A fertálymesterségről! Ötödik rész!

Írta: Breznay Imre 1921-ben!

Ami a választást illeti, nagyon ingadozók az adatok. Egy bizonyosnak látszik: az ugyanis, hogy nem mindig a fertálymesterviselt polgárok választották az újat. A választásnak bizonyosan az év utolsó napjaiban kellett történnie (ha maguk a polgárok voltak a választók), mert a január első napjaiban tartott tisztújító szék jegyzőkönyvében rendszerint ott van a fertálymester választás eredménye is hol így: „odinati sunt” (rendeltettek), hol így: „electi sunt” (választattak). A januári tisztújító székről ez a részlet 1723-ban marad el először. Ettől kezdve rendszerint valamelyik tanácsülés jegyzőkönyvében találjuk az új fertálymesterek névsorát. Valószínű tehát, hogy az Apollónia napján tartatni szokott beiktatás későbbi keletű. Úgy látszik, hogy a XVIII. század második felében vették szokásba. 1780—1800. táján ugyanis már mindenkor február közepén szerepel a jegyzőkönyvekben. A jegyzőkönyvek szövegéből nem lehet megállapítani, hogy kik választották voltaképen a fertálymestereket. Eleinte, úgy látszik, a közgyűlés, majd később 1750. táján a tanács. A XVIII. század harmadik és utolsó negyedében már maguk a negyedek, valószínűen nem mindig a fertálymesterviselt polgárok. A negyedek választójoga is inkább csak a jelölésben merült ki akkortájt. 1759-ben például január 26-án tartatott a Tizedesek választása, amint is az első Fertály szokás szerint assentált a Tanács választására hármat, tudni illik stb. A második kettőt, a harmadik és negyedik fertály csak egyet-egyet, a Hatvani, Felnémeti és Maklári hóstyák, valamim a Sáncz kettőt-kettőt jelölt. 1772-ból ezt olvasom: ‘Die a 20 Januarii. Mivel az óh Fertály Mesterek szokás szerént valedicáltak és a’ Magistratus más Fertály Mesterekről gondolkozott, azért is a Fertályok magok rendek szerint magok között választások szerént következendőket Esentálták, kikis azonnal szokás szerént Felesküttettek. Majd egy más esetben: 1790. február 10. Elérkezvén a fertálymesterek választásideje, az egyes negyedek lakosai egybegyűlének az érdemült fertálymester házában, hogy régi szokás szerint saját soraikból az új fertálymestereket megválasszák, a kijelölendőket megerősítés végett a tanácsnak beterjesszék. Ez a följegyzés egyúttal a legvilágosabb útmutatást adja a régiek választási rendjére nézve. Juhász Mihálynak alább következő esete is a mellett szól, hogy 1800. táján már a negyedek választottak, a tanács csak jóváhagyta. Az 1800. évi jegyzőkönyvből azt mondja az idevonatkozó részlet: Meg jelenvén a Fertálybeli gazdák, új Fertály Mestereknek a következendő személyeket mutatták be a tanátsnak. Akik mindnyájan alkalmatosoknak találtatván, azonnal a szokott hitnek letétele után szolgálattyukat el is kezdették.

1828-ban már a Városi és külső Hóstyai előkelő Uraság és Gazdák által választattak a fertálymesterek. Ekkor már, úgy látszik, teljesen kialakult a mostani választási rendszer, mert az „előkelő” megjegyzés bizonyára a negyed legjobbjaira, a fertálymesterviselt polgárokra vonatkozik.Hogy esküt tesznek, annak első nyomát 1747-ben találom a következő szavakban: „ .. . kikis szokás szerint meg eskettetvén, hiteket letették.” Tehát: szokás szerint, amiből következik, hogy nem mond újságot az 1756. évi városi Protocollum: „... kik Tizedeseknek választatván Város mellett teendő Szolgálattyokra, hogy mindenek híven fognak szolgálni törvény szerint letették a hiteket.” Az eskütétel és a beiktatás ünnepiesebb lefolyásáról hiteles adatot 1800-ban találok először, amikor is „... az előbbeni fertálymesterek pedig, minek utánna mindenektől bocsánatot kértek, értésekre adattatván, hogy szolgálattyok a Tanátsnak teljes meg elégedésére volt el bocsájtattak.”

Egész más hangja van azonban az 1820. évi beiktatásról szóló jegyzőkönyvi fejezetnek, mely erről az eseményről a következőkben emlékezik meg: „akik minek utánna mind a Nemes Város Javának és boldogságának Elő Mozdításában teendő szolgálattyoknak hív és szorgalmatos meg tételére, mind pedig az Elöljárókhoz tartozó engedelmességnek meg adására Nzetes Fő Biró Úr által szívre ható módon és jelessen elkészült meg szóllítással fel buzdítattak volna: azonnal a magok kötelességeknek folytatásába be is iktattattak.”

Ekkor tehát már arra is fáradságot vesz Nájmájer János főbíró úr, hogy ünnepi beszédet csináljon a fertálymesterek eskütételéhez. Kétségtelen bizonyítéka ez a fertálymesteri intézmény folyton erősbödő tekintélyének. Ez a tekintély, amelyhez manapság, mint fentebb kimutattam, nem férhet szó, nem mindig járt ki a fertálymesterségnek és viselőinek. Nem pedig azért, mert bizony kezdetben alantas foglalatosság volt. Olyan „szaladj be — fuss ki” alkalmaztatás, aminek hatásköre csak később, idők folytán emelkedett és nyert tekintélyt, tisztességet. Egyik kötelességökről legelőször 1716-ban veszünk tudomást, amidőn is „die 12.

8-bris .. . rendeltetett az kik minden fertály esztendőben az seriesbeli Tizedessel együtt az házakat fogják meglátogatatni az tűznek veszedelmes volta el távoztattása miatt”. (Prot. 163. 1.) 1790-ben jan. 2-án az adók évnegyed befizetéséről lévén szó, a tanács kimondta, hogy „... még a Fertály Mestereknek is ki fog adattatni és minden Fertály Mester választásakor ottang is elolvastatni, úgy az ó Fertály Mester által az új Fertály Mesternek consignáltatni.