Eger, 1924. január 10.

A szánkópálya a Vöröskeresztnél.

 Ünnep délutánokon a vármegyei laktanyán túl kiosztott házhelyek mellett sokan haladnak el. A már fel is épült, sot félig, vagy egészen fedélre váró épűleteken, sőt a vámházon is túl számos szánkós csoport halad kifelé. Ez így tart késő délutánig. Estére jár az idő, mikor a szánkósok visszatéregetnek, de akkor is találkoznak még kifelé haladókkal. A hó sem tudja kiegyenlíteni a Bakta felé vivő országútnak lábuk előtt táncoló kavicsait. Jó kis séta a baloldali kökeresztig, melyet bikavérszínűre festett a népízlés. Ez az egriek egyik szánkópartja. Ezernyi forgalma van ennek a helynek ilyenkor. Egymás után siklik a rengeteg szánkó. Egészséges a friss levegő ebben az élvezetes szórakozásban. A vegyes társaságban ugyan, olykor bizony goromba tréfákat is elkövetnek és 5-6 méterre kiröpítik a szánkósokat. Rossz, koca szánkóval két hóstyai lányka és 1 fiúcska indúl a parton. Az indúlás jó. 10-11 lépésre felborúlnak, Nem hiányzott a szándékosság sem a fé- lénk utitársakban. Néhány csúnya szó szaladt ki a fiú száján. (Ebből van a hóstyán többtermelés!) Aztán megint neki indulnak. A szánkó rossz, az eredmény mindíg egy és ugyanaz. Annál vígabban siklik a többi. Estig. Szürke este lett, mikor haza jöttek. Siklott az út mellett hazafelé a távolról érkezett sielő társaság is. De szép is a tél erről az oldaláról!

Forrás:alamy.com