A megszépült Vármegyeháza!

Eger, 1928. június 1.

A font-sterling kölcsönből restaurálták a kétszáz éves épületet. A megyei börtönből modern lakás, könyvtár és levéltár lett. Szökőkút melletti kaláber-partiek a parkosított, régi börtönudvaron.

Amióta Szmrecsányi Miklós ny. miniszteri tanácsos városunk minden régi emlékét féltő gonddal őrzi, a barokk építőművészed stílus egri remekei iránt megélénkült az érdeklődés.

A Szépség hódít Egerben és hódítását eredmények is jelzik.

Legutóbb a már-már bontó csákány alá ítélt megyeháza újult meg!

Okolicsányi Imre, Heves vármegye alispánja, a font-sterling kölcsönből restaurálta a kétszáz éves vármegyei székházat, amely hatalmas méreteivel ma ismét eredeti szépségében díszíti a Káptalan-utcát.

A háromcímeres épület utcai részében a régi beosztástól eltérően, ma rangsor szerint helyezkednek el a hivatalok. A II. emeleten van a törvényhatósági, valamint a közigazgatási bizottság ülésterme, az I. emeleten az alispáni hivatal, míg a földszinten a többi megyei tisztviselők találhatók, mivel járás nem tartozik a központhoz, az egri járás főszolgabírói hivatala az udvarba került, a börtön mellé.

Az udvari komplexumban, az újonnan emeletesre húzott szárnyak mellett, legérdekesebb a régi fogházépület. Háromkeresztes homlokzata előtt akasztottak a régi Báli Mihályok. Most a rideg cellatömb is új ruhába öltözött. A III. emeletén modern lakás foglal helyet, míg a II. emelet ízléses összetételű bolthajtásos termeiben, a vasrostélyos ablakok mögött, Pázmány Lajos vármegyei főlevéltárnok a vármegye szellemi kincseit őrzi. A csend, a nyugalom, |a mozdulatlanság hazája a Pázmány főlevéltárnok által szakszerűen berendezett vármegyei könyvtár és levéltár, mert kevesen tudják, hogy mindkettő díjtalanul áll az olvasóközönség rendelkezésére. Az I. emeletről nyílik a két emelet magasságú volt fogházi kápolna, amelyben tölgyfaállványokon őrzik a megsárgult lapokat, megfakult írásokat arról, hogy száz, kétszáz, háromszáz évvel ezelőtt mi történt Heves vármegyében?

A bűnözők hajdani Imádkozó helyén ma a régen elporladt ősök némán beszélő kortörténeti érdekességeit olvashatja a motoros, szárnyakkal repülő utód.

Megszépült a vármegyeháza udvara is. A pandúrsereg lovainak lába nyomát fű nőtte be, a rendi világban voksoló nemes urak ádáz választási csatáinak színhelyén park lett, amelynek közepén szökőkút vize szökik karcsú sugárban az égnek. A szökőkút mellett pár lóca és árnyat adó fák. Ez a hely nem is lehet más esténként, mint kedélyes kaláber-partiek színhelye, ahonnét majd a szomszédba is áthallatszik valamelyik fiatalabb kibic éneke.

Van most kedv és dal minálunk, Sose lesz jobb alispánunk ...

Okolicsányi Imre alispán minden önös érdektől ment, csak l’art pour 1’art lelkesedésből végzett igazi munkájának, a széppé tett vármegyeházának csodás varázsa van, amellyel kapcsolatban még sokszor és sokáig fogják emlegetni az Okolicsányi Imre nevet.