendő, sok segélyt gyűjtött össze, s alig volt hónap, hogy ne tartott volna előadást a fiatal intézetről. Az iskolájában elért eredményeket az év végén, nyilvános vizsgán mutatta be a megye közönségének.
Áldozatos munkája révén a beiskolázott tanulók létszáma gyorsan növekedett. A Király utcai épületből így csakhamar a Tarjányi-féle házba (Kertész utca) költöztek. 1908 őszén innen mentek át a Barkóczy-féle épületbe (ma Buttler-ház néven ismert), ahol már ideálisabb körülmények között folytathatták munkájukat, s a tanulók ebben a környezetben megfelelő szociális biztonságot élvezhettek.
Mlinkó István dédelgetett terve volt egy teljesen új iskolai objektum létrehozása. Ennek tervét még az első világháború előtt Hajós Alfréd, ismert műépítész olimpiai bajnok és Villányi János műépítész együttesen készítették el. A tervezett épületet a Vásár-téren emelték volna fel, azonban erre a közbejött első világháború miatt nem nyílt alkalom.
Az intézet igazgatásával járó ezernyi feladat, az oktatásban és nevelésben való részvétel mellett mindig szakított időt a társadalmi tevékenységre is.
Mlinkó István népszerűsítő előadásokat tartott a siketség okairól, a siketek oktatásának és nevelésének történetéről. Az Egri Keresztény Iparoskörben évi rendszerességgel gyakorlati bemutatókat szervezett. Felhívásokat tett közzé adományozásra is. A vármegyeháza nagytermében egy-egy tanév végén nyilvános záróvizsgákat rendezett a főispán, alispán, a vármegyei és városi jegyző, a miniszteri biztos, a szülők és a város érdeklődő polgárai előtt. A szóbeli vizsgákat - kollégái segítségével - rajz- és kézimunka-kiállításokkal is kiegészítette. Később már a város iskoláinak, a tanítóképző intézeteknek a képviselőit is meghívta. A város polgárainak szórakoztatására az iskola tanulói tornabemutatókat is tartottak. A nyilvános vizsgákkal kezdetben az volt a célja, hogy igazolja: a tanult siket ember nem terhe a társadalomnak, hanem teljes értékű tagja. A későbbiekben a szakmai eredmények felmutatására tevődött át a hangsúly.
Mlinkó István felismerte, hogy a siketek oktatása mellett Eger beszédhibás gyermekeiért is tennie kell. 1904 szeptemberében hathetes „gyógytanfolyamot" indított dadogók és más beszédhibások számára. Felkarolta a siketek testi nevelését, és játékdélutánokat rendezett a gyerekeknek. Növendékei kulturális nevelése érdekében megnyerte az egri színház és mozi igazgatóit, akik ingyenes belépőjegyeket biztosítottak.
Tagja volt a Heves vármegyei Törvényhatósági Bizottságnak, Eger város képviselő testületének. Római katolikus iskolaszéki tag volt. A helybeli állami elemi és gazdasági iskolák gondnoksága, a Kereskedő Tanonciskola Felügyelő bizottsága is tagjává választotta. Ó volt a községi iparostanonc-iskola gondnoka. Dolgozott a Polgári Lövészegyletben, a Keresztény Iparos Körben. Az Agrár Takarékpénztárnak, az Egri Kaszinónak, az Egri Katolikus Körnek választmányi, a Hangya Szövetkezetnek igazgatósági tagja volt.
Ellátta az Egri Torna egyesület elnöki feladatait. Örökös tiszteletbeli alelnöke volt az Egri Dalkörnek. Dolgozott az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesületben.
Mind eme funkciók ellátása mellett 33 évig volt önkéntes tűzoltó. Az e téren kifejtett érdemeiért megválasztották az Egri Tűzoltó Egylet örökös tiszteletbeli parancsnokának, kinevezték Heves vármegye tűzrendészeti felügyelőjének, választmányi tagjává fogadta az Országos Tűzoltó Szövetség.
E több embernek is dicsőségére váló munkaköröket nem tudta volna ellátni, ha nem áll mögötte a mindig megértő feleség, Fodor Terézia és a négy tisztelettudó gyermek. Mint ember, nemes lelkű, városát és hazáját szerető személyiség volt.
Nagy tervét, egy új siketnéma intézet megépítését már nem élhette meg. 1924. március 30-án 52 évesen, nagyon korán érte a halál. Április 1-jén helyezték örök nyugalomra a Hatvani-temetőben, rokonai közelében. Temetésén több ezer gyászoló közönség vett tőle végső búcsút.
Mlinkó István arcképe:
Siketnáma intézet épülete a Klapka utcában:
