Ziffer Sándor

Könyv az „elfelejtett“ egri festőről

Dr. Kapor Elemér írása 1980-ban

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI tallózgatósok között tűnt fel évekkel ezelőtt Ziffer Sándor neve. Először nem is annyira neve, mint az utána írt életrajzi megjegyzés: született Egerben. Ziffer már akkor sem volt fiatal, sőt nyilván már nem is élt itt, senki nem emlékezett már rá. az egri reáliskolában végezhetett néhány osztályt, néhány feltehetően korabeli iskolára tűnődve emlegette nevét. Ezt a nevet azonban a művészettörténet számon tartotta, mint a nagybányai festőiskola egyik erős tehetségű tagjáét. Nagybányán Hollósy Simon festőművész körül kezdett csoportosulni a fiatal festőgárda egy része. Hollósynak eredetileg Münchenben volt európai hírű festőiskolája már a múlt század végén, és a máramarosi születésű művészpedagógus nyári tanítóhelyül alapította meg a nagybányai iskolát 1896-ban. Ennek a szabad társulású iskolának lett tagja, s maradt haláláig Ziffer Sándor. Már éppen kezdtük teljesen elfelejteni ezt az egri termésű művészt, amikor Borghida István kolozsvári műtörténész bő életrajzot és művészi méltatást foglalt össze róla, s a könyvet a bukaresti Kriterion jelentette meg néhány hónappal ezelőtt, a művész születésének századik évfordulója alkalmából. A TANULMÁNY egyszerűen a művész nevét adja a könyv címéül, s megtudhatjuk belőle, ki volt Ziffer Sándor, aki bár távol élt és dolgozott, ebben a művészetet sugárzó városban látott napvilágot, s akire csendesen büszkék lehetünk. Ziffer 1880. május 3-án született az Újvilág utca 189. számú házban. (Ma már szinte lehetetlen meghatározni a házat, mert a házszámozást még a XIX. században sem kezdték utcánként, hanem valamely eddig fel nem kutatott rendszer szerint. Apja, Ziffer Ede, szerény jövedelmű tanító volt, aki gyermekei nevelését második feleségére bízta. Ez igazi mostohaként nevelte a rendkívül értelmes, koraérett fiút, akinek kiváló zenei hallása volt. A kis Sándor hétéves korában súlyos beteg lett, gyermekparalízist kapott. Budapesten Verebélyi professzor nehéz műtétek után megmentette az életét, de hallását úgyszólván teljesen elvesztette és egyik lába rövidebb lett. Utókezelésre Bécsbe vitték, s itt kezdett érdeklődni a képzőművészetek iránt, itt rajzolgatott a múzeumokban. Közben a család Újpestre költözött, s Ziffer Sándor beiratkozott az Ipari Rajziskolába, majd tizenöt éves korában az Iparművészeti Iskola festő-díszítő részlegében tanult. A munka itt egyhangúnak, unalmasnak mutatkozott, ezért Münchenbe utazott, ahol rövidesen megismerkedett Rudnay Gyulával. Rudnay felismerte tehetségét és elvitte a híres Hollósy-féle művésziskolába. Hollósy befogadta és bámulatosan rövid idő, három-négy év alatt művésszé érlelte a fogékony ifjút. 1904-ben már négy képpel szerepelt a Hollósy-tanítványok budapesti kiállításán, s a sajtó rendkívüli elismeréssel írt róla. 1906-ban, mintegy nyári élményeket keresve felkeresi Nagybányát. A festői környezetű kis bányaváros megfogja és nem engedi el többé. Réti, Thorma, Rudnay, Iványi-Grünvald, Czóbel — a század nagy nevei. S most már Ziffer is. Még 1906-ban Párizsba utazik, kiállítást rendez, utána Berlin következik, majd Hamburg. Részt vesz az erdélyi vándorkiállításon, Nagyváradon Ferenczy Noémival, a gobelin művésznőjével közösen rendez kiállítást. Egy hosszú élet termése gyűlik így rendre. Végig járja a nyugati szellemi gócpontokat, megismerkedik minden új festői irányzattal, és kialakul egyéni stílusa: széles ecsetkezelésű drámai erejű művészet ez, amelyet kemény kompozíciók fognak össze. És mindenhonnan hazatér Nagybányára. Mint Borghida írja: „Több mint fél évszázadon át festette a városka arculatát, több mint másfél ezer műalkotásában. Egész életművét áthatja Nagybánya légköre, kobaltkék ege, fényei, fellegei, fái, házai”. Borghida rajongója Ziffernek. Egyes műveinek méltatásában esztétikai nyelve szinte költői magasságba emelkedik. A KÖNYV NYOLC színes és 57 fekete-fehér képpel mutatja be Ziffer Sándor jellegzetes műalkotásait. A román művelődés tényezői is megbecsülték művészetét: 1950-ben a Nagy Nemzetgyűlés személyi nyugdíjat állapított meg részére. 1954-ben Munka Érdem renddel tüntették ki. 1957-ben négy képe szerepelt egy reprezentatív kiállításon, amelyet a Szovjetunióban mutattak be, hetvenedik születésnapjára megkapta a Román Népköztársaság művészetének érdemes mestere címet. 1962-ben halt meg nyolcvankét éves korában. „Századunk egyik legjelentősebb erdélyi magyar művésze volt” — fejezi be gazdag tanulmányát Borghida lstván.

Kiegészítés dr. Kapor Elemér, Ziffer Sándor életrajz rásához:

Egerben a Kossuth Lajos utcában egykori zsinagóga épületében található a Ziffer Sándor galéria. Városunkban kevés ideig élt, zsidó származására és kiváló művészi munkájára tekintettel nevezték el róla a bemutató termet. Nagybányai sírjának feliratából kitűnik, hogy áttért a keresztény vallásra, felesége román nemzetiségű volt nevéből itélve. Mellékelten néhány képet mutatok, hogy ismerkedjünk műveivel.

 Képeinek színvilága élénk, dekoratív, vastag kontúrokkal; széli modernista stílus, ahol az expresszionizmus és poszt‑impresszionizmus keveredik  A Magyar Nemzeti Galériában csak néhány képe található,

Témái tájképek (Nagybánya és környéke), csendéletek, önarcképek. Későbbi munkáit műteremablakból festette balesete után.

Írta:Erdei László