Akik „megalapították a telefont” Egerben

Dr. Kapor Elemér írása 1977-ben

Száz esztendeje, hogy megszületett Graham Bell áldott és átkozott találmánya, a telefon. A találmány világszerte olyan izgalmat keltett, mint később a rádió, a televízió megjelenése, vagy az ember kilépése a világűrbe. S mert első volt a távoli emberek élő hanggal történő érintkezésében, úgy írtak és beszéltek róla, mintha csoda történt volna. Egy addig szilárd fogalom rendült meg ekkor, amit távolságnak neveznek, s az idő addig ismert viszonylatai is meginogtak. Hát hogyne! Száz és száz kilométerre hallok valakit, mintha mellettem állna ugyanabban a percben, suttogásom messzebbre hallatszik, mint a kiáltás és mindez valamely egyszerű szerkezet folytán, aminek vezetékei megkötözik és az ember szolgálatára bírják a távolságot és az időt. Az idő és térérzék megbillenése egy pillanatra pszichikai szédületét okozott az emberiségnek. Diadal és káprázat fogadta az új találmányt, s ezt csak fokozta a bemutatás ünnepélyessége. Az egész világon. Még az olyan kis városban is, mint Eger. Az egri sajtó 1877. március 29-én így ír: „Egy új találmány született, melynek segítségével át lehet beszélni élő és hallható hanggal Amerikába, s hasonlóképpen választ lehet onnan kapni. Ez az új találmány a Telephon, felfedezője természetesen amerikai. Neve Graham Bell. Találmányának olyan csodás hatása van, hogy a kimondott szót, egész beszédeket, sőt elénekelt dallamokat egy telegraf dróton egymástól távol eső helyekre közöl. A készüléket sok szem és fültanú előtt próbának vetették alá, úgy, hogy Salem és Boston közt, mintegy 18 mérföldnyire, összeköttetést létesítettek. Népdalokat játszottak Bostonban egy orgonán, s ezek az egyes hangok csorbítása nélkül tisztán meghallatszottak Salem Líceumában, hol meg is tapsolták. Ott, ahol a zenei sürgönyt feladják, olyan billentyűzet áll, mint aminővel a zongora bír, minden billentyű egy acél síppal van összekötve. Mikor a hírverő a billentyűket megnyomja, a sípok rezgésbe jönnek és hangjuk a dróton tovább közlődik. Ott, ahová a zenei sürgönyt el kívánják juttatni, faszekrények vannak, melyeknek tetejében a drótok delej-vassal állnak összeköttetésben. A mágnes megadja a hangot, a szekrény fölveszi magába és hangoztatja.” ÍGY ÍR AZ EGER száz évvel ezelőtt a „zenei sürgönyről”. Azokban az időkben, s még később is sokáig, a ciszterci tanítórend illetékes tanárai voltak az ismeretterjesztő tényezők Egerben. Most is mindent elkövettek, hogy az új találmányt megismertessék a város érdeklődő közönségével. Így érthető az EGER december 50. számában megjelent cikk, amely a „Hírfűzér” rovatban látott napvilágot „A Telephon, ez az új találmányai távbeszélőkészülék főgymnásiumunk számára e napokban érkezett meg, s vele a nevezett intézet phisikus tanárai a kísérleteket azonnal meg is kezdték. A kísérletek sora két szakaszra osztható, úgymint emberi hanggal és zene eszközökkel. Maga a kísérlet általában igen nagy csendet igényel, mert különben a siker kockáztatva van, s a legcsekélyebb neszezés is meghiúsíthatja a hatást. Az emberi hanggal és zene eszközökkel, begyakorlást kívánnak, s ha ez megvan, a hangok, gyöngén bár, de érthetően kivehetők, s olyan formán hallatszanak, mint a nagyobb távolságról jövő hangok, vagy az úgynevezett hasbeszélők hangjai.

— Sokszerű kísérletek tétettek továbbá zeneszerekkel, énekkel és füttyel. A zeneeszközök voltak: órazene, zongora, harmónium és gordonka, melyeken Fekete Károlyné Zs. M. úrnő, dr. Fekete Károly, ifj. Fekete Károly és Fölkér G. urak játszottak. Az egyes hangok a legtisztábban hallatszottak a telephonon át. A kísérletek december 8-án öt órát vettek igénybe. Az egyes beszélők hangjait is igen jól fel lehetett ismerni. Kísérleti helyiségül szolgáltatott az egri ciszterci társház egy másodemeleti, s egy földszinti terme és dr. Fekete Károly úr ház a távolság 52 m éter volt. A készülék a vezető sodronnyal együtt 11—12 forintba került. Általában a kísérletek fényesen igazolták, hogy az új találmányra, ha az a tökély kellő fokát eléri, a gyakorlati életben nagy fontosságú jövő vár. CSAK EGY KICSIT kell behunynunk a szemünket, s megelevenednek a kísérlet izgalmas hangjai, amikor félénken előbújnak a készülékből nagyanyáink zenélő órájának finom bogárzengésű menüettjei. Beköszöntésül, s búcsúzóul egyben. Mert az a világ, amit a telefon hozott, már rohanó és hangos. A világra a társadalmi újjászületés kemény küzdelmei várnak. Persze, a Telephon sem mindjárt éri el a „tökély kellő fokát”. Röpke tizenhét esztendő telik el, amikor megérkezik Egerbe Lukács s. k. kereskedelmi miniszter megkeresése a városhoz: „Hajlandó vagyok Eger város területén a f. évben állami közhasznú távbeszélő hálózatot létesíttetni, ha legalább 35 jelentkező kötelezi magát, hogy a csatolt tudnivalókban megállapított feltételek mellett három éven át előfizetője marad a hálózatnak. Az előfizetők gyűjtésével, valamint a szükséges előzetes intézkedések megtételével a budapesti m. k. posta és távirda igazgatóságot megbízom, s felhívom a város közönségét, hogy az igazgatóság kiküldöttjét lehetőleg támogassa. Kelt 1894. január 18. MÁRCIUSBAN érkezett meg a postaigazgatóság kiküldöttje, s a sajtó ezzel a megjegyzéssel ajánlja őt olvasói figyelmébe: „Mert tisztában kell lennünk már Egerben is a modern haladás eszméjével.” E rövid művelődéstörténeti visszaemlékezés teljességéhez tartozik, hogy a kiküldött mérnöknek sikerült 41 előfizetőt szereznie, bár ekkor még a telefon csak belső városi forgalomban működött. Az előfizetési díj havi 60 forint volt, hatóságoknak 30, nyilvános helyiségeknek 90 forint. A vezetékek építését november 29-én kezdték meg, „a sodronyvezetékek a háztetőkön futnak végig”. A munkálatokat karácsony ünnepére be is fejezték s a telefon 1895. január elsején megszólalt Egerben. Az Egri Híradó név szerint is közölte azok sorát, akik „megalapították a telefont”.

Megj: a képen Bell telefonja