LENGYEL HÁBORÚS MENEKÜLTEK EGERBEN (1939-1944)
1939-ben a német és szovjet haderő lerohanta Lengyelországot. Lengyelek tömegei menekültek Magyarország felé. A második világháború idején Eger kevéssé ismert, de nagyon fontos szerepet játszott a lengyel menekültek befogadásában. Ez a történet a magyar-lengyel barátság egyik szép példája. Egerbe túlnyomórészt katonatisztek és hozzátartozóik érkeztek.
Az „egri Lengyel Katonatiszti Tábor" a várban létesült, a tisztek szálláshelyét a vár épületeiben jelölték ki. 1939 szeptember végén. A táborban kb. 750 lengyel tiszt zsúfolódott össze. A zsúfoltság okozta feszültség enyhítésére a tábor magyar parancsnoka Gödry Géza ezredes már szeptember 26-án engedélyezte a városba szóló eltávozásokat, sőt a városba való kiköltözést is. A főtisztek pl. a Káptalan utcai (ma Kossuth u.) Nemzeti Szállodában és a Korona Szállóban (ma Park Szálló), az alacsonyabb rangú tisztek a városi fürdő épületeiben nyertek elhelyezést. A civilek számára a síkfőkúti turistaszálló, a Sas utcai villanytelep épületei szolgáltak átmeneti szállásul, de a város által fizetett „albérletbe❞ is jutottak szép számmal menekültek (pl. Almagyar u. 7., Csokonai u. 8., Apponyi Albert u. 2. (ma Mocsáry L. u.).
- december 16-án keltezett, egri polgármesteri levélben azt olvashatjuk, hogy „a napokban" 118 lengyel polgári menekültet fogadott be Eger városa. A város első embere, Kálnoky István polgármester anyagi támogatást kért a Belügyminiszter IX. osztályától, konkrétan id. Antall József osztályvezetőtől a menekültek elhelyezése és ellátása érdekében. Az idők folyamán segélyek érkeztek pénzbeli és tárgyi támogatás formájában. Például a Városi Gyógyfürdő rendszeres használatért is támogatást kért a lengyelek számára.
A magyar kormány rendelete értelmében napidíjat folyósítottak a lengyel menekülteknek, a katonáknak és a civileknek egyaránt. Egy „Tábornok 8 pengő, a főtisztek 6 pengő (ezredes, alezredes, őrnagy), a tisztek 4 pengő (százados, főhadnagy, hadnagy), a tisztjelöltek (kadétok) 2 pengő, a tiszti hozzátartozók naponként és
személyenként 2 pengő ellátmányt kaptak. A gyerekek kezdetben
1,50 pengő, majd 1940 elejétől a 12 évnél idősebbek 2 pengő, a
fiatalabbak változatlanul 1,50 pengő napi segélyösszegben
részesültek." Tehát, a közkatonák és a katonatisztek rangjuktól
függően 60-240 pengő/hónap zsoldot kaptak kézhez, ami a korabeli
jövedelmi viszonyokhoz képest egyáltalán nem mondható kevésnek.
- január 1-től megemelték a zsoldösszeget az élelmiszerárak
jelentős emelkedése miatt. A törzstisztek ezután napi 7, a tisztek
napi 5, a tisztjelöltek napi 3, a tiszti hozzátartozók egyformán napi 5,
az altiszti hozzátartozók napi 4 pengőre számíthattak. Biztos
megélhetést nyújtott számukra a magyar kormány.
Az egri lengyel tiszti tábor 1940 tavaszán kiköltözött a várból a
városba, a Káptalan u. (ma Kossuth u.) 5. és 13. szám alatti
épületekbe. Szabályozott belső életük ellenére is egyre inkább
asszimilálódtak a városi élethez. Mindennapi életüket a korlátlan
szabadság jellemezte.
Az Érsek utcában általános iskolát tartottak fenn. Az 1940/1941.
tanévben például 30 gyermek látogatta, de a gyakori elköltözések, a
családos internált katonatisztek áthelyezése miatt a tanulók száma
erősen ingadozott. Van olyan, dokumentummal alá nem támasztott
adat, hogy az 1941/1942. egri tanévben a Witalis Piotrkowski
piarista paptanár és Stanisław Frankowski tartalékos tiszt (tanár)
vezette iskolának 122 növendéke volt. A felnőttek hétköznapi
programjába beleillett a könyvtárak és a város kulturális
eseményeinek rendszeres látogatása. Nemcsak önmaguk
szórakoztatására megalakították „A lengyel internált tisztek tábori
színházáť" és kórusát. A lengyel és a magyar állami ünnepeken
rendszeresen felléptek, előadásaik nyilvánosak voltak, plakátokon
hirdették városszerte kulturális rendezvényeiket.
Magyarország német megszállása, 1944. március 19-e után az
Egerbe menekült lengyelek helyzete gyökeresen megváltozott. A
támogatott és segélyezett lengyelek egyre inkább üldözendő
ellenséggé váltak. Szervezeteik működését betiltották, feloszlatták,
vezetőiket letartóztatták, koncentrációs táborokba hurcolták. Az asszonyok és a gyerekek főleg az egyházi intézmények oltalmával igyekeztek túlélni az életveszélyes időszakot. Alighogy átvonult a front Magyarországon máris megkezdődött az ide menekült lengyelek hazaköltöztetésének előkészítése, majd lebonyolítása.
A Lengyel-Magyar Barátsági ünnepeket a mai napig rendszeresen megtartják városunkban. Eger testvérvárosa, Przemysl, mellyel rendszeres kapcsolatban vagyunk.
Az egri Kisasszony-temetőben nyugvó lengyel katonatisztekről sem feledkezünk meg, még akkor sem, ha az „egri lengyelek❞ nem a fronton, nem a harcok közepette vesztették életüket. Emlékük és sírjaik ápolásáról a lengyel, magyar hivatalos szerveken kívül az egri Páduai Szent Antal-plébánia gondoskodik.
Forrásirodalom: Dr. Gebei Sándor Eszterházy Károly Katolikus Egyetem - Lengyel háborús menekültek Egerben (1939-1944) című írása.
https://www.youtube.com/watch?v=JEZf0tPVDCo&t=86s
