Az egri URÁNIA mozi históriája az 1910-es években.

A rendkívül agilis Damó, akinek sikerült végre Egerben meggyökereztetnie a filmet, a mozit, 1914.február első napjaiban feladta mind az Apolló mozi bérletét, mind az Egri Újságnál betöltött főszerkesztői állását, hogy mint filmrendező és a filmszakma egyik kimagasló személyisége folytassa pályafutását.

Damó távozása után a mozi bezárta kapuit, s egészen 1918 nyaráig csukva volt. Talán csak egy-egy rövidebb időre sikerült Nagy György Mártonnak üresen álló filmszínházára bérlőt találnia.

Egri gazdag iparosok mozi vállalkozása: A Mozgókép Otthon és az Uránia 1912-ben

A Dobó téri Uránia mozgó egyre növekvő forgalma, s így bevétele válósággal ingerelte a heverő tőkét a hasonló újszerű üzleti vállalkozásra. Csupán egy évvel a patakparti Uránia megnyitása után már felröppent a helyi sajtóban a hír: ,,Új mozgóképszínház Egerben;.

Az Egri Keresztény Iparoskör öt tekintélyes és tőkeerős tagja, a kör dísztermében — a mai Dobó tér 9.szám alatti épületben, az ún. Panakoszta-házbeli Városi Zeneiskola első emeleti előadó helyiségében —1912. november 10-én, azaz 9 nappal a később ismertetendő Színház Mozi megnyitása után újabb mozgófényképszínházzal lepte meg a város filmkedvelő közönségét. A Mozgókép Otthon, ahogy az új mozit nevezték, társas cég volt. A ,,Mozgókép Otthon Iparvállalat tulajdonosai élén az Egri Keresztény Iparoskör állott. Ez a testület rendelkezett a vállalkozás részére szóló iparengedéllyel. Az új filmszínház birtokosai Eger városnak e korban legtekintélyesebb iparosai közül kerültek ki: Balkay Béla pék-, Kalmár Gáspár cukrász, cukorkagyáros, Károly János gyertyaöntő és mézeskalácsos-, valamint Tóth Ágoston szappankészítő-mester.

Az Eger című lap az új mozi megnyitása előtti napokban így írt: ,,A legújabb találmányok között egyetlen egy sincs, amely olyan rövid idő alatt és olyan óriási hódítást tett volna, mint a mozgókép. Nincs a világnak művelt városa, ahol állandó közönsége nem volna a mozinak, vagy kinónak. . . a mozgófénykép olyan tényezője a kultúrának, mellyel semmi más tényező nem vetekedhet;. A Mozgókép Otthon feladatát az újság ,,a kellemes szórakoztató esték; nyújtásán túl abban látta, hogy az új vállalkozás ,,meg akarja jelölni a mozinak, ennek a kulturális szempontból ma már igen nagy fontosságú intézménynek a helyes irányú működését a megjegyzéssel az újság erkölcsi szempontból bizonyos mértékig a Fodor-Damó-féle konkurens mozi elé helyezte.

Az 1912. november 10-i nyitó előadására teljesen megtöltötte a közönség az új mozit, amelyben kb. 200 ülőhely volt. Ennek a Mozgókép Otthonnak — amely végső soron a mai Vörös Csillag mozi jogelődje volt — a bemutatkozó műsorán egy 1200 m-es dráma szerepelt: Az eltévelyedett testvérpár. Ezt két humoros és még két ismeretterjesztő rövidfilm követte.

A mozgóban öt ülőhely kategóriát alakítottak ki. Az első -(1—6 sor), a második (7—10 sor) és a harmadik (11—14 sor) hely mögött alakították ki a fenntartott helyet, sőt még négyszemélyes páholyokat is helyeztek el a nézőtéren. A kulturáltságot jelzi, hogy ruhatárról is gondoskodtak. — A híradások szerint szombaton két, vasár- és ünnepnapokon pedig három előadást — az első kettőt mérsékelt helyárakkal —tartottak.

A némafilmek vetítése alatti szokásos zenéről Linda néni szakadatlan zongorajátéka gondoskodott. A közönség jegyeit pedig három jegyszedőnő kezelte és vezette a tapasztalatlanabb közönséget a helyére. „A gép olyan finom kivitelű, hogy ilyen tiszta képeket, aminőket bemutattak, valóban igen ritkán volt alkalmunk látni Égerben; — írta az egyik helyi lap. Ennek kapcsán külön ki kell emelni a Mozgókép Otthon első gépészének a személyét. Lakatos Sándor, az akkor fiatal villanyszerelő vállalkozott erre az új mesterségre, amelyet azután annyira megszeretett, hogy országosan párját ritkító ,,teljesítményeivel; 45 éven át állott ugyanannak a mozinak a vetítőgépe mellett. Csak 1957-ben vonult nyugdíjba, mint a Vörös Csillag mozigépésze.

Az egri iparosmesterek vállalkozása oly mértékben váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, hogy három hónap múltán megvásárolták a Széchenyi utca 14. szám alatti ún. Hartl-féle házat, hogy ott egy, a kor színvonalán álló mozit építsenek. Az egri iparosok mozi vállalkozásának gazdasági erejét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egri ingatlanért 118 000 koronát tudtak fizetni.

Az Eger című lap 1913. február 26-án így kommentálta a hírt: „Egy teljesen modern, mindenféle egészségügyi, szépészeti és közbiztonsági követelményeknek megfelelő mozgóképszínházat létesítenek ebben az épületben. . . szelleme kezesség lesz arra, hogy a moziház nem lesz egyúttal az erkölcsi irányzatnak meg rontója..;

A Budapesten készült terveket 1913. április 4-én hagyta jóvá a városi tanács, amit hamarosan az építkezés megindulása követett.

A Széchenyi- és a Kaszinó (ma: Sándor Imre) utcák szögletén lévő ingatlan épületekkel szegélyezett udvarán, a mai Vörös Csillag mozi helyén épült meg a város új mozija, kevés eltéréssel olyan kialakításban, amint azt egészen az utóbbi évekig láttuk.

A nézőtér földszintjén 21 sorban, két oszlopban 378 zsöllyét helyeztek el, amelyek mögött 12 páholyt alakítottak ki 64 székkel. Az emeleti erkélyen lépcsőzetesen emelkedőén 102 zsöllye, előtte pedig 8 páholyban 46 szék kapott helyet, így azután az új, korszerűen berendezett moziban 590 néző részére biztosítottak helyet.

Ezzel az igen jelentékeny építkezéssel az egri iparosmesterek mozija e korszakban országos vidéki viszonylatban is a legjobbak közé lépett. A budapesti Uránia tudományos színházzal kötött szerződés alapján darabjainak előadási jogát is megszerezte. Ennek folytán a Dobó téri Fodor—Damó-féle mozi a nevét elvesztette, hogy az új mozgó vegye fel az URÁNIA nevet és azt 37 éven át, 1950-ig viselje.

Az Uránia — a mai Vörös Csillag mozi előde — zsúfolt nézőtér előtt, 1913. augusztus 23-án vetítette a bemutató előadást. A mozi ünnepélyes műsorra] látta vendégül első közönségét. Az országos hírű Egri Polgári Dalkör énekszámaival tarkított programban Károly János, a mozi egyik tulajdonosa és az egri Keresztény Iparoskör elnöke rövid bevezető ismertető előadása után stílszerűen egy Uránia-darabot vetítettek: A mozi címűt, dr. Hevesi Sándor és Vajda Ernő 150 szines állóképpel tarkított, számos rövidfilmből álló összeállítását.

A vérbeli filmműsorra csak a következő napon került sor. A korszak egyik legnagyobb férfi filmszínésze: Valdemar Psilander főszereplésével, Szökés a felhőkön át, a budapesti mozikkal egy időben került az egri publikum elé.

Alig egy esztendei működés után, 1914 nyarán tovább tökéletesedett az Uránia, mely közben — a helyi sajtó tájékoztatása szerint — „az egri közönség kedves találkozóhelye lett. A mai nagyságúra bővítették az előcsarnokát, dohányzókat és büfét létesítettek. Orvosolták a színház egyetlen számottevő hibáját: szellőztetők hiányosságát több új ventillátorral biztosítva a szükséges levegőcserét. Az Eger című lap ekkor, pazarul átalakítottnak jellemezte. Ilyen állapotban került azután az Uránia 1919. tavaszán a Tanácsköztársaság folyamán szocializálásra.

Legyen vagy ne legyen mozi a színházban. Miként tette tönkre a konkurencia a

,,színház mozit 1912—1913.

Miután bebizonyosodott, hogy Egerben a mozi tulajdonosai is megtalálták pénzügyi számításaikat, hamarosan egy harmadik mozi is megindult a városban Militzer Gyula volt a vállalkozó, akinek 1907-ben bank-, váltó-, termény- és tőzsdebizományi üzlete volt Egerben, s a virilisek listájáról sem hiányzott, mint jelentékeny adófizető polgár. 1912. szeptember 27- én a képviselőtestület elé terjesztett beadványában kérte, hogy adják bérbe részére a Városi Színház épületét mozi létesítése céljára. Évi bérösszegül 2000 koronát ajánlott fel, s kijelentette, hogy az első év kedvező tapasztalata alapján később majd 6—10 évi bérletet óhajt kötni.

A városi színügyi bizottság s maga a polgármester is támogatta a kérelmet, mivel az részben a lakosság kulturális érdekének, részben pedig a városnak „pénzügyi szempontból föltétlenül előnyös.

A képviselőtestület október 12-én egyetlen ellenvélemény nélkül hozzájárult a bérlethez 1912. november 1-től 1913. október 31-ig terjedő időre, 2 ezer korona bérösszeg, s a tűzbiztosítási többletdíj megtérítése ellenében. Kimondotta azonban a város legmagasabb közigazgatási testülete, hogy a bérlet nem vonatkozik természetesen a színházi évad tartamára, valamint azokra a napokra, amikor ott alkalmi színi-,műkedvelői, egyéb mutatványos-, vagy éppen zenekari előadást engedélyez a város.

Az ügyet támogató polgármester külön kérésére a városi tanács még a szerződés megkötése előtt átadta

a színházat Militzernek, hogy ott minél előbb megkezdhesse a ,,téli nagy moziszezon" előadásait. Erre azonban kitört a vihar, mely több, mint fél esztendőn át dúlt kíméletlen eszközökkel. A támadások lavináját a Dobó téri Uránia mozi tulajdonosának rokona, Fischer Lipót azzal indította meg, hogy megfellebbezte a képviselőtestület határozatát, mellyel az a színház bérbeadását engedélyezte. A minden szavával és mondatával támadó fellebbezésében azzal érvelt, hogy:

1. A Városi Színház azért létesült, azért járultak hozzá a polgárok, hogy színház legyen, ne pedig a kinematográfiát szolgálja.
2. A színház földszinti padsorait (az olcsó mozihelyeket) ,,a plebs. . . a jobbára rakoncátlan iparos és paraszt gyermekek az előadások sötétségének leple alatt szántszándékkal és jóvátehetetlenül megrongálják, pusztítják.
3. A mozi üzemelésénél ugrásszerűen nő a tűzveszély, mivel Militzer Gyula a vetítőkészüléket az egyik középső páholyban szabadon, a tűzbiztonsági óvó rendszabályok durva megsértésével kívánta felállítani.

Rendkívüli érdekességénél fogva idézzük beadványának idevonatkozó részét, mivel élethűen ecseteli e kor vetítő berendezésének üzemelését, valamint azt a kétségtelen tűzveszélyt, melyet a gondatlan vetítés jelenthetett:

,,.:. Ebben a helyiségben szabadon álló lámpaházban — ezt elzárni technikai lehetetlenség — állandóan 25 milliméter átmérőjű két izzólámpaszén ég hatalmas, 2000—2600 gyertyafényű lánggal, oly intenzitással, hogy a levegőt valósággal felforralja. Ezelőtt a lámpa előtt fut szabadon, födetlenül 15 cm távolságban a celluloid, zselatin és kaucsuk keverékéből álló filmszallag, a mozgófénykép, amelynek egy estét betöltő műsora mintegy 1500 m hosszú. Es ez alatt a rettenetes hősugár alatt, amely fél perc alatt öt milliméteres vasat pirosra tüzesít elég, ha egy pillanatra megáll a zselatin, kaucsuk és celluloidból álló film: egy pillanat alatt lángban áll az egész készlet és oly erővel ég, hogy nincs a világnak az-az eszköze és tűzoltója, amely ezt a tüzet el tudja oltani. A másik pillanatban már folyóssá válik ez az égő tömeg és mint lángoló láva ömlik szét és a villamos ívlámpa által amúgy is forróvá tett helyiséget felgyújtja: kész a katasztrófa.

A vita javában dúlt a városházán és a helyi sajtó hasábjain, de Militzer Gyula — akinek a város már átadta a színház épületét — a viharral mit sem törődve, 1912. november 2-án megnyitotta a SZÍNHÁZ MOZI-t. A kétségtelenül kulturált körülmények között megnyílt új egri mozgófénykép-színház meglehetősen olcsó helyárakkal vette fel a versenyt két konkurensével.

Ez azután már sok volt az Urániának, amelynek igazgatója Damó Oszkár, egyben az Egri Újság főszerkesztője, lapja hasábjain hangulatkeltő sajtókampányt indított a Színház Mozi ellen. 1913. február 16-án például így tüzelt a lap: ,,Hát voltaképpen mi a színház?. A művészet hajléka vagy vásárcsarnoa. Damótól kétségtelenül szokatlan volt e hang, de az új mozi az ő egzisztenciáját is erősen érintette.

Természetesen nem maradhatott ki a támadók sorából a konzervatív körök lapja: az Eger sem.

Militzer Gyulának valóban igen kellemetlen volt az immár hónapok óta személye körül dúlt harc, s végül is kérte a várostól a szerződés megszüntetését. De ez csak még olaj volt a tűzre! Hiszen már négy hónapja üzemelt mozija a város színházában, de ő még mindig nem írta alá, nem volt hajlandó aláírni a szerződést! Azt kifogásolta — s valljuk meg joggal —, hogy a város éppen a szombati—vasárnapi „erős mozinapokra adja oda alkalmi előadásokra a színházat, mely körülmény részére súlyos anyagi kárt okozott.

A képviselő testület végül is évi 12 előadásra korlátozta a város jogát, de Militzer csökönyösen az évi 10 előadáshoz ragaszkodott.

A korra jellemző személyeskedő hevességgel tomboló vitának — miután mindkét fél kimerítette érveinek fegyvertárát és idegileg is kimerült a kíméletlen viaskodásban, melybe még a polgármester is majdnem belebukott — a város képviselő testülete 1913. augusztus 1-i hatállyal felbontotta az alapjában meg sem kötött szerződést, s azonnali hatállyal eltávolította Militzer Gyulát mozi berendezésével egyetemben a Városi Színház épületéből.

A sors iróniája, hogy a városház urai 1930-ban viszont egyenesen örültek és kaptak rajta, hogy budapesti vállalkozók a színházban mozit létesítettek.

Az első egri filmek és Damó Oszkár!

Damó Oszkár fiatalon, érettségivel a tarsolyában a vidék egyik legtekintélyesebb lapjainak, a Szegedi Napló, a Szegedi Friss Újság és a Szegedi Híradó szerkesztőségében tanulta meg a hírlapírás mesterségét.

Négyesztendei újságírói pályakezdése után, 1908-ban került Egerbe, hol dr. Setét Sándor ellenzéki haladó lapjának, az Egri Újságnak lett a felelős szerkesztője.

A fiatalember nem csak a hírlapírói tollát forgatta ügyesen és bátran, de irodalmi megnyilatkozásokra is futotta tehetségéből. 1912-ben megnyerte Budapesten az „Otthon Magyar Írók Köre irodalmi pályázatát. Ugyan ezen esztendő nyarán Az áldomás című daljátékát az Egerben vendégszereplő Palágyi Lajos színtársulata is bemutatta. A Magyar Tűzoltó Szövetség irodalmi pályázatából is győztesen került ki Urak és fárasztok című népszínművével.

O volt az első, aki 1909-ben az Egri Újság hasábjain felvetette, szinte követelte egy állandó mozi felállítását Egerben. Korát meghaladó éleslátással felismerte a film, a mozi hatalmas jelentőségét. ,,...

Valóságos kultúr missziót tölthet be — írta — és eredményesen közreműködhet a közönség ízlésének művészi irányban való fejlesztésére, szépérzékének felkeltésére. A film olthatatlan szeretete bírta rá, hogy miután mások pénzén életre hívta az Uránia mozgót, azt 1913-ban saját bérletbe is vegye.

Augusztusban már érlelődtek benne a nagy tervek. Megállapodott Kállay Miklóssal, hogy az Uránia- darabok nyomán részére egri ismeretterjesztő filmeket ír, amelyeket majd ő filmesít meg. Ennek a tervnek a keretében merült fel az 1552. évi egri várostromról, a híres-neves fertálymesterekről és néhány megyei boszorkányperről készítendő ismeretterjesztő kisfilm ötlete. Hogy min bukott el az úttörő és országosan is példamutató kezdeményezés, adatok hiányában ma már nem állapítható meg. Minden bizonnyal súllyal esett a latba, hogy Damó alig 5 hónap múltán eltávozott Egerből.

Kapóra jött a témára mindig éhes Damónak, s kollégájának Kállay Miklósnak, az 1913. július 3-i egri tragikus árvíz. Filmfelvevő készülék hiányában csak diapozitív felvételeket tudott részükre és irányításuk alatt az országosan jónevű Rónai Hajnal egri fényképész készíteni. (Fivére, Rónai Dénes ugyanebben az esztendőben budapesti műtermében a Drághfy Éva című játékfilmjét forgatta.)

A filmszerűen pergő állóképeket természetesen az Apolló moziban vetítették a korabeli sajtó híradása szerint nagy sikerrel. A képek bemutatták a vihar keletkezését, s a hirtelenül lezúdult víztömeg pusztítását a csehi völgytől egészen Egerig. Hosszú képsorok foglalkoztak az árvíz egri pusztításával.

Ez a munka mindenképpen jó szárnypróbálgatás volt Damó részére a filmszakmával való közelebbi megismerkedésre. A francia Eclair filmgyár budapesti képviselőjéhez, Colussy Bélához jó ismeretség fűzte még 1911-ből, amikor az Urániát megszervezte, s megindította. Abban állapodott meg a film két szerelmese, hogy a francia cég készít az Apolló mozi részére egy rövidfilmet.

Az első egri filmfelvételekre 1913. szeptember 27—28-án került sor. A film a várból felvett

panoráma képpel indult, mely a várost mutatta be. Majd epizód képsorok következtek a népes és mozgalmas szervita búcsúról, az akkor épült izraelita templom felavatásáról, a délutáni Széchenyi utcai nevezetes korzóról és a hangulatos Érsekkertből, a mai Népkertből. — Miután a filmeket Bécsben kidolgozták, októberben fergeteges sikerrel vetítették sok-sok előadásban a patakparti Apolló mozgóban. Az egri első filmfelvételeknek elsőrendű propaganda hatása volt nem csupán az Apolló mozi részére, de általában magának filmnek, mint tömegtájékoztatási és kulturális tényezőnek a számára is. Damó Oszkár egri úttörő filmszakmai tevékenysége kezdetének éppen ebben rejlett a jelentősége, ez a legnagyobb érdeme.

Damó a rövidlélegzetű egri híradó-képsor elkészítésével egy időben igen jelentékeny kezdeményezésbe, illetve vállalkozásba kezdett. Mint „az Egerben élő Gárdonyinak barátja és tanítványa, neki sikerült rábírnia Gárdonyit, hogy

Az Uránia 1913. augusztus 23-án nyitott meg, a mozit az Egri Kereskedelmi és Iparos Kör építette.

 Minden kép az Egri Vármúzeum tulajdona.