EGRI URÁNIA MOZI TÖRTÉNETE

Az Uránia mozgókép vetítő zsúfolt nézőtér előtt, 1913. augusztus 23-án vetítette a bemutató előadását. A mozi ünnepélyes műsorral látta vendégül első közönségét. Az országos hírű Egri Polgári Dalkör énekszámaival tarkított programban Károly János, a mozi egyik tulajdonosa és az egri Keresztény Iparoskör elnöke rövid bevezető ismertető előadása után stílszerűen egy Uránia-darabot vetítettek: A mozi címűt, dr. Hevesi Sándor és Vajda Ernő 150 színes állóképpel tarkított, számos rövid filmből álló összeállítását.

A vérbeli filmműsorra csak a következő napon került sor. A korszak egyik legnagyobb férfi filmszínésze: Valdemar Psilander főszereplésével, „Szökés a felhőkön át”, a budapesti mozikkal egy időben került az egri publikum elé.

Az 1920-as évek elején a Széchenyi utcai Urániában vetített filmek között még feltűnően sok volt a dán (Nordisk Film Companie) az amerikai, a német és a francia mellett. 1927-re azonban már az amerikai film uralkodott el döntően a műsorban. Természetesen a lassan-lassan megindult magyar filmgyártás darabjai is eljutottak több-kevesebb idő múltán Egerbe

Az első magyar filmhíradót, az ún. „Magyar Filmújság,,-ot, amelyet a Magyar Filmiroda RT. készített, először 1924. július 30-án mutatták be az egri Urániában. ,,A fontosabb és a nagyközönséget érdeklő magyarországi eseményekről készült" riportfilm egri bemutatkozása meglehetősen gyatra volt, hiszen a népszövetségi főbiztos budapesti látogatásáról és gróf Bethlen István hódmezővásárhelyi beszédéről készült felvételek mellett olyan képsorok szerepeltek, mint pl. gróf Andrássy Gyula tereplovaglása, vagy Horthy Miklós látogatása a káposztásmegyeri lóversenyen.

Ennek kapcsán emlékezzünk meg egy egri vonatkozású magyar film nagy kudarcáról. 1923 karácsony hetében Budapestet megelőzve az Uránia filmszínházban mutatták be Gárdonyi Géza halhatatlan regényének, az Egri csillagoknak első magyar filmfeldolgozását, Fejős Pál rendezésében. Ez volt az első magyar film, amelyhez kísérőzenét is készíttetett a rendező Angyal László zeneszerzővel.

„Minden alkalommal zsúfolt nézőtér előtt vetítették" a filmet és bár 5 ezer ember nézte végig, az mégis megbukott, mert mint a helyi sajtó írta: „rendkívül csalódást és tömérdek bosszúságot hozott". „Nincs bennük korhűség. . . nem találjuk meg benne a történelmi levegőt,

írta az Egri Újság őszinte hangú kritikusa. Eger ostroma. . . kapkodás, zűrzavar, amelyből a magyarok halált megvető vitézsége ki nem tűnik. Cecey Éva, amikor Bornemissza Gergellyel házasságot köt, nem halálosan szerelmes leányzó, hanem holmi XX. századbeli szubrett. És így tovább. . . Az Egri csillagok filmjét így kár volt megcsinálni. . . A nagy álmodó pedig ott a Bebek bástyán, ha látná ezt a paródiaszerű filmet, megfordulna a sírjában!"

A harmadfél millió korona költséggel készült film azonban nemcsak Egerben bukott meg, de országszerte is, úgy hogy a rendezője, Fejős Pál, aki el sem tudott számolni a költségekkel, mindent maga mögött hagyva, eltávozott Magyarországról. Később azonban külföldön világhírt szerzett magának és a magyar névnek.

Igen érdekesen alakult a II. világháború évei alatt vetítésre került filmek nemzetiségcsoportonkénti összetétele. Az utolsó békeévben, 1938-ban,majd pedig 1942-ben és 1943-ban az Uránia mozi műsorára tűzött darabokat tettük vizsgálat tárgyává, így 1938-ban 161, 1942-ben 131, 1943-ban pedig 138 film került a közönség elé. Ez a három esztendő átlagában 143 egész estét betöltő filmet jelentett, azaz öt nap alatt két új műsor került vetítésre.

Az 1938-ban bemutatott filmek elsöprő többségben: 40,4 %-ban amerikaiak voltak. A magyar darabok 27,3 %-ot, a franciák pedig 13,6 %-ot tettek ki. Ugyanekkor német film még csupán 10,5 %-ban került az egri publikum elé, olasz pedig éppen alig (2 darab, 1,2 %).

1942-ben az amerikai filmalkotások száma már némileg csökkent (28,2 %), de mérsékelten megszaporodtak a műsorra tűzött német és olasz filmek: az előbbi 17,7 az utóbbi pedig 7,6 %-ra. Ugyanakkor a magyar darabok gyarapodása még csak mérsékelt volt, de így is elérte már a 30,5 %-ot.

1943-ban azután jellegzetes módon a politikai-katonai események vetületeként, átalakult a műsorra tűzött filmek összetétele. Ekkor a háború miatt már egyetlen USA-filmet sem mutattak be, viszont a műsoron 82 % erejéig eluralkodtak a magyar, német és olasz filmgyárak alkotásai. (Magyar: 43,5, német: 26,8 és olasz 11,6 %.) — A helyzet 1944-ben tovább torzult és tovább emelkedett a nevezett országok filmtermékeinek a száma.

1942—43-ban csupán 1—2 osztrák, svéd, dán, finn, svájci és bolgár filmet vetítettek az Urániában.

A műsoron a mozi vállalkozás merőben üzleti oldala tükröződött és bizony gyakorta feledésbe merült az egri első mozielőadások nemes szelleme. Az ún. „slágerdarabok", a ,,kasszadarabok" biztosították a cég minél kedvezőbb év régi mérlegeredményét. A tárgyilagos igazsághoz tartozik viszont, hogy a vidéki moziknak nemigen adódott nagy válogatási lehetősége a budapesti filmkölcsönző vállalatoknál, mert ebben a hosszú időszakban a „könnyű darabok" domináltak. Ha netalán akadt is egy-egy igazán művészi film, nem vállalkoztak azoknak vetítésére, számítva az esetleges kisebb látogatottságra, kisebb haszonra, kisebb napi bevételre. A háború évei alatt viszont műsoron találtuk mindazon darabokat, mind németet, mind magyart és olaszt egyaránt, amelyek a háborús célok szolgálatában állottak és burkolt, vagy leplezetlen propagandát fejtettek ki.

A háborús esztendők alatt a helyi lap rendszeresen közölte az Actio Catholica filmkritikáit, melyek szigorú valláserkölcsi ítéletükön kívül a háború szolgálatában is állottak. Álljon itt csupán két példa e filmbírálatokra. Üzenet a Volgapartról: „Kifogástalan háborús magyar film, sok szép harctéri jelenettel. . ." Tábori színház: ,,A német színészet szép bajtársi szolgálata a frontok mögött."

Az egri mozik 2. világháború előtti históriáját fejezzük be a két világháború között Egerben forgatott magyar filmek megemlítésével.

1937-ben a Prizma Film cég egy, e korszakra szinte tipikusan jellegzetes filmnek, az „Úrilány szobát keres” címűnek a külső felvételeit készítette Egerben.

A másik egri forgatású alkotás azonban a magyar film történetében már igen tiszteletreméltó és maradandó helyet ért el. Az 1940-ben készült Zárt tárgyalás című filmről van szó. Az Atelier Játékfilmgyártó és Forgalmazó Vállalat levélben kereste meg a város vezetőségét, bejelentve, hogy a városban kívánja a film külső felvételeit készíteni, amelyhez engedélyt és anyagi támogatást kért. A képviselő-testületi közgyűlés 600 pengőt utalt ki a filmvállalat részére.

,,Az egri képviselő-testület tudatában van — mondotta ki a határozat — az egri filmfelvételek nagy propaganda értékének, s ezért készséggel támogatja a vállalkozást. A képviselő-testület szeretett volna nagyobb értékű támogatást biztosítani a nagysikerűnek Ígérkező film részére, azonban a nehéz háztartási helyzet miatt ezt megtenni nem állott módjában. Mindazonáltal felhívja a város polgármesterét, hogy egyebekben nyújtson mindenben segédkezet a város propagandáját láthatóén elősegítő vállalkozás részére." Így vált tehát 1940-ben Eger városa szerény anyagi részesévé egy olyan kimagasló magyar filmnek, amely a mai filmesztétikusok szerint is a korszaknak legjelentékenyebb, a legjobb francia filmek igényes színvonalát elért alkotás volt. Az Uránia mozi 590 főnyi befogadóképességével az ekkor már 33 ezer lakosú megyeszékhelyen kevésnek bizonyult és semmiképpen sem elégítette ki az igényeket. Mivel a Városi Színház kihasználatlan volt, egy Budapesti befektető társaság 1943-ban Palota nevű moziként üzemeltette

Az egri mozik a 2. világháború utáni években 1944—1948.

A szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1944 november elején átkeltek a Tisza Heves megyei szakaszán és további hadműveleteik során elérték Eger térséget. A front közeledtével bezárt a két egri mozi, de megszűnt az áramszolgáltatás is. A mozik szívét-lelkét: a nagy értékű vetítőberendezéseket éjnek idején gyertyafény mellett sikerült megmenteni. Az Uránia gondosan becsomagolt gépeit Lakatos Sándor, aki 1912. évi megalakulása óta gépésze volt a mozinak, a pince mélyén másfél vagon koksz alá rejtette.

A másik mozi, a Palota Filmszínház, vetítő helyisége szintén kiürült. Nagy Imre, az egyik tulajdonos az értékes amerikai gépi felszerelést papírba, rongyokba pakolva a pincében és a páholyok padlózata alá dugva menekítette meg az elhurcolástól.

November 25-én már a város határában folytak a harcok, 26-án pedig már a déli és keleti külvárosokban. November.30-án végül egész Eger városát elfoglalta a szovjet haderő.

December 1-én már egy szovjet tábori színház adott esztrádműsort a városban a szovjet harcosok részére. A városparancsnok az igen művelt és több nyelvet beszélő Nyikolaj alezredes (teljes neve ismeretlen) lett, aki civilben rosztovi tanár volt, szerette a zenét, maga is jól zongorázott. Tudta jól, hogy kell a frontkatonának is a felüdülést nyújtó kulturált szórakozás. A Palota Filmszínházba áramfejlesztő gépet szereltek fel, s december 15-e körül filmelőadásokat rendeztek a Vörös Hadsereg katonái számára.

A Nemzeti Bizottság kommunista párti elnöke bejelentette 1945. április 5-i ülésén rendkívüli jelentőségű döntést hozott, mely eredményeként az Uránia mozgókép-színházat és a Palota Filmszínházat ezt követően államosítják.

Az Uránia mozi 1913-tól 1950-ig 37 éven át viselte nevét. A szocializmusban Vörös Csillag mozi nevet kapta.