Dr.Lénárt János (1896–1971) író, tanár

Lénárt János Feldebrőn született, 1896. június 18-án. Édesapja Lénárt Mihály, dohánykertész, édesanyja Kovács Katalin háztartásbeli volt. Egyházi támogatással került a jezsuiták gimnáziumába Szatmárnémetibe, majd Beregszászra, ahol a gimnáziumot végezte. Hetedikes volt, amikor 1914. július végén kitört az első világháború. A következő évben már az egri 60. honvéd gyalogezred önkénteseként kikerült a galíciai frontra. A háborúban 1915. május 15-től 1918. november 8-ig vett részt. Hazaérkezése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara történelem–földrajz szakára jelentkezett, ahol házi tanítósko dásból tartotta fenn magát. 1920. október 1-jén került Nyíregyházára a felsőkereskedelmi iskolába, előbb óraadói, majd helyettes tanári minőségben. Oklevele megszerzése után, 1922-ben rendes tanárnak nevezték ki. Ebben az évben megnősült, Mazanecz Ilonát vette feleségül. Házasságukból három fiúgyermek született, Mihály, Andor és Zoltán, akiket nagyszerű hazafiaknak neveltek. Az Egri Római Katolikus Négyévfolyamú Fiú Felsőkereskedelmi Iskolába 1923. augusztus 30-án került rendes tanárként. Szaktárgyain kívül áruismeretet, testnevelést, magyar levelezést, egészségtant, honvédelmi ismereteket tanított, s ő vezette az üzemi gyakorlatokat, valamint a sportkört is. János bácsi rendelkezett a kiváló tanár minden tulajdonságával. Amikor az iskolába került megbízták az intézmény 294. sz. Eszterházy Károly Cserkészcsapatának vezetésével. Színvonalas és változatos programokat valósítottak meg, figyelve mind a testi, mind a lelki nevelésre. A cserkészek megbízható munkáját az egyház és  a város is többször igénybe vette. Lénárt János vezetésével 1933-ban a gödöllői IV. Cserkész Világtalálkozón 37 cserkész vehetett részt. Még ebben az évben doktorált. Az Adatok a Tarna völgyének morfológiájához című diszszertációja (Eger, 1933.) az Érseki Líceumi Nyomda kiadásában jelent meg. Lénárt tanár úr az 1945 előtti években számtalan társadalmi funkciót töltött be. Rendszeresen tartott előadást Heves Vármegyei Népnevelési Bizottsága által rendezett népfőiskolai tanfolyamokon. Priorja volt Foederatio Emericana Egedia Corporatio-nak, a Magyar Cserkészszövetség II. kerületének vezető tisztje, az Egri Kaszinó választmányának és Szociális Bizottságának tagja. Ellátta a Jegyzők Országos Árvaházának igazgatói teendőit is. A Jegyző internátus felügyelő tanára és az Egri Kereskedőtanonc Iskola igazgatója volt. 1925-ben kezdeményezte a várásatásokat. A munkába később kapcsolódott be Pataki János Vidor ciszterci tanár és Pálosi Ervin jogtanár. Lénárt János végezte cserkészeivel a kazamaták megtisztítását, a bástyák feltárását. A háttérben dolgozott, mert szerénysége nem engedte, hogy érdemeihez mérten előtérbe kerüljön. A második világháborúban többször behívták katonai szolgálatra. 1946 januárjában jött haza. Áprilisban kinevezték az intézet igazgatójának. Történelmet, földrajzot, áruismeretet és kémiát is oktatott, s ellátta a miskolci tankerület tanulmányi felügyelői feladatait. Iskolai teendőin kívül a Heves Vármegyei Szabadművelődési Tanács alelnöke, a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság vezetőségi tagja volt. 1949-ig vezette az Egri Várásatási Bizottságot. 1950-ben a város pedagógusainak megfélemlítésére internálták. Április 14-én letartóztatták, a kistarcsai internáló táborba vitték. 1953. szeptember 6-án szabadult. Egy évig fizikai munkásként dolgozott, majd rehabilitálták. 1954. szeptember 5-én tanári beosztást kapott az Egri Gárdonyi Géza Tanítóképzőben. Valószínű, hogy „rovott” múlttal azért alkalmazták ismét az oktatásban, mert elismerték az országos viszonylatban is példamutató tanári munkásságát. Nyugdíjaséveiben a természet és a vár iránti szeretet adott tartalmat életének. Tevékenyen közreműködött Eger Vára Barátainak Köre létrehozásában, melynek titkárként a feladatok jórészét ő végezte. Természetismerete, táborozási tapasztalata arra predesztinálta, hogy a Természetbarát Bizottság egyik vezetője legyen. Állandóan járta az erdőt, korrigálta, újította a turistautak jelzéseit. Fejezeteket írt Mátra- és a Bükk-útikalauzokba, valamint az Országos Kéktúra könyvbe. 1971. május 11-én örökre elment a természetbarátok nagy táborából. Az egri Hatvani temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét tanítványainak százai szeretettel őrzik. 1971-ben a Bükkben forrást neveztek el róla. Évenként tartanak Lénárt-futóversenyeket és nevét viseli az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hegyitábor is. Boldoggá tesz, hogy ismerhettem!

Írta: Szecskó Károly