A fertálymesterségről! Negyedik rész!

Írta: Breznay Imre 1921-ben!

A tizenkét fertálymestert az újabb időben minden negyed fertálymester, viselt polgárai önkormányzati joggal választják. A közigazgatás csak az elnöklő biztossal képviselteti magát, kit a városi tanács küld ki, rendszerint a város előkelőbb tisztviselői közül. A választási biztos szerepe azonban csak alakiság, mert a jelölt személyében rendszerint már előbb közmegegyezéssel, egyhangúan megállapodnak az életben levő és a negyedhez tartozó fertálymester viselt polgárok.

A választást — kivált a hóstyákon — „suttogó” előzi meg, amelyre hol egyik, hol másik kollegánál, de rendszerint a hivatalban levő fertálymesternél jönnek össze az unalmas téli estéken. Olyan korlátlan areopág ez, amely esténként, vendégszerető háznál (gyakran pincében) poharazgatva ülésezik. Töviről-hegyire meg hánynak-vetnek ilyenkor minden negyedbeli polgárt, aki még nem viselte ezt a tisztet. Akit azután legjobbnak, legalkalmasabbnak találnak, annak személyében állapodnak meg. A suttogón jelenlevők

kötelessége az, hogy a jelöltet minél több kartárs jóindulatába ajánlja.

Az „inter pocula” szóba került és egyik-másik jelölt ellen emelt kifogást, persze nem szabad tovább adni. Az ilyen összeférhetetlenségi bejelentésnek hivatalos titoknak kell maradnia.

Mikor végre a többség megállapodott annak személyében, aki felé a közbizalom fordult, hivatalosan is fölkérik a tisztség elfogadására. (Előbb ugyan már bizonyosan tapogatóznak a jelöltnél, hogy megtisztelő ajánlatuk és bizalmuk rideg visszautasításával kellemetlen helyzetbe ne kerüljenek).

A választást a városi tanácstól kiküldött biztos jelenlétében, a volt fertálymester „letéti traktája” előtt hivatalosan is megejtvén, jegyzőkönyvet vesznek fel róla, amit úgy a lelépő, mint az új fertálymester aláírnak. Egyben pedig, ahol a fertálynak van valami fáklyapénze, vagy valami kis kasszája, átveszi az új kollega.

A Hatvan III. negyed fáklyapénzének kezelőkönyve például 1838-ből való. Az 1827-től 1838-ig hivatalban volt fertálymesterek valamennyien adtak hozzá 1 frt. 15 krt, mint az „Érsek Eger Várossa Hatvan 3-ik Fertályában volt, s lévő Fertály Mesterek a szövétnekekre pénz összveadásaik megmutatásáról szolgáló bizonyítvány” feltünteti.

Ezeknek öszvetett pénzekből — mondja tovább a könyv — csináltatódott az új szövétnyekek az Cassa megüresedvén. Ismét ezeknek befizetésével szaporodván.

Kováts János temetésével Fáklyáért fizetődött 3 frt.

Majd később 1905. évi zárlata:

Egész évben semmi kiadás.

Pénztár állása, 1905. végén 39 K. 28 fill.

Ehhez Bőhm János dr., lelépő negyedmester 20 K 72 fillérrel járult.

Pénztár állása 1906. jan. 31-én 60, azaz hatvan korona.

Bayer,városi tanácsos, hatósági biztos.

A Maklár I. negyed könyve például 1833-ból való és így kezdődik:

Én Tótt Pál 1833-ik esztendőben el Töltöttem a Maklári első Fertályban a Fertálymesterséget és most 1834-ik esztendőben Májusnak 4-ik napján átadtam Bak Jánosnak Fertály Mesternek a Fáklyákat és az Fáklya Pénznek Summájátt 18 Forintot és 45 krt. és egy Pár Tűzhöz Való Rotskát is által adtam.

Átveszi egyúttal az egyik-másik negyedben még mindig meglévő hivatalos jelvényt, a felszalagozott fertálymesteri botot. Olyan varázslatos szerszám ez a saját negyedében, mint a királyi pálca az országban, vagy a „gerundium” a debreceni kollégiumban.

A letéti lakomán az első pohárköszöntőben az asztalfőre ültetett új fertálymestert, a fölkelő napot, üdvözli a mellette ülő választási biztos. A volt fertálymesterre és — ha van — családjára is emelnek poharat, de a középpont az új kollega, akit a rendszerint fejedelmi lakoma és víg poharazás után nem ritkán az egész vendégsereg (no meg a cigánybanda is) lakására kísér úgy — hajnaltájban.

Az új fertálymester eddigi cselekvő szerepe elég kellemes. Az se nagy teher, mikor Szent Apollónia napján, február 9 én, reggel a főszékesegyházba gyülekeznek minden rendű és rangú régi és az újonnan választott fertálymesterek. A szentmise alatt az újonnan választottak az oltár jobb és baloldalán égő gyertyával állanak sorfalat. Mise után a városház nagytermébe vonulnak, ahol leteszik a hivatalos esküt és így véglegesen átveszik hivatalukat. Ilyenkor aztán a város polgár- mestere rendszerint beszéddel búcsúzik a lelépőktől és üdvözli az újonnan választottakat.

Az eskü szövege a következő:„Én N. N. negyedmester esküszöm a Mindenható és Mindentudó Istenre, hogy a városi elöljáróságnak meghagyásaiban pontosan és igazán eljárok és a reám bízott kötelezettséget lelkiismeretes pontossággal teljesítem. Isten engem úgy segéljen! Ámen!”

Évek óta szokásban van az is, hogy a fertálymesterek, hivataluk átadása alkalmával közös keretben adják át arcképüket a városnak. 1869-től például valamennyi fertálymester arcképe megvan a város közházán, a polgármesteri hivatal várószobájában. Ennek a szokásnak az volt az előzménye, hogy 1849-ben kezdették megörökíteni a névsort, még pedig kézzel rajzolt díszes keretben és ezt adták át a városnak. A fotografálás elterjedésével ezt a névsort kiszorította az arckép, amelyen különben szintén ott van a név minden arckép alatt. A hivatalos rész után minden negyedben früstökre gyűlnek össze az új kollega házánál, amely reggeliből folyton fokozódó lelkesedéssel gyakran ebéd, nem ritkán pedig vacsora is lesz.

Így megy a választás, beiktatás és a letéti lakoma — a mostan folyó időkben. Minket azonban inkább érdekel az, hogy miképpen folyt le régente.

A fertálymesterek évkönyvei olyan eseteket is jegyeztek fel a boldogabb időkből, amikor a früstökölők közül a kitartóbbakat még a másnapi vacsora is együtt találta.