Bisztriczki László: Az Egri Kolping Család Katolikus Legényegylet története

A legényegyleti mozgalom kezdete

A katolikus legényegyleti mozgalom alapítója és elterjesztője Adolf Kolping (1813. december 8. - 1865. december 4.) Németországban élő katolikus pap volt, aki szegény, földdel, állatokkal gazdálkodó családban született Kerpenben. A család legfiatalabb gyermeke először a cipész mesterséget tanulta ki, de többre vágyott, és gimnáziumba iratkozott be. Már ebben az időben így ír naplójában: ”Én először is emberré akarok lenni, a magas hivatást akarom megérteni, melyre születtem; emberi kötelességeimet óhajtom megismerni és betölteni, melyek alkalmassá tesznek, hogy testvéreim között és értök éljek.” Megfelelő támogatókat találva teológiai tanulmányait Münchenben kezdte el 1841-ben. Pappá szentelésére 1845. április 13-án került sor. Szolgálatának első helyén, Elberfeldben, találkozott az alakuló legényegylettel, amelynek tagjai fiatal iparosok, illetve tanoncok voltak. Rövid idő után 1847-ben elnökké választották. Az itt felismert hasznos, közösséget alkotni képes eszméket írásba foglalta, és tovább vitte újabb szolgálati helyeire. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén a mozgalom gyorsan elterjedt, Pesten, Adolf Kolping jelenlétében, Szabóky Adolf, piarista szerzetes tanár és Tóth István segítségével már 1856-ban megalakult az első magyarországi katolikus legényegylet. A következő négy évben többek között Pozsonyban, Óbudán, Temesváron, Sopronban, Nagyszombatban alakultak egyletek. Egerbe a mozgalom eszméjét Tóth István (1832-1910) nyomdász hozta és terjesztette el, amikor, 1860. január 23-án feleségével a városba érkezett. Tóth István Pesten született, a betűszedő szakmát Trattner Károly műhelyében sajátította el. Az 1848-as szabadságharc után Olmützbe menekült, ahol nyomdászként dolgozott, majd megnősült, német származású lányt vett feleségül, ő maga is megtanult németül. Itt ismerkedett meg Adolf Kolpinggal, a katolikus legényegyleti eszmékkel, kapcsolódott be a mozgalomba. 1856-ban már Pesten találjuk, 1860-ban pedig Egerben dolgozik, mivel előző évben az egri érseki liceumi nyomda vezetésével bízták meg. Kolpinggal együtt folytatott legényegyleti szervező munkája arra ösztönözte, hogy Egerben is keresse a lehetőséget a szervezett egylet létrehozására. Ennek érdekében, már megérkezése után felkereste a városban lévő nagyszámú iparos műhelyt, illetve az iparosokat, hogy meggyőzze őket a megalakulás fontosságáról. Küldöttséggel keresték fel Bartakovics Béla érseket, hogy megnyerjék támogatását. Az Egri Kolping Család Katolikus Legényegylet története felkérve őt a fővédnöki tisztségre, amelyet ő el is fogadott. Tóth Istvánt titkárrá választották, az elnöki teendőket pedig az érsek Lengyel Miklós prépost-kanonokra bízta. A megalakulás időpontjának május 20-át tekinthetjük, az ünnepélyes zászlószentelésre azonban csak szeptember 8-án került sor, 150 tag részvételével. A legényegylet székháza Az induló legényegyleti életnek kezdetben a Líceum nyomdája adott helyet, de a gyorsan növekvő létszám indokolta, hogy önálló épületben tevékenykedjenek. Előbb egy Német utcai bérelt épületben tartották meg összejöveteleiket, de a 150 körüli létszámnak a hely szűknek bizonyult, nagyobb épületre volt szükségük. Felmerült egy önálló székház megszerzésének, vagy megépítésének gondolata. Bartakovics Béla érsek anyagi segítségével, és csereingatlannal megszerezték a Mecset téren lévő „Az aranyszolgához” címzett vendéglőt, amely épületbe átalakítás után, 1861. október 1-jén beköltöztek. Két szobában és konyhában maga Tóth István és családja is az épületben lakott. 1871 májusától 1886-ig az épületet többször javították, tatarozták. Mivel a legényegyletnek pénze nem volt, az érsektől kértek segítséget. Így történt ez az 1878-as augusztusi árvíz után is, az érsek 1500 forint készpénzt, valamint építőanyagot adott a székház rendbehozatalához. Az épület bővítésének tervei már 1886-ban felmerültek, sőt építési terveket is bemutattak, de anyagiak hiányában 1910-ig nemvalósultak meg. Az egylet 1910-ben ünnepelte alapításának 50. éves jubileumát, ezért dr. Nagy János alelnök vezetésével mindent megtettek, hogy e jeles napra a székház bővítése megtörténjen. A munkák 1910 áprilisában kezdődtek, és szeptember 8-ra befejeződtek. Az ünnepélyes megnyitásra október 9-én került sor. A felújítás alkalmával 25 fő befogadására alkalmas tanoncotthont, konyhát, házfelügyelői lakást alakítottak ki, de helyet kapott benne az Egri Keresztény Szociális Egyesület is, amelynek elnöke dr. Nagy János volt. Az intézmény működéséhez és fenntartásához hozzájárult a kereskedelemügyi miniszter (Kossuth Ferenc), Eger város és Heves megye. Az I. világháború alatt a legényegyleti élet hanyatlott, sőt 1919. március 26-án megszűnt. Új lendületet csak az 1919. szeptember elején megtartott díszközgyűlésen kapott, amelyen dr. Szmrecsányi Lajos érsek, fővédnök is megjelent. Az 1920-as évek végén ismét tervek készültek arról, hogy megépítik a második emeletet, korszerűsítik a dísztermet. A mai formáját elnyert épület felavatására 1935-ben került sor, az egylet alapításának 75. évfordulóján. A II. világháború alatt előbb hadirokkant üdülőként használták, majd 1944-ben katonákat szállásoltak el itt. Rajk László belügyminiszter 1946-ban feloszlatta a társadalmi és egyházi egyesületeket, végül az épület állami tulajdonba került. Az Egri Iparosok és Kereskedők Mária kongregációjaként Hetényi Adorján hitoktató vezetésével 1951-ig még tartottak összejöveteleket, Hetényit azonban állami 52 Egri séták nemcsak egrieknek nyomásra az érsek eltávolította Egerből. A legényegylet működése megszűnt és 1990-ig szünetelt. A legényegylet tevékenysége A legényegylet megalakulása után Tóth István, a nyomdai munkája mellett, szinte minden idejét a tanonc ifjúság nevelésére szánta, hiszen a székházban lakott. A fiatalság sokirányú képzését tekintette célnak, amely a társadalmi élet minden területére kiterjedt. Segítette a szakmai képzést, elindította a műkedvelő színjátszást, táncmulatságokat szervezett. Értelmes elfoglaltságra, közösségi életre nevelte a fiatalokat, de oktatta őket az illemszabályokra is. Az „Olvasótár” kiadványa fontos irodalmi ismereteket, erkölcsjavító írásokat juttatott el a tanoncokhoz, segédekhez. Ennek érdekében felolvasásokat tartottak. Élete példájával segítette az egyházi elnökök vallásos életre való nevelési törekvéseit, a hitélet erősítését. A vallásos és hazafias nevelésben jelentős szerepet játszott, hogy közösen vettek részt szentmiséken, körmeneteken az egri templomokban. Később tanfolyamokat szerveztek, amelyeken levélírásra, szerződések megfogalmazására, nyelvtani, földrajzi, történelmi ismeretekre, számviteli és könyvelési feladatok elvégzésére oktatták az iparos fiatalokat. 1862-ben, adományokból, 200 kötettel, létrehozták az egylet könyvtárát. A fiatalság olvashatta a megrendelt folyóiratokat, újságokat. A szórakoztatást szolgálta 1866-tól a műkedvelő színjátszás, vígjátékokat, kisebb népszínműveket adtak elő. A táncos mulatságok a szórakozás és ismerkedési lehetőség mellett bizonyos mértékig a bevételek által, a működéshez járultak hozzá. A közösséget erősítették a nyári hónapokban megszervezett kirándulások, túrák. Az 1914-1919 közötti hanyatlás után vitéz Subik Károly aktív vezetése alatt a mozgalom új lendületet kapott, ismét kiteljesedett. Teológiai-, jogakadémiai tanárok, kanonokok sora tartott a kultúra és vallás minden területéről színvonalas előadásokat. Kolping zenekart és dalárdát szerveztek, fellépéseikkel a városi ünnepségeket segítették. A dalárda szerepléséről 1935. július 13-án az EGER újság így ír: „A Tiszafüredi Katolikus Legényegylet meghívására, az egyesületek közti jó szellem és barátság ápolására, az Egri Katolikus Legényegylet július 14-én, vasárnap, este 8 órai kezdettel nagyszabású hangversenyt rendez a tiszafüredi Polgári Kaszinó nagytermében. … A hangverseny fővédnökségét vitéz Subik Károly pápai prelátus, az egri legényegylet elnöke vállalta. Vasárnap ez egri egyesület Kolping Dalköre és zenekara mintegy 60 taggal utazik Tiszafüredre Bitter Dezső és Kádár László karnagyok vezényletével.” Hetente „tánciskolában” tanították a fiataloknak a társastáncokat, de elsősorban a magyar táncokat. Akönyvtár a II. világháború előtt négyezer kötetre növekedett. A színjátszók már három felvonásos színműveket, vígjátékokat, operetteket (pl. a Bob herceget) mutattak be a város közönségének. Előtérbe került a sporttevékenység, a sportversenyek megrendezése. 53 Az Egri Kolping Család Katolikus Legényegylet története Szoros kapcsolatot alakítottak ki más legényegyletekkel, valamint a németországi egyletekkel. Az egylet tevékenységének híre miatt magas rangú vendégek pl. Hürt prelátus Kölnből (1935), Dréher Imre államtitkár Budapestről (1928) jöttek Egerbe és találkoztak a legényegylet vezetőivel. A legényegylet ünnepi közgyűlésére 1935- ben megérkezett az iparügyi miniszter, amelyről az EGER újság november 23-i számában így írtak: ”Fényes vendégjárás színhelye lesz Eger a holnapi vasárnapon. Mint már említettük, a Katolikus Legényegylet jubileumi ünnepségén megjelenik Bornemissza Géza iparügyi miniszter is és ünnepi beszédet mond. … A minisztert elkíséri egri útjára vitéz Petneházi Antal igazságügyi államtitkár, dr. Antal István igazságügyi tanácsos és Kruhina Károly miniszteri tanácsos, az iparügyi osztály vezetője… Vasárnap a díszközgyűlés után az iparügyi miniszter megjelenik a mesteregyletben, itt Lanther János mester fogja tolmácsolni az egri mesterek üdvözletét és jókívánságait a miniszternek.” Az újjáalakulás után A rendszerváltozást követően, 1990-ben nyílt lehetőség arra, hogy az egyesületi élet újjászerveződjön az Egri Kolping Család Katolikus Legényegylet név alatt. Czakó István kanonok úr és Vass Zoltán építész 1990. július 10-re közgyűlésre hívták a még élő, régi legényegyleti tagokat, de fiatalabb iparosokat és értelmiségieket is megkerestek, hogy elfogadják az alapszabályt, amelyet a Magyar Kolping Szövetség útmutatása szerint készítettek el. Formáját tekintve az Egri Kolping Család egyesületként működik, „családszerű, az életet végigkísérő, demokratikus és katolikus művelődési- és cselekvési közösség az egyéni képességek kibontakoztatására a folyton megújuló társadalomban. Működése és tevékenysége az egri Főplébániához kapcsolódik. Az Egri Kolping család székhelye: Eger, Knézich Károly út 8.” (idézet az alapszabályból) Az alapszabályt a jelenlévő 57 tag elfogadta, a Magyar Kolping Szövetség képviseletében Bolberitz Pál országos prézes, a helyi elnök nevében Czakó István kanonok úr írta alá. A bírósági bejegyzés 1992. január 9-i végzésével emelkedett jogerőre. A székhely megjelöléséből látható, hogy az újjászerveződött egyesület igényt tart a korábbi székházra, amely ekkor még állami tulajdonban volt. Az egyházi ingatlanok visszaadásáról az országgyűlés 1991-ben törvényt fogadott el, de az épület, – többszöri egyeztetés után - csak 1995. október 17-én került az az Egri Főegyházmegye tulajdonába. Czakó István kanonok úr vezetésével az egylet erősen szorgalmazta az ingatlan visszaigénylését annál is inkább, mert ugyan csak megtűrten, de már megalakulása után a régi székházban tartotta összejöveteleit a Kolping Család. A második emeleten, a tulajdonos és a működtető megegyezése után, 1995-től négy szobát vehetett birtokba, kizárólagos használatra a Kolping Család. Tevékenységét a mai napig ezekben a helyiségekben folytatja, az alapszabályban megfogalmazott elvek szerint. „Tagjait tegye képessé arra, hogy a 54 Egri séták nemcsak egrieknek világban, így a családban, a munkahelyen, a szabadidőben, a társadalomban, az egyházban és az államban keresztényként tudjanak helytállni. Tagjainak, de a kívülállóknak is nyújtson segítséget életvitelükhöz. Tagjai a keresztény tanítás szerinti tevékenységen keresztül a közjót szolgálják, az egyház és a társadalom állandó megújulását segítsék.” (idézet az alapszabályból) A kolpingi elvekhez tartozik, hogy lelki vezetéssel törekedjenek hitük erősítésére, elkötelezett családapák, családanyák legyenek, mindenki a maga helyén tisztességgel, lelkiismeretesen elvégezze a munkáját és végül erősítse nemzeti identitását. Ennek érdekében az elmúlt 20 évben előadások sorozata szolgálta az ismeretek bővítését a történelem, irodalom, egészségügy, informatika, stb. területén. A kirándulások évente 2-3 alkalommal, zarándoklattal kapcsolódtak össze, elsősorban Magyarország és aFelvidék területét érintették. A célok között szerepelt a magyar emlékek megismerése mellett templomok és kegyhelyek felkeresésével a vallási élet erősítése. A szórakozást a farsangi mulatságok és a Katalin-napi összejövetelek szolgálták, valamint a szabadban eltöltött családi napok. Az egyesület minden évben részt vett zászlajával az egyházi ünnepek körmenetein, a Fájdalmas Anya búcsún, a bazilika úrnapi ünnepén, az augusztus 19-i fáklyás felvonuláson, a város által szervezett nemzeti ünnepeink eseményeiben, a koszorúzásokon. Az új tagokat minden évben ünnepélyesen, szentmise keretében, kezdetben a Barát-réten állított kereszt mellett, 2004-től az andornaktályai templomban és az egylet által gondozott szabadidő központban vették fel, amikor is ígéretet tettek, hogy az egyesület munkájában részt vesznek, a szabályzat előírásait megtartják. A vallásos élet erősítését az egyházi elnökök: Czakó István kanonok 1990-1998; Mikolai Vince kanonok, teológiai tanár 1998-2003; és 2003-tól napjainkig dr. Gonda Imre kanonok, teológiai tanár irányította. Munkájukat az alapításkor Vass Zoltán építész, majd 1995. február 28-ig Ferencz József tanár, 1995-től napjainkig Bisztriczki László igazgató segítették világi elnökként. A nemzetközi kapcsolatok kiépítése 1994-ben kezdődött, a németországi Rain-i Kolping Család megismerésével. A testvérkapcsolatot erősítő okiratot 1995. október 1-jén, ünnepi szentmise végén írta alá két Kolping Család prézese és két világi elnök: Werner Würz és Bisztriczki László, az egri bazilikában. Látogatások során, nemzetközi értekezleteken barátság szövődött a siegeni, a kaarsti, a burgkircheni, salzgitteri német kolping családokkal, keleti irányban pedig az erdélyi borzonti, csíkszeredai, marosvásárhelyi, Felvidéken pedig a kassai Kolping családokkal. A kölcsönös látogatások élénkítették a mozgalmat, célokat adtak, nem utolsó sorban kölcsönösen segítették egymást. Újabb célt és lendületet kapott az egyesület 2002-ben, amikor az andornaktályai egyházközség nevében dr. Lengyel Gyula plébános és Bisztriczki László világi elnök megállapodást kötött, hogy a plébánia épületét 25 éves időtartamra 55 Az Egri Kolping Család Katolikus Legényegylet története használatba veszi és ott szabadidő központot, illetve szálláshelyet alakítanak ki, nagyrészt saját erőből. Az udvart sportolásra, labdajátékokra tették alkalmassá, az épület öt szobájából pedig az ebédlőt közösségi teremmé alakították. Felújították a tetőszerkezetet, a vizes helyiségeket, a vízvezetéket, és az épületet rákötötték a szennyvízhálózatra. Ma 30 iskolás tanulónak nyújt pihenési lehetőséget a nyári időszakban. Az Egri Kolping Család Katolikus Legényegylet 2010-ben ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. Az évfordulóra emlékérmet verettek, amelyet megkaptak az egylet tagjai és a vendégek, megjelentették Szecskó Károly: Az Egri Kolping Család Katolikus Legényegylet története könyvét második, bővített kiadásban, 400 példányban. Az ünnepséget dr. Ternyák Csaba érsek úr nyitotta meg a Bartakivics Béla Közösségi Házban, megkoszorúzták az épületen 1995-ben elhelyezett emléktáblát, a népes gyülekezet a keleti régió és az erdélyi kolping családok küldötteivel, zászlókkal a Polgármesteri Hivatalba vonult, ahol Szeleczky János alpolgármester fogadta és köszöntötte őket. Dr. Bolberitz Pál országos prézes, beszéde után a „Magyar Kolping Mozgalomért érem bronz fokozatával tüntette ki Czakó István kanonok prézes urat és arany fokozatával Bisztriczki László világi elnököt. Az ünnepi szentmisét a bazilikában dr. Bolberitz Pál országos prézes mutatta be, sok pap koncelebrálásával. Bízunk abban, hogy az egylet munkája hosszú éveken át tovább folytatódik, legfőbb feladatunk a tagság fiatalítása.