Az EGER Újság riportpályázatot hirdetett, melynek második helyezettje nagyapám, Kristóf János lett. Az írás teljes terjedelemben az EGER Újság 1932. január 1-jei számában volt olvasható.

NÉHÁNY SZÓ A RÉGI ÉS A MAI EGRI NÉPVISELETRŐL

Az egri népviselet a fénykorát a háború előtti években élte. Azóta évről-évre változik, s az egykori híres festői szépségű viselet mindjobban eltávolodik a népies motívumoktól s kezd beolvadni a nemzetközies öltözködés formáiba. Ma már a múlt emlékei: a gyönyörű, kékes árnyalatú művésziesen ráncba szedett – 16 szeles – suhogó (Tisset francia etnográfus szerint: villogó) hófehér gyolcs bőgatyák; a lobogós ujjú fehérgyolcs singelt ingek s a szivárvány színeiben játszó selyemlajbik; a pörge szelű kis fekete selyem kalapok, csüngő brosstükkel mellészúrva a sokszínű műbokréta és a két szál lengő göndör darutoll, amely egyszersmind megkülönböztető jelvényük is volt az igazi legényeknek: a magyaros kivágású csizmák, melyeknek ragyogó lakkszárára rozmaringok és nem ritka esetben a magyar kettős címer volt fehér cérnával kivarrva – amit a legények és a fiatal nős emberek viseltek…

Nem viselik már a szép rózsás hajfonatot és a keskeny fekete bársony szallagot, amivel szépen simára fésült hajukat bekötötték, amely az eladósorba lépett, 15-18 éves lányokat feltűnően megkülönböztette a kislányoktól. A singolt gyolcsing, a selyem kislajbi és a hosszú rojtú nagy selyemkendő helyét elfoglalta az úrinőktől ellesett combiné és grenadin blúz, meg a hosszú fekete siam, vagy – macskanyalott – bársony kabát, melyet hűvös időkben szoktak viselni. A cúgos szárú fekete cipő is kiment már a divatból, a pamutból készült körbecsíkos strimflivel együtt; ma már a szintén csak az úrinőktől ellesett színes, betétes félcipők és vékony selyem átlátszó harisnyák kellenek a földmíves, különösen a dohánygyári lányoknak… Az utóbbi időben szinte járványszerűen divatba jött a kivetkőzés, különösen a nőknél. Csinos szép lányok (a földmíves ruhába csinos!) máról holnapra egyszerűen eldobják paraszti viseletüket s divathölgyekké vedlenek…

Az egri földműves fiúk között az idén már igen divatba jött a lefittyenő térdű bő lengyel nadrág. Nem ritkán lehet látni aszután egyes legények szivarzsebében elegáns – uras – selyem zsebkendőket is. Némely legény pedig már ott tart az – uraság – gal, hogy földművesi öltönyéhez gallért, divatos selyem nyakkendőt, de gyakran kemény kaucsuk gallért és csokornyakkendőt kever, ami aztán a leggroteszkebb kombinációja az úri és paraszti viseletnek. Hiába! Ez a korszellem!

Milyen is volt a Hóstyai népviselet

A női viselet

A női viselet jellegzetes karakterét a sok, erősen keményített alsószoknya adja. A XIX. század közepén ezt olvashatjuk: égerben [...] a pórhölgyek igen vastagon öltöznek, a szoknyáknak egész légiója szorong rajtuk. [...] Az egri kapásnők viseletét a hat-nyolc sőt tíz rövid szoknya annyira vastaggá teszi, [...] hogy gyakran majdnem úgy néznek ki, mintha ballett-tánczosnők volnának.". A bőujjú, slingelt ingváll ujját bordó, kék vagy rózsaszín selyemszalaggal kötötték át, a szoknya és a vállkendő színével harmonikusan. Télen posztóujjast, réklit viseltek, amit a XIX. század közepén még sajátos körgallérral láttak el. Alá vállkendöt kötöttek, melynek sarka a szoknyán szétterült. Az újmenyecskék az első világháborúig arany- vagy ezüstcsipkéből készült, vászonn lt puha főkötőt viseltek, amit hátul madzaggal húztak össze a kívánt bőségre. A fejtetőn, magasan felálló szalagbokor díszítette, két oldalát csillogó brosstűk ékesítették, tarkótól csokorra kötött, rózsás selyemszalag csüngött

Kisfilm az egri népviseletről. Készítette: Erdei László