„Szarvas vendéglő" múltja és jövője.
Hevesy Sándor írása 1970-ből.
A hosszú háborúskodásokat követően, a XVIII. században végre előnyére megváltozott, szebb és jobb lett a sok vihart látott Eger élete. A Rákóczi-szabadságharc utáni évtizedekben mindinkább nőtt a városban a lakosság száma, megindultak az építkezések, és vidámmá váltak az emberek!
Az 1700-as évek közepén a „víg Egerben” már sok-sok kocsma, vendéglő várta, néhol szinte szomszédosan elhelyezkedve — a mulatni vágyó polgárokat. Így létesült a várhoz vezető Barátok utcájában egymás közelében — a jelenlegi Kossuth Lajos utca keleti végén az Oroszlán, a Gólya, az Unicornis vendéglők (az utóbbiról lett most elnevezve az ottani új turistaszálló), sőt erre működött még egy „császári serház” is. Hasonló „vendéglőközpont” lett azután a XVIII. század végétől kezdve a Szarvas tér vidéke. Itt állott a térnek nevet adó „Szarvas” vendéglő, szemben vele az egykori „Kékszőllő”, végül a Maklári út elején az előbbi kettőnél is régebbi „Zöldfa” káptalani kocsma. A három vendéglő között kétségtelenül a „Szarvas” volt a legjelentősebb. Lehet, hogy régebben is állott már itt egy, esetleg a XVIII. század folyamán keletkezett kisebb barokk ház, de a mai emeletes épület — a klasszicista stílusjegyek után ítélve — minden bizonnyal a XIX. század első negyedében valósult meg, kb. akkor, amidőn a mostani Szarvas tér északi bejáratánál állott egykori városkaput lebontották.
A klasszicista homlokzat nagyszámú helyiséget takar, — ezek között nevezetes volt az emeleti nagyterem, az északi végében színpadkiképzéssel. Színházépület — vagy mint akkor mondották „aréna” — még a XVIII. század végén sem volt Egerben, így például 1789-ben a „K. K. Erziehungshaus”-ban játszott egy német társulat. A magyar színészek pedig az időközben elkészült Szarvas vendéglő nagytermében művészkedtek, itt egykor Déryné éneke, vagy az akkori jeles színészek játéka ragadta el a közönséget. 1837. november 5-én is még a Szarvas fogadóban játszott „Balla társulata”, de ezt követően mind kevesebbszer tartják itt az előadásokat, mivel időközben elkészült a Főutcán „Spetz szálája” (a későbbi Kaszinó, majd legutóbb szakszervezeti székház nagyterme), és a városközpontban természetesen nagyobb volt a rendezvények sikere.
De azért a Szarvas vendéglő díszterme, más célból ugyan, de később is nagy érdeklődésnek örvendett a város bálozó fiatalságának találkozóhelye lett ez, ahol a lányok és gavallérjaik hajnalig ropták a csárdást és a polkát, ment a francia négyes, és keringőztek a párok. (Mint érdekességet említem meg itt: — még nagymamám mesélte, hogy az ő fiatal korában nem voltak az utcák és gyalogjárdák kellően kiépítve, ezért esős időben a szép krinolin-szoknyás lányokat a Szarvas vendéglő báljába — puttonyban szállították!) Végül ne felejtsük el magának a vendéglőnek a kedveltségeit, így például közismert volt, hogy ha Józsa Gyuri (tiszafüredi földesúri és társasága Egerbe vetődött, a Szarvas vendégfogadóban ütötte fel tanyáját. Ha egyszer azután bevette magát ide a mulató, duhaj társaság, három-négy napig nem mozdultak a bor és kártya mellett!
De azután repültek az évek, megváltozott a világ. Az épületből később kaszárnya: „Szarvas-laktanya” lett, 1950 után pedig a helyiségekből lakásokat alakítottak.
Az egykori Szarvas vendéglő életében azonban a talán nem is távoli idők nagy változást fognak hozni. A Kossuth Lajos utcai „Buttler-ház”-ban hamarosan megszűnik az eddigi turistaszálló és oda ismét múzeumi részlegek kerülnek az egri várból. (Igazgatóság, adminisztrációs és szakmai központ.) Miután pedig a nemrégiben megnyitott Unicornis Szálloda egymagában nem tudná az Egerben mindinkább növekvő kirándulási-idegenforgalmi igényeket kielégíteni, ezért a Buttler-ház turistaotthona áthelyeződik az egykori Szarvas vendéglő épületébe, amely így nagyjából visszanyeri eredeti hivatását. Igen, ebből az alkalomból meséltük el az egri öreg Szarvas vendégfogadó bizonyára nem is érdektelen múltját és jeleztük a várható jövőt.
Szarvas vendégfogadó, melyből később kaszárnya lett:
