A SZERVITÁK EGERBEN
Szervita, Szent János apostol és Fájdalmas Anya templom
1687-ben I. Lipót király engedélyével telepedtek le Tirolból. A török kivonulása után a betelepült német nemzetiségű katonák és telepesek számára hívtak Bécsből két szervita papot és egy szerzetest. Az egri szerviták első elöljárója Ignatius M. Az egri rendházhoz tartozott még Faustus és Blasius szerzetes. Rajtuk kívül még három jezsuita szerzetes, az akkor visszatérő püspök és néhány pap kezdte meg a lelkipásztori feladatok ellátását. 1694-ben megerősítette a szervita rendet Szécsényi György érsek egy nagyobb adománnyal. A szerzetesek a bástyák alatt a káptalan részén lévő városrészben vettek telket, ott is telepedtek meg. A császári hivatalnokok 1687 végén Egerben 10 mecsetet számoltak össze, és ezekből csak egy volt romos. A mecsetek közül sok a régi keresztény templom volt, az újat esetleg azok anyagából ugyanoda építették. A városba érkező papok a török mecseteket katolikus templomokká alakították vissza és felszentelték, így az ősi templomok helye sem változott.
Eger a középkorban búcsújáró hely volt. A kegyhely kialakulásának története a tatárjárás előtti időkben kezdődött. A mostani szervita templom helyén állt az a kápolna, ahol a csodás hírű „Bűnösök Menedéke” kegyképet tisztelték. A török megszállás előtt az egyszerű emberek szemében nagy tekintélye volt a kegyhelynek. A kegykép fölé 1300 táján építették a Boldogasszony templomot és a klarisszák kolostorát. A környék lakosai ide zarándokoltak. A legenda szerint az első csoda még a tatárjárás előtt történt, amikor Kéri Benedek, akit felesége meggyilkolásával vádoltak, igazát nem tudta bizonyítani, ezért istenítéletképpen a boldovai apátság arra utasította, hogy Egerbe zarándokoljon. A kegykép előtt imádkozott és lehullottak bilincsei. A hagyomány szerint innen indult minden környékbeli zarándok Rómába. A reformáció aztán véget vetett ennek a kultusznak. A zárda lakói az új vallás hívei elől elmenekültek.
A vár ostroma idején 1552-ben Araszlán bég a Boldogasszony templom előtt állította fel ágyúit. A harcok során lerombolták az amúgy is pusztulásnak indult templomot. A kegyképet Lengyelországba menekítették. A XVIII. század második felében a karmeliták egyik lengyelországi templomában talált rá Flaskai István sárosi plébános.
A török időkben elhomályosult búcsújáró hely emlékét az itt megtelepedett szerviták hamarosan felújították. Az ősrégi kegykép helyére a Hétfájdalmú Szűz kegyszobra került. Hamarosan meg is történt az első aranyragyogású „csoda”. Gróf Preiner Vencel egri várkapitány leánya csodálatos módon meggyógyult a kegyhelyen. A gyógyulás hírére ezrek látogattak ide Felső-Magyarországról és a Tiszántúlról. A mecset és a romos házak csak átmenetileg szolgálták az idetelepült szerzeteseket. 1694-ben már azzal a kéréssel fordultak a Kamarai Adminisztrációhoz, hogy templomukat és a hajdani kolostort újjáépíthessék. A Rákóczi szabadságharc miatt csak 1724-ben helyezték el a szentély, a Fájdalmas Anya kápolna és a sekrestye alapjait.
A ma is álló kolostor alapkövét Erdődy Gábor egri püspök tette le 1728. április 22-én. 1733-ra elkészült az egész templom, az oldalkápolna, a sekrestye, a boltív alatti kórus és a rendház nagyobbik része. A templom és a rendház építését 1736-ban fejezték be. 1751-ben kezdődött a templom tornyának építése, amihez a megye 20 forintot utalt ki segély gyanánt. A torony építésének tervét 1751. április 12-én mutatták be Barkóczy Ferenc püspöknek, aki azzal nem volt megelégedve, mert a tornyot eredetileg nem a templomhomlokzat fölé, hanem annak bal oldalára akarták építeni. Végül a püspöknek lett „igaza”. A szerviták kolostorába egy új pap érkezett Ausztriából Hugó M. Hazael személyében, aki mérnök is volt. a terveket módosította, valamint a kivitelezésben is közreműködött. Hamar Barkóczy püspök kedvelt embere lett, és amikor a rácok kérvényezték, hogy templomukhoz tornyot építhessenek, annak tervét az engedélyez Hazaellel készíttette el. 1755. augusztus 1-jén új kapu készült a templom és a kolostor részére. 1756-ban a városi szenátus vállalta 330 db. borítókő szállítását a templom padlózatához, mert a A templom kőzete oly mértékig megromlott, hogy a renoválás már elengedhetetlen volt.
A templom tetejének bezsindelyezését a püspöki malom molnárja ingyen elvállalta. A szerzetesek engedélyt kértek a magisztrátustól a munkálatok elkezdéséhez, de azt nem kapták meg, mivel a templom oly híres és nevezetes volt, és a kontárkodásra való hivatkozással azt csak céhes mesterek bevonásával és irányításával engedélyezte. A templomot 1815-ben renoválták újra, amely munkához Fischer érsek 500 Ft-ot adott. A munkálatok 1822-ben fejeződtek be.
A kegyszobor felállításával a szerviták elsősorban a Mária tiszteletre és a zarándokok lelki gondozására specializálódtak. A búcsújáró helyen történt gyógyulások fogadalmak megtételére indították a világi és egyházi vezetőket is, amelyek közül néhány példa: Hörner Ferenc városi szenátor 1742. március havában a város vezetősége számára minden fájdalmas pénteken püspök által vezetett zenés litániát fogad a Fájdalmas Anya oltára. Deák Ferenc kanonok, az egri szeminárium rektora 1743. július 21-én fogadalmat tett, hogy az egri Fájdalmas Szűzzel szentolvasót végez a szenvedő népért. minden hónap 3. vasárnapján szentbeszédet tart.
- szeptember 20-án az egri Fájdalmas Anya nagybúcsúján több tízezer ember vett részt. Ekkora tömeget még nem látott eddig a város. 1747. július 4-én báró Seriera Péter kérését teljesíti a Fájdalmas Anya, ezért hálából felveszi a skapulárét (válruhát). 1749. július 3-án a város lakossága négy ezüst fogadalmi lámpát állít a Szűzanya oltára elé hálából a kapott kegyelmekért. Ugyanebben az évben Rottenstein Ferenc a kegyképhez két örökégő lángot állíttatott és megfogadja, hogy a kegyoltár alatti kriptába temetkezik családjával együtt. A kriptát az apja, Antal 1725-ben építtette. Szintén ebben az évben gyógyult meg Orlandi Krisztián 14 hónapos beteg Ignác fia, aki testvérével együtt felveszi a skapulárét. 1750-ben Komáromi János egri kanonok 1000 Ft értékben alapítványt tesz a kegyoltárnál elvégzendő szentmisékre. 1753. július 27-én Mészáros Terézia Szentmiseruhát ajándékoz a kolostornak.
Itt van eltemetve korának népszerű alakja Szaitz M. Leo, a katolikus újságírás magyar úttörője. De megemlítendő még Verestói Imre szervita atya is, akit tudós hírében említenek és aranymiséjét is Egerben tartotta.
A templom főoltárképe Balkay Pál egri festő műve (1820). A rendház kapcsolódik a templomhoz, copf stílusban építették.. A refektórium egyik oldalfalán Kracker két freskója: Jézus a szamariai nővel és Jézus a pusztában (1779). 1822-ben Fischer érsek költségén a templomot megnagyobbították és renoválták. Ez év augusztus 20-án ágyúdörgés közepette ünnepélyesen újra felszentelték. A templom orgonáját 1863-ban nagyobbította Mooser Lajos, aki a szekrény díszítésének stílusa alapján arra következtetett, hogy azt Árvay József egri orgona építő (1765-1831) készítette. 1828-1830 között az egri tanárképző egyik növendéke a kántor, majd Urbán József látta el a kántori feladatokat, aki elvégezte a tanítóképzőt, és a Czifra kapu melletti iskola kinevezett tanítója lett. Az 1786-os beszámoló szerint a rendtagok csekély száma miatt a zsolozsmát nem énekelték, ahogy az a szerzeteseknél szokás, hanem csak recitálták. Az 1857-es rendi sematizmus szerint is csak hat szerzetes élt a kolostorban, ebből négy felszentelt pap, egy örökfogadalmas testvér és egy novitius. 1860-ban viszont már nyolc szerzetese volt a rendháznak a rendtagok száma is 61 fő. 1883-ban már szintén csak öt szerzetes lakik a rendházban, és ez az 5-8, f� közötti létszám volt a jellemző hosszú időn át, ami a szerzetesi életet szintén nehézzé tette. A rendház évente három zenés ünnepet tartott, amihez a székesegyház zenészeit bérelték fel: a feltámadási körmenet, az úrnapi körmenet és a templom búcsúját jelent Hétfájdalmú Szűz ünnepét, amit szeptember harmadik vasárnapján ünnepeltek. A búcsú alkalmával az volt a szokás, hogy a délelőtti szentmisét énekelték, délután pedig a templomukból vonultak körmenetben a székesegyházba, majd vissza. Ez hagyománnyá vált. „A három ünnep zenéjéért 1790-es években évi 12-14 Ft-ot fizettek ki.” 1837-ben az érsek megbízza a szervitákat, hogy a Pyrker érsek által építtetett várbéli kálváriára nagypéntektől Szent Mihályig a hónap harmadik vasárnapján körmenetet vezessenek, amiért évi 15 Ft-ot kapnak az érsekségtől.
Sajnos ma már a híres szervita búcsújárásnak jóformán vége. Még az 1960-as években is nagy tömegben vettek rész a hívők a szertartásban. A környező falvakból már szombaton megérkeztek Egerbe és az éjszakát a templomban töltötték. Vasárnap templom körüli utcák megteltek árusokkal. A körmenetben is több százan részt vettek. Köszönjük, hogy a doktori disszertációból részletesen megismerhettük a szervita rend és templom történetét.
Forrás:
Doktori (PhD) disszertáció Fekete József A SZERVITA REND MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETE 1867-1950-ig
Forrás: https://bit.ly/2QhZwpx, 26.oldal
