Bitskey Aladár

Élete, hivatása az úszásoktatás.

Virágh Tibor írás 1975 decemberéből.

Amikor, hajdanán, derekán egy kötéllel, az egri fürdő vizébe lógatta az úszómester és kapálózva megpróbálta fenntartani magát, nem tudhatta még, hogy egy egész életre eljegyezte magái az úszással és az úszásoktatással. Pedig ez történt hat évtizeddel ezelőtt Bitskey Aladárral, a ma már galambősz, életének hetvenedik esztendejét taposó, de most is fiatalos mozgású Aladár bácsival, akiről minden megkérdezett szeretettel, megbecsüléssel beszélt, akit úgy emlegetnek az uszodában, hogy talán három ember képes lesz pótolni munkáját, ha egyszer nyugdíjba megy. Annak idején szerencsésnek mondhatta magát, hogy ő is közte volt annak a kétszáz gyereknek, aki 1918-ban Egerben megtanult úszni. Hamar kiderült, hogy tehetsége van ehhez a sporthoz, emellett szorgalma és kitar­tása is. Élt adottságaival, így lett alkotó részese az egri úszósport első fényes korszakának a húszas években. Versenyzői pályafutásának érdekessége, hogy egyéni számban csupán egyszer volt magyar bajnok. Hat magyar bajnokságon, egy angol bajnokságon, két Európa-bajnokságon és három főiskolai vb-n szerzett ezüstérmet. Testvérével Zoltánnal, Bárány Istvánnal, Szigritz Gézával együtt olyan eredményeket értek el a hazai és külföldi versenyeken, melyekkel Eger úszóéletének nemzetközi hírnevet, rangot szereztek. Erre az időszakra esett a város ötvenméteres versenyuszodájának megépítése is. Ez a feltétel csak alap volt. Hogy ez akkori úszók közül kiemelkedtek, rendszeres munkájuknak, szorgalmuknak köszönhették. Elsők között voltak, akik télen sem hagyták abba az edzést. Aztán egy ideig szerényebb eredményekkel kellett megelégedni Egerben. A felsorolt nagyok mögött nem akadt utánpótlás, csak a felszabadulás után jelentkeznek ismét olyan neves egyéniségek, akik folytatják a hagyományt. 1946-tól Bitskey Aladár már-más minőségben tevékenykedik az egri uszodában. Gyermekeket tanít úszni. Kezdetben évente két-háromszáz tanítvány került ki a keze alól. Aztán egyre jobban divatba jön az úszástanulás, egyre gyarapodik a létszám. — Az egri úszóiskola, melyet azóta már sajnos lebontottak, 1963-ban nyílt meg — emlékezik Aladár bácsi. — A rendszeres és jó feltételek között végzett oktatás eredménye, hogy azóta évenként ezren ismerkednek meg városunkban az úszás alapelemeivel. Mert bár az úszóiskolát lebontották, a nyitott — és a fedett uszodában változatlan évenkénti létszámmal folyik most is ez a képzés. Jegyzetfüzetéből minden adatot pontosan idéz az idős edző. Ebben az évben 983 tanulóval foglalkoztak. A gyerekeknek több mint fele tíz éven aluli. Majdnem 250-en a környékbeli településekről jártak be a foglalkozásokra. Naplójában ott sorakoznak a havonkénti „csoki” versenyek eredményei, azoknak a gyerekeknek nevei, akiket tehetségesebbnek tart, akikre a haladókkal foglalkozó edzőtársak figyelmét felhívja. Kora reggel, délelőtt, délután és estefelé egyaránt ott lehet találni valamelyik uszodában Bitskey Aladárt. Akkor oktat, amikor tanítványai ráérnek. Tanfolyamán akadnak felnőttek is, de elsősorban a kicsinyekhez vonzódik. — Nagyon szeretem a gyerekeket. — Amikor ezt mondja arcáról, szeméből sugárzik a kedvesség. — Játékos formák és segédeszközök — gumiöv, úszógyűrű, parafadeszka — alkalmazásával igyekszem leszoktatni őket a kezdeti félénkségről. Mindig a mellúszást sajátíttatom el velük elsőként. Szerintem ezzel az úszásnemmel szerezhetnek legkönnyebben vízbiztonságót. Kint lehet a fejük a vízből, láthatják, amit a kezükkel tenniük kell. Aztán megtanulják még a kezdeti képzés során a hát és a gyorsúszás elemeit is. A legfontosabbnak mindig a kezdőkkel szemben tanúsított türelmet tartottam. Nem éreztem sohasem munkának azt, amit itt végzek. Úgy hiszem, amit szívesen tesz az ember, nem is érezheti annak. Igazán nagy kedvet akkor kaptam, amikor láttam, hogy a magasabb korcsoportba kerülők milyen gyorsan fejlődnek tovább, s hogy bajnokok, országos rekorderek válhatnak belőlük. Jó érzés tudni, hogy tőlem tanultak. Általában hétéves korban kerülnek tőlem tovább, és én újakkal, még fiatalabbakkal kezdem ismét az alapoknál. Újra kezdeni, évenként többször is. Aladár bácsi tevékenységében ez az állandóan visszatérő mozzanat. S az újakkal ugyanolyan lelkesen, ugyanolyan türelmesen, barátságosan foglalkozik. Kis eltéréssel mintegy tizennyolcezren lehetnek, akik Egerben tőle sajátították el az addig számukra ismeretlen közegben, a vízben való biztonságos mozgás tudományát. Köztük olyanok is, mint az egri úszósport jelenlegi csillagai: a Lázár testvérek, a két Pelle Jutka, Vermes Albán, Koncz Csilla és Fodor Ági. Talán nem látványos, de értékét, szépségét tekintve máshoz aligha mérhető fontosságú ez a munka. Bitskey Aladár, az Egri Dózsa főfoglalkozású úszóedzője jövő év márciusában nyugállományba vonul. — Az uszodától nem tudok megválni. Remélem, lesz rá mód, hogy amíg bírom erővel, oktathatom az apróságokat. Lám, ez történt Aladár bácsival azon a hatvan esztendővel ezelőtti napon, eljegyezte magát egy életre a vízzel, az úszással. Harmincéves úszóoktatói munkásságának elismerése és megbecsüléseként, egyébként novemberben tüntették ki a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatával.