KATOLIKUS VALLÁSON KÍVÜLI FELEKEZETEK A TÖRÖKÖK 1687-ÉVI KIŰZÉSE UTÁN

A török iga alól felszabadult városban a katolikus vallás, a püspökség visszaállítása zajlott. A katolikus vezetés rossz szemmel nézte a más vallásúakat. A protestánsok kis számban telepedtek meg Egerben, és nem is különültek el annyira, mint az újkeresztények (volt törökök) vagy a rácok. Főként a Hosszú utca mentén szereztek házakat. Az evangélikusok esetében a családnevek alapján feltételezhető a német származás, valamint igen nagy volt köztük a mészárosok aránya. A reformátusok leginkább a városba települt füleki, ajnácskői, szendrői, putnoki és ónodi hajdúk közül kerültek ki. A várparancsnok, gróf Buttler János várkapitány alá tartoztak és a várőrség részét képezték. A református hajdúk igazi vezetője azonban a korábbi szendrői alkapitány, Ragályi János volt. Az első konfliktusok velük adódtak. Titokban református vallásgyakorlatot folytattak, ami felekezeti-társadalmi konfliktushoz vezetett a város vezetőivel és az egri katolikus papsággal. Ragályi személyesen is összetűzésbe került a káptalannal 1688 májusában, amikor egy kisebb egri szőlőföldjét a káptalan provizora állítása szerint tőle jogtalanul elfoglalta.

Az igazi konfliktus azonban 1689 késő nyarán pattant ki. Az egri harmincados, Weniger Urban a Budai Kamarai Adminisztrációnak jelentette, hogy az egri katolikus lakosság között elterjedt a híre, hogy Ragályi és református katonái 1689. szeptember negyedikére időzítve tervüket, erővel el akarják foglalni a Szent Mihály plébániatemplomot, amely a mai Bazilika helyén ált és e törökök dzsámivá alakították. Az elfoglalt templomba lelkészt akarnak behozni. Maguknak pedig ingyen, minden illeték megfizetése nélkül szántóföldet, rétet és szőlőföldeket akarnak foglalni. 1689 októberében az egri lakosoktól tanúvallomásokat vettek fel, melyben többen arra panaszkodtak, hogy Ragályi katonái a házukra törtek, sőt úgy tudták, hogy elsősorban az újkeresztényeket akarták kiűzni a városból. De alighanem a rácokat sem különösebben szívlelték, mert egy rác tanú vallomása szerint egyik hajdú így kiáltott utána: „…ördög teremtette nem kell Egerbe olyan pogány, hanem embernek való Eger.” A legfőbb terv azonban valóban a Szent Mihály templom elfoglalása és a református prédikátor behozatala volt.

A városvezetés alighanem emiatt fordult szembe Ragályival és a hajdúkkal, ahogy az egy Ragályinak írt leveléből kiderül, mely épp pár nappal a felvett tanúvallomások előtt kelt. Eszerint 1689 őszén a városvezetés a magyar hajúkat – panaszolta Ragályi – rebellisnek tartva, házaikból elűzte, és sokan, akik nem remélhettek Egerben lakást, inkább feladták szolgálatukat és hazaszállingóztak.Ezek az ellentétek azonban Ragályi János 1690. évi halálával elsimultak, a hajdúk lassanként elhagyták Egert. A felekezeti ellentétek kiküszöbölését és a protestánsok egri letelepedésének tiltását várták a püspök és a város között 1695-ben megkötött egyezmény egyik pontja szerint, mely kimondta, hogy zsidók

Forrás: Mihalik Béla Vilmos