FAZOLA HENRIK (Würzburg ~1730. –Diósgyőr,1779.április 18.) lakatosmester, gyártulajdonos, az ipari tőke egyik első képviselője Magyarországon.
Német származású vasműves, aki a szakma mesterfogásait testvérével, Fazola Lénárddal együtt Würzburgban, Georg Oegg udvari lakatosmestertől tanulta. A testvérek egy ideig vándoroltak Európában , majd Magyarországon telepedtek meg. Amikor ideértek, Henrik mindössze huszonnyolc éves volt, de a szakmáját már olyan magas szinten művelte, hogy Barkóczy Ferenc egri püspök,Heves megye főispánja Egerbe hívta, és megbízta az épülő vármegyeháza kovácsoltvas kapuinak, illetve díszeinek elkészítésével és más lakatosmunkákkal.
1760 elején belépett az egyesült lakatos, üveges-és puskaműves cégbe. Több segédet foglalkoztatott, műhelye a Hibay Károly és az 1957 óta róla elnevezett egykori Vadász utca sarkán lévő nagy telken állott.
Kispréposti Palota. épület gyönyörű erkélyrácsa és ablakrácsai örökre megőrzik a híres kovácsmester emlékét. Az indák, a rácsdíszek, a bőségszaruból „kiömlő” virágok légies könnyedséget adnak az amúgy igencsak nehéz fémnek
Kossuth Lajos utcán, hamarosan Nagypréposti Palotán – ma Bródy Sándor Megyei Könyvtár – láthatjuk munkáját az erkélyen és ablakrácsokon. Legszebb és legjelentősebb műve pedig a Megyeháza két szőlőfürtös, címeres kovácsoltvas kapuja és a külső bejárat feletti félköríves betétrács. Keze munkáját dicsérik a későbbiekben az egri Püspöki Palota, 1761 után a felsőtárkányi és harsányi püspöki nyaraló, a harsányi templom, a pétervásárai Keglevich kastély, valamint a kanonokházak díszítő vasmunkái.
. Akkoriban is gondot okozott az alapanyag-ellátás. Emiatt érdekelte, hogyan tudná megoldani a vasgyártást Eger közelében. A Bükkben és a Mátrában kiterjedt bányakutatásokat végzett sikerrel
Működése eredményeként nagy vagyonra tett szert, amiből egy vasművet akart alapítani Eger közelében. A Mátra és a Bükk-vidék területén folytatott bányakutatásait siker koronázta. A Bükkben feltárt vasérctelepekre alapozva vasgyártáshoz fogott a Garadna és a Szinva patakok völgyében 1765-től létesített vashámorokban.1767-ben a Jászóban székelő Bányamesteri Hivatal engedélyével újabb ércbányákat nyitott Parádon és Gyöngyösorosziban, 1769-ben Upponyban . 1767-ben megházasodott, egy Linczin Anna Mária nevű módos özvegyet vett el, aki azonban öt év múlva meghalt.1768-ban Egerbe hívta öcsét, Lénárdot , és rábízta a kovácsüzem vezetését, hogy ő a kohászkodás előkészítésével foglalkozhasson. 1770. július 28-án Mária Terézia aláírta a diósgyőri vasgyár alapítólevelét. Ekkor – a bécsi bányakincstárral, kamarai főtisztviselőkkel és miskolci kereskedőkkel társulva – építeni kezdte a felső-hámori (maMiskoc-Ómassa ) vasolvasztót, és azt 1772 tavaszán üzembe is helyezte. Az építkezéshez és az üzem beindításához stájer és felvidéki, vasgyártásban illetve -feldolgozásban jártas szakembereket telepített le, ők lettek Ómassa és Hámor települések őslakosai. Egri lakhelyét feladva ő maga is a vasgyár területére költözött, és ettől fogva vasgyárosként dolgozott. Újra megnősült, felesége Karl Tecla volt, tőle született Frigyes fia és Borbála lánya.
A bükki vasércről hamar kiderült, hogy gyenge minőségű, a szállítás pedig költséges, az udvar támogatásai is elmaradtak, és ez felemésztette vagyonát – és egészségét. Fazola Henrik 1779 áprilisában hunyt el Hámor községben. Fazola halála után a vasgyártás ezen a területen 1820 körül befejeződött, a kohó köveiből iskolát építettek. Fia, Fazola Frigyes a közeli Újmassán új kohót építve folytatta apja munkásságát.
Egri éveinek számos alkotása máig fennmaradt. Műhelyéből olyan, ma már műemléknek minősülő iparművészeti kovácsolt vasmunkák kerültek ki, mint az egri vármegyeháza szőlőfürtös és címeres rácsos kovácsoltvas kapui, vagy főkapu feletti félköríves betétrács.
Hamvai a hámori temetőben ismeretlen helyen nyugszanak.2005-ben jelképes díszsírhelyet állítottak számára, felesége sírja közelében.
Írta: Erdei László
Forrás: Wikipédia
