Eltűntek a múlt ránk erőszakolt ünnepei, tárgyai.

Bocsi Rita írása 2011. november 7.-én.

November 7. kiemelt állami ünnep volt évtizedeken keresztül. Kötelező volt a tapsrend, korántsem volt olyan könnyed, mint a virslis-lufis családi majális. A történelem sakktábláján időnként megdőlnek a védőbástyák, támad a lovas hadsereg, s ha befagy a játszma, patthelyzet alakul ki. S van, hogy új csaták kezdődnek, új játékosokkal, új szemlélettel, új stratégiákkal. Sokáig ünnepelte az ország a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat november 7-én, 1917-ben ugyanis ezen a napon robbant ki a felkelés Szentpéterváron Lenin vezetésével. A föld köztulajdonba került, bevezették a nyolcórás munkaidőt, elismerték az Orosz Birodalom minden népének önállóságát és függetlenségét, ingyenessé vált az orvosi ellátás, engedélyezték a polgári házasságokat. Új időszámítás is kezdődött, a cári rendszerben használt Julián-naptár helyett bevezették a Gergely-naptárt. Így lehet az, hogy október 25-ét ünnepeltük november 7-én. Semmi közünk nem volt hozzá. Éreztük is, ez idegen. Már eleve az, hogy novemberben ünnepeljük a nagyoktóberit, ahogy otthon hívtuk. Központi ünnepségek voltak, vezényelve tapssal, állami kitüntetésekkel, díszfelvonulással, tányérsapkával. A tévében ment a közvetítés a moszkvai megemlékezésekről, néztük a Kreml hagymakupoláit. De otthon voltunk legalább, szabadnap volt. Szólt az Internacionálé, hogy a múltat végképp eltörölni, de nem történt semmi. A múlt relikviái, a „Lenin”- és „Ivánszobrok” ott voltak a köztereken, a munkahelyeken, az iskolákban. Az épületeken a vörös csillagok. Aztán eltöröltük a múltat. A csillagok hulltak, törtek, a szobrok dőltek, bontották amit lehet. Aztán 1990 márciusában Egert is elérte a nagy szoborcsomagolási hullám. Polgári engedetlenségtől hajtva ponyvával letakarva próbálták eltüntetni a rendszerjelképeit. A korabeli tudósítások szerint a gyűlölt szobrok sorsáról a városi tanács végrehajtó bizottsága döntött. A vörös gránitcsillag elbontása körül még egy kisebb botrány is kirobbant. Sokan úgy vélték, túlzott hasznot húz belőle a munkálatokkal megbízott vállalkozó. A mai Hatvani kapu téren álló Lenin-szobrot végül az odagyűlt népes tömeg előtt, vidám autótülkölés mellett bontották el a városgondozási üzem dolgozói, még az első szabad választások előtt. A szobrok sorsáról ma már nem tudunk sokat, de Lenin az 1993-ban megnyílt budapesti Szoborparkba került. Az egri Dobó István Vármúzeumban is csak néhány mellszobrot őriznek. Egy-egy kisplasztika még feltűnik olykor irodai íróasztalokon vicces társalgási apropóként. Mára ezeken a tárgyakon csak mosolygunk. Azt nem tudom, hogy a nagyapám négyévi líráiban töltött „málenykijrobot” után mosolyogna-e rajtuk. Mikor hazatért, csak egy nyírfából faragott sakktábla volt nála. Persze az emlékek megkopnak, ahogy a fekete bábukról is kopik a tinta.