„Fel nagy örömre” Gárdonyi Géza szerzeménye

1882-ben, a devecseri római katolikus templomban az éjféli misén hangzott fel először Gárdonyi Géza szerzeménye, a Fel, nagy örömre… kezdetű egyházi ének. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy nemcsak a szövegét, hanem a dallamát is Gárdonyi szerezte, aki maga is kiváló orgonista és hegedűs volt.

Az ifjú Gárdonyi nehéz lélekkel élte meg ezt az időszakot. 1882. október 4-én kelt naplóbejegyzése szerint a kopott ruhás néptanítót mindkét helyen szegénység, lenézés fogadta: „Haragszik rám tán az Isten is (…) Ifjú vagyok, s máris vannak perceim, melyben megutálom a világot… Mai világban csak az Én az úr, ennek a rabja mindenki. (…) Ezért áldozza fel a barátságot, embertársai érdekeit mindenki.” Keserveit feledni gyakran elővette hegedűjét, s kitartóan gyakorolt. Úgy tűnt, a hangszer az egyetlen igazi, hűséges társa. Karádon, ahol fűtött szobája sem volt, éjjelente a még langyos tanterembe húzódott melegedni, hegedülni, és Devecserben sem feledkezett meg a gyakorlásról – tudjuk meg a devecseri szociográfustól.

Publikációinak híre természetesen Devecserbe is elért. Tima Lajos, a város köztiszteletben álló főtanítója ekkoriban éppen lányának keresett vőlegényjelöltet. Sajnálta nagyon, hogy Gárdonyi foltozott nadrágjával, félszeg fellépésével első ránézésre alkalmatlannak tűnt a vő szerepére. Bár talán az sem mellékes körülmény, hogy az ifjú tanító tetszését sem nyerte el Tima Hermin. (Az ő szíve a pékék lányáért, Gergely Katicáért dobogott.) Mindenesetre alig telt el egy esztendő, Tima Lajos mégis igen-igen megkedvelte a jól orgonáló, remekül hegedülő, kiváló zenei érzékkel és felkészültséggel bíró fiatalembert, felismerve tehetségét.

A Somlóvidék című lap 1936. december 27-i számában Diósy Géza kegyesrendi gimnáziumi tanár ezt írta cikkében: „Tima Lajos, ő mint kántor, jeles zongorista, a káplán pedig a flóta művésze lévén, lassanként összemelegedtek a már akkor is kitűnően hegedülő Gárdonyival. (…) egyházzenei énekek szerzésére buzdították. Először egy temetési éneket szerzett gyermekkara, majd 1882 karácsonykor az éjféli misén kedves hangú szerzeménnyel köszöntötte az isteni Kisdedet: Fel nagy örömre, ma született, Aki után a föld epedett…”

A szerzemény történetével kapcsolatban azon túl, hogy Tima Lajos bátorítására született, akad egy másik igen figyelemre méltó helytörténeti tény is – hívja fel a figyelmet a szöveg felfedezője. Devecsertől nagyjából tíz kilométerre fekszik Tüskevár. Itt élt egy vallását gyakorló katolikus atyafi, Szabó Mátyás (született az 1800-as évek derekán). Az ő imakönyvének (Ájtatossági kalauz). Az év minden részeire és ünnepeire alkalmazott imádságok és szent énekekből szerkesztette Házy Alajos. (Pest, 1871) belső lapjain kézírással, tintaceruzás bejegyzéssel szerepel az ének római számmal megjelölt öt versszaka, ám az alábbi kezdősorral:

„Föld, nagy örömre, most született... – s még folytatódik, kissé más szöveggel, s hárommal több versszakkal, mint ahogyan napjainkban énekeljük.

Joggal merül fel tehát ebben az esetben is a kérdés, hogy vajon melyik lehetett az eredeti szövegváltozat? A fülbemászó dallamú, indulóra emlékeztető, pergő ritmusú karácsonyi ének a szájhagyomány útján hamar szárnyra kelt, és a jó kántorok révén hamar elterjedt a környéken, majd az egész országban, Zalától Hevesig. Lehetséges volna, hogy a meglévő szöveget utólag alakították a könnyebb énekelhetőség szerint, vagy egyéb szövegrészekkel toldották meg? (Az sem kizárható egyébként, hogy maga Gárdonyi is egy már korábban hallott anyagból dolgozott).

Forrás: Eger Cifra Hóstya Facebook 2025.12.16.