Negyven évvel ezelőtt négy ablakos kicsi ház, ma modernül berendezett nagy iskola Egerben a Heves-vármegyei Siketnéma Intézet!

Könnyekig megható oktatási bemutató a siketnémák tanintézetének 40 éves jubileumán!

1941. június 13.

Kevesen tudják valójában, milyen gyönyörű, milyen embermentő munka folyik a siketnémák intézetében. Sokan azt gondolják, hogy ez is csak egy iskola, mint a többi és itt is csak tanítanak, mint a többiben. A siketnémák intézete azonban sokkal több, mint iskola, mert itt a halló és beszélő képességet nélkülöző gyermekeket teszik hallóvá és beszélővé, a tudás, a pedagógia, a türelem és a szeretet oktató és nevelő eszközeivel.

A némák beszélnek, a süketek hallanak. Erre a krisztusi csodára gondoltunk, s a csodálat és a szeretet érzéseitől felhősödött el szemünk, amikor Heves vármegye siketnéma intézetének negyvenéves jubileumán az oktatás módjának és rendszerének csodálatos sikereit és eredményeit láttuk.

A város egyházi, katonai és polgári előkelőségei, s mellettük nagyszámú érdeklődő közönség gyűlt egybe a siketnéma intézet tornatermében rendezett jubileumi, oktatás bemutató ünnepélyre. A gondos ízléssel feldíszített teremben szeretettel és jókívánságokkal üdvözölték a megjelent társadalmi előkelőségek a jubiláló intézet igazgatóját, Leopold Rezsőt és tanári karát.

Simon József m. kir. tanügyi tanácsos, az intézetnek sok éven át volt tanulmányi felügyelője volt a jubileumi ünnep egyetlen szónoka. Elismerő és méltató szavakkal ismertette az intézet történetét. 1901-ben, negyven évvel ezelőtt a Király-utcában négy ablakos kicsi házban kezdte meg működését a heves-megyei siketnéma intézet. 1911-ben már emeletes házba költözött, a Káptalan-utcába, a mai kereskedelmi iskolai internátus helyére. 1926-ban építtette Heves vármegye a mai modern épületet a Dr. Szmrecsányi Lajos utcában. Az évről évre fejlődő intézet e negyven év alatt sok-sok siketnémát mentett meg a magyar társadalom számára azzal, hogy beszélővé és hallóvá tette őket a siketnéma oktatás új, tudományos módszereivel.

Sturm József siketnéma intézeti tanár ismertette ezután néhány szóval a siketnéma oktatás lényegét, s ezt a bemutató oktatás következő számai kezdő, középső és felsőfokon a maga megható valóságában tárták az ünneplő közönség elé.

Tatay Vilma tanárnő az I. osztály siketnéma, kicsiny, 6-7 éves növendékeivel jelent meg az előadói emelvényen. Meleg szeretettel és angyali türelemmel foglalkozott hálás kis növendékeivel, akik feszült figyelemmel és bámulatos akaraterővel az I. osztályban 150 fogalom nevét tanulják meg és e 150 szóval végeznek beszédgyakorlatot, kérdések és feleletek alakjában. Itt természetesen a legnagyobb gondot még a beszéd technikai részére fordítja az oktatás.

A beszéd, azaz a hangképzés technikáját kell legelsősorban megtanulnia a kis néma növendéknek, hogy az eddigi jelek és mutogatás helyett a pontosan kiejtett szavak útján értethesse meg magát. Ennek a nehéz feladatnak gyönyörű teljesítését igazolta megható eredményekkel a kezdők oktatása.

Dankó István siketnéma intézeti tanár ezután az oktatás eredményeit a középső fokot elért növendékeknél mutatta be. Itt már teljesen elsajátították a beszédhang technikáját és az oktatásnak az acélja, hogy a növendékek szívesen is beszélgessenek vele.

Sturm József tanár a VI. osztály növendékeivel az oktatás felső fokát, s annak bámulatos eredményeit mutatta be. A növendékek világosan hangzó szavakkal és szabatos fogalmazásban mondották el, mit tanultak ebben az esztendőben hittanból, földrajzból, természetrajzból. Magyarország földrajzáról nagyszerűen beszélnek. A földrajzban meglepő a tájékrajzolási ügyességük és térkép ismeretük. Egyik siketnéma fiú a tanár szájáról leolvasott szóbeli parancsra a táblához siet, és pillanatok alatt lerajzolja krétával a történelmi Nagy- Magyarország ezeréves határait. Belerajzolja a Dunát, a Tiszát és a többi folyókat. Megmondják a gyermekek azt is, hogy miről nevezetes egy-egy magyar város. Nagy munka, vas szorgalom és páratlan türelem eredménye az, ahogy a kis siketnéma növendék tagozva, megropogtatott mássalhangzókkal feleli a feladott kérdésre:

E-ger, ér-se-ki szék-hely. Itt írt, itt van el-te-met-ve Gár-do-nyi Gé-za

Változatos, ügyes, néha szinte akrobatikus tornamutatványokat láttunk a továbbiakban a növendékektől. Előbb a leányoktól, azután a fiúktól. Fegyelmezettség, gyakorlottság, tudás és erő szép bizonyítékai voltak a bemutatott gyakorlatok.

Sturm József végül a jubileumra érkezett, s az intézetet már régebben végzett növendékek közül mutatott be néhányat. Mind szépen elhelyezkedtek az életben, s értékes, munkás, hasznos tagjai a társadalomnak. Tulajdonképpen az intézetnek köszönhetik boldogságukat. Ők maguk is kijelentették ezt.

A megható jubileumról megilletődött lélekkel távozott a közönség. Könny csillogott a szemekben, de nem a részvét, talán inkább a megismerés és a szeretet könnye. S bámulat és elismerés az embermentő, boldogító munka felett, amely negyven éve árasztja áldását Egerből siketnéma testvéreinkre.