Fél évszázad a közönség szolgálatában!

Írás 1960-ból!

Lakatos Sándor, a MOKÉP Vállalat egri Vörös Csillag filmszínházának gépésze, ötven esztendeje dolgozik a vállalatnál — a közönség szolgálatában.A mozi üzem dolgozóinak „Sándor bácsi-ja érről a fél évszázadról sok-sok érdekességet tud mondani, hiszen a filmgyártás, a mozi, meg csak gyermekcipőkben járt egy fél évszázaddal ezelőtt.

Lakatos Sándor bácsi még ott kezdte a Panakoszta-házban a mozigépészkedést, az emeleti teremben, ahol másnap esténként néhány kíváncsi el is ment megnézni, hogy mi is az a „mozi”. Ez még 1910-ben volt és mivel még nem volt a városnak mozija, így két esztendeig propagálták az új szórakozás lehetőségét, amit lassan a közönség meg is szokott. Később néhány nagyiparos, — akik a konjunktúra eljövetelét sejtették és jó üzleti lehetőségeket a jövő mozijában. Még építették a mai Vörös Csillag mozit, ahol az ideig egy öreg istálló elegendő számú patkánnyal éktelenkedett,

Ekkor, l912-ben kezdődött el tulajdonképpen Egerben a mozgóképszínháznak működése. A némafilm korszaka következett és folyt néhány évtizedig és a témakör megválasztása is a filmeknél inkább az élet torzításait, fonákságait mutatta, mint magát az életet. Az akkori filmnagyságok: Harry Piel, Cocatin, Ramon Navarro, Stan és Pan, Harry Baur és a híres Charlie Chaplin.

Az igen kezdetleges technológiai eljárással készült némafilmeken mindig szaladó emberekét láttunk és többnyire azt az illúziót keltette bennünk, hogy esik az eső, nem is beszélve arról, hogy az alakok legtöbbször torzítottak voltak. Persze, ez már a vetítőgépek hibájából adódott, A mozielőadáshoz hozzátartozott egy lassú, vagy gyors zongorajáték, aszerint, ahogyan a filmen pergő játék azt megkívánta.

Az első vetítőgép csak 1—2 évig szolgált, mert a „Nóri” még nem sokat tudott. Majd felváltotta egy tökéletesített „Ernemann I” típusú vetítőgép, ami azután harminc évig volt használatban, Ennék a gépnek is megvolt az a hibája, hogy a gyúlékony anyagú (akkor még kaucsuk) filmtekercs egy zsákba hullott a földre, amit, ha meggyulladt, Lakatos Sándor bácsi nagy lélekjelenléttel vágott ki az udvari ablakon anélkül, hogy a közönség tudomást szerzett volna róla.

A háború befejezésé óta már harmadízben cserélődtek a vetítőgépek, a mindig tökéletesebb és biztonságosabb szerkezetű gépeket, ma már két géppel vetítenek, és a filmszalagok a gépben „fedve” nyertek elhelyezést, ami nagy biztonságot nyújt. A most kapott és beszerelt „Dresda —2”. vetítőgép éppen úgy, mint a hangosfilm egész technikai mozi berendezése a lehető legkorszerűbb,

Lakatos Sándor bácsi tanítványaival, az ugyancsak jubiláns — negyedszázad óta mozigépész —, Rákóczi Györggyel kezeli a két „Drezda— 2”-t. Kezeli? Imádja! Sándor bácsi már nyugdíj jogosult, nyugdíjba mehetne.

— Nem bírnám ki!