Séta a Dobó István utcában

Írta: Szecskó Károly

A Dobó István nevét viselő utca, Eger egyik legrégebbi utcája, a vár alatt halad a inódi Lantos Sebestyén tértől a Servita utcáig. A történelem során neve többször áltozott: Török utca, Váralja utca, Német utca (a 18. század közepén Egerbe betelepülő németekről). A hangulatos utca mindkét oldalán főként a 18. században épült egyemeletes barokk lakóházakat találunk, melyeknek földszintjén üzlethelyiségeket alakítottak ki.

A Dobó térről, a város központjából elindulva a Dobó utcán keresztül jutunk el a Tinódi térig, ahonnan a vár déli bejárata könnyen elérhető. A Kossuth Lajos, az Almagyar és a Dobó utcák találkozásánál fekvő Dózsa György teret a közelmúltban nevezték át Tinódi térré. Korábban Mekcsey térnek és XI. Ince pápa térnek, a második világháború előtti években Hitler térnek hívták, majd 1945 után Dózsa György nevét kapta. A műemlék Gallasy-ház és az egykori török fürdő között füves területen található Tinódi Lantos Sebestyén életnagyságú ülő szobra Pusztai Ágoston alkotása, amit az egri vár diadalának 450 éves évfordulóján, 2002. október 17-én avattak. Tinódi először 1552. október 18. és december 31. közt járt az egri várban. Akkor, amikor még minden várbeliben élénken élt az ostrom, s a szereplők elmondása alapján megírta egyik legismertebb művét. Az Egervár viadaljáról szóló ének kezdő sorainak dallama Eger szignáljává vált. A Valide Szultána török fürdőről (Tinódi tér 1.sz.) Evlia Cselebi, a neves török világutazó, is említést tett, amikor Egerben járt (1664): „Fürdője van kettő: az egyik a belső vár kapuja alatt a hídfőnél, ez a Valide Szultána fürdője, mely nagyon szép kellemes vizű, hatkamrájú fürdő, egész kupoláját vörös keramit fedi.”A fürdőről Gerő Győző régész kutatásainak felhasználásával szólok. Építésének ideje feltehetően az oszmán uralom kezdeti időszakára – a 16. század végére, a 17. század első éveire tehető. A törökök a 16. század végén az anyacsászárnőt – a szultán anyját – nevezték Valide Szultánának, akiről a fürdő a nevét kapta. Mielőtt a fürdő maradványait bemutatnám, szükséges szólni a török fürdőkről és azok eredetéről. Az iszlám világban jelentős szerepe van a fürdőkultúrának, amely szorosan kapcsolódik az iszlám rituális előírásaihoz. A török fürdőknek két típusát különböztetjük meg: egyik a termálfürdő (ilidzsa vagy kaplidzsa), a másik gőzfürdő (hamam). A két fürdőtípus közötti különbség építészeti kialakításukban is megnyilvánul. Mindkét típusnál megtaláljuk az alapvető három helyiséget, az előcsarnokot (dzsamken), a langyos helyiséget és a forró helyiséget (szidzsaklikot). A Valide Szultána fürdőépület alaprajza nyújtott téglalap. Az északi részében – amelynek keskeny homlokzata a Tinódi térre néz – helyezkedett el a szabályos négyzet alaprajzú és eredetileg kupolával fedett előcsarnok, melynek központjában csorgókút állt. A kút alapjai és kávakövének darabjai is előkerültek. Jelentős része maradt meg a padozat kőburkolatának, valamint a falak mentén körbefutó épített ülőpadoknak. Az előcsarnokból szűk ajtónyílás vezetett a langyos helyiségbe, a tepidáriumba, innen jutunk be a forró helyiségbe (caldarium). A négyzet alaprajzú, kilencosztatú térnek négy sarokkamrája van, ezek mindegyikében egy falikúttal és alattuk díszesen faragott mosómedencével. Ez utóbbinak egy igen szép példánya került elő az ásatás során. A négyzet közepét a padozatból kiemelkedő nyolcszögű pódium, a göbék tasi (köldökkő) foglalta el. A két úgynevezett vizes helyiség vízellátása a falakban vezetett páros csővezetéken át történt. Egyikből a meleg, másikból a hideg víz folyt és látta el a fali kutakat, melyeknek egy részét sikerült megtalálni és feltárni a tepidárium nyugati falában. A caldariumot eredetileg négy sarok, egy centrális és egy kis kupola fedte, míg a kamrák közötti tér teknőboltozatos volt. A helyiségek világítását a kupola héjazatába és a boltozatba vágott, üveggel lefedett hatszögű nyílásokon át biztosították. A caldarium déli falához csatlakozott a fűtőrendszer, a középrészen a nagyméretű, kör alakú kemencével. Ennek falát sugarasan elhelyezkedő fűtőnyílások törték át, amelyek a meleget a padozat alatti fűtőcsatornákba vezették. A feltárás során a kemence jelentős maradványa került elő, amelyek alapján méretei is meghatározhatók voltak. A kemence előteréül szolgáló fűtőkamra falai nagyrészt lepusztultak, de alaprajzát azért egyértelműen tisztázni lehetett. A 2013-ban végrehajtott rekonstrukció során a fürdő maradványai megmenekültek az enyészettől, egyedülálló történelmi emlékhellyé váltak. A Valide Szultána fürdőrom látogathatóvá tétele az értékmentés szép példája. Könnyűszerkezetes, az eredeti fürdő méretét idéző, védőtető került a rom fölé. A terület természetes kőburkolatot, zöld felületet kapott. A látogatók akadálymentesen megközelíthetik azt, megpihenhetnek a padokon és számos érdekességet tudhatnak meg a török-kori gőzfürdőkről. A Tinódi szobor mögött álló egykori Duka-Gallassy ház (Tinódi Lantos Sebestyén tér 6. sz.) az egri hagyomány szerint a török dervisiskola helyén áll. 1735 körül az épület leégett, amelyet Duka György rác kereskedő épített újjá. Halála után a ház 1785-től többször cserélt gazdát. 1843-ban özvegy Gallassy Istvánné, Steinhauser Anna vette meg, és az épület néhány évet leszámítva a család birtokába maradt, az 1952-es államosításig. Barcsay Amant Zoltán (1902-1988) művészettörténész, egri múzeumigazgató itt mutatta be gazdag magángyűjteményét, 1939-1942 között. A kiállítás anyaga 814 tárgyból állt: török fegyverek, francia és osztrák pénzek, kardok, lándzsák, pisztolyok, csákók, tölténytartók, szuronyok, zászlók, oklevelek, nyomtatott egyházi beszédek, részmetszetek stb.

Fotó: Bartus János.

 

 Az Utl-Keresztény-ház (Dobó utca 1. sz.) 1772-ben épült, melyet hosszú időn át iparosok laktak: Holl Tamás szabómester, Utl Antal rostacsináló, majd szűcsmesterek. 1877-től 1935-ig Keresztény Imre és családja tulajdona.

Fotó: Gönczi Lászlóné

 

Az Utl-Nagyfejeő-ház (Dobó utca 3. sz.) elődje Hofner Antal puskakészítőé volt. A most is látható barokk polgárházat 1773-ban Utl Antal építtette. Tulajdonosai voltak még: Czepetz József szenátor, Jalomitsek Ferenc orvos, Nagyfejeő Mihály városi sebész (19. sz. közepe). A 20. században az 1952-es államosításig, az izraelita hitközség tulajdona volt.

 

Az U-alaprajzú, klasszicista stílusú Paplanos-Najman-ház (Dobó utca 10. sz.)nevét tulajdonosairól kapta. 1711-től Paplanos Péter paplankészítő, majd 1795-től Najman József bodnármester lakóháza volt. A kapu zárókövén az 1708-as évszám látható.

 

 

Az emeletes, úgynevezett Duzi-házat (Dobó utca 11. sz.) 1772-ben Duzi Demeter rác kereskedő építtette. Az emeletet a 19. században építették rá. A 20. században Kalmár Gáspár „mézesbábosé”, majd

 1936-tól Besznyák István (1903-1970) orvos és családja tulajdona. Besznyák doktor 1930-tól nyugdíjazásáig körzeti orvos volt, és az Országos Orvosszövetség tagja. Mindkét fia, István és György is, az orvosi pályát választotta. A második világháborúban az orosz fronton teljesített katonai szolgálatot, ahol a szemtanúk szerint a nehéz körülmények ellenére is lelkiismeretesen gyógyított, és kivívta betegei háláját. Három érsek mellett látta el a háziorvosi teendőket: Szmrecsányi Lajos, Czapik Gyula és Brezanóczy Pál.

 

 

A Dobó utca 12. szám alatti földszintes lakóházban található a Palóc Népművészeti Kiállítás. A palóc múzeumban minden népművészeti ágazat remekei megtalálhatók: szőttesek, hímzések, kerámiák, pásztorfaragások stb. A palóc lakodalmas kellékei is kiállításra kerültek, mint a menyecskeruha, a vőlegényingek, valamint a lakodalmi boldogi cifrakalács is. Megismerkedhetünk a hajdani parasztházak tisztaszobájával és kézműves berendezéseivel, a hímzett és szövött terítők, függönyök, díszpárnák, ágyneműk, festett bútorok és a gazdagon díszített cseréptányérok teszik különlegessé a látványt.

 A Dobó utca 13. számú ház Hevesy Sándor (1902-1985) terve alapján készült a 1960-as években. A kiváló építész már az 1930-as évek elején összeállította Eger megyei város műemlékeinek jegyzékét, melyben a Dobó utcán a városkép szempontjából védendő építmények között több mint tíz lakóházat sorolt fel. Hevesy Sándor személye volt a garancia arra, hogy a belváros műemlékeinek egységes képét meg ne bontsák. Óriási érdemeket szerzett szeretett szülővárosa rendezésében, építésében és legkivált országos hírű műemlékeinek védelmében. 1956. május 31-én kezdeményezésére létrehozták a Városi Tanács Műemléki Albizottságát, a műemlék és a műemlék jellegű épületeket 1958-ban javaslata alapján táblával látták el. Szorgalmazta azt is, hogy a műemléképületek funkciót kapjanak. Így például a várba

 A Wittmann-ház (Dobó utca 18. sz.) emeletes barokk lakóház, amely a 18. század közepén Prószik Antal üveges tulajdona volt. Özvegye férjhez ment Wittmann János képíróhoz (a régies képíró szó festőművészt vagy fényképészt jelent, aki művészi színvonalú képeket készít). Az épületet a 19. században átalakították, ekkor készültek neoreneszánsz stílusú emeleti ablakai is. Lakói iparosok (szűcsök, bádogosok stb.) voltak.

 

 

A Droschel-házat (Dobó utca 21. sz.)1798-ban építette korai klasszicista stílusban Droschel Tóbiás cipészmester. Tulajdonosai között később is több cipész található.

 A Schauffler-ház (Dobó utca 22. sz.) klasszicista stílusú emeletes lakóház. Tulajdonosa 1755-től Schauffler József pallér..

 

 

Az1807-ben épült Fraindentaller-ház (Dobó utca 24. sz.) késő barokk emeletes homlokzata, az utca hajlását követi. Nevét építtetőjéről (Fraindentaller Anna) egri szűcsmester feleségéről kapta.

 

 

A „Nagy Liter”-ház (Dobó utca 26. sz.) homlokzata klasszicista stílusú. 1765- ben Izmir György tulajdona és fogadóként szolgált. Később iparosok lakják, majd 1843-tól kocsmárosok. A 20. század közepén még működött az épületben a „Nagy Liter” nevű vendéglő.

  

 A késő barokk emeletes Zelenka-ház (Dobó utca 28. sz.) 1780 körül épült, tulajdonosa Hornyacsek Pál szűrszabó volt. Zelenka János könyvkötő 1798-ban vásárolta meg, majd özvegye birtokolta, aki 1851-ig folytatta férje iparát. Az 1930- as években itt bérelt műhelyt Vályi István neves egri cipészmester, aki minőségi ortopéd cipőket is készített.

 

  A Zelenka házzal szemben a Panakoszta-ház található (Dobó István tér 13. sz.) amiről feltétlenül szólnunk kell. A Dobó István tér és a Dobó István utca torkolatánál, három utcára néző emeletes épület, két ház összeépítéséből alakult ki a 18. században. Mai homlokzata 1770 körül nyerte el, amelyet 1779 után eklektikus elemekkel egészítették ki. Az 1753-ból származó Házael-féle telekkönyvi térkép már egységes ingatlanként tünteti fel. A Szúnyog köz felé néző része 1726–1736 között Puskás Mihály kőműves legényé volt, de 1770 körül már Szantner András helybeli kőművesmester a tulajdonos. 1791-1879 között a Thury, Vasváry és Panakoszta rokonság tulajdonába került. Panakoszta Sándornak nem volt gyermeke, így 1879-ben Eger városára hagyományozta a házat. Feltétele volt, hogy jövedelméből a városi lámpavilágítás költségeit fedezzék, amit később feltüntették a bejárati ajtó felett is. Az épületben jelenleg a Farkas Ferenc Zeneiskola működik.

 

 

Egri séták nemcsak egrieknek

Az Ódry Cukrászda (Dobó u. 23.) kedves saroképülete Ódry Dániel neves egri

mézeskalács készítő mester üzlete volt (elbontották), a 20. század első felében. Foglalkozott viaszgyertya- mártással és öntéssel is, s az 1960-as évektől pedig csodás fagylaltokat árult. Az Egri Katolikus Legényegylet aktív tagja, 1935-1937 között titkára és az

Egri Dalárda énekese volt.

 

 

A Dobó István utca 29-es számú épület Dancza János (1899-1985) autodidakta

barlangkutató, muzeológus egykori lakóháza. 1927-ben belépett a Természetbarátok

Turista Egyesületének Egri Csoportjába, amely baloldali szervezetnek számított, és

ez vezette el az 1920-as évek végén a barlangkutatáshoz. 1929-ben megismerkedett

Kadič Ottokár egyetemi tanárral, a Magyar Földtani Intézet főgeológusával, aki a

bükki barlangokban végzett ásatásokat. A professzor megkérte Danczát, hogy

kutatásaihoz szervezzen munkanélküli természetbarátokból egy munkásgárdát. 1932

telén már egy, az ilyen jellegű kutatásokban jól begyakorolt csapat alakult ki. A

Cserépfalutól tíz percre lévő Hór-völgyében nyíló Suba-lyuk barlangban, 1932.

április 27-én Dancza János megtalálta a neandervölgyi ember maradványait, mely

világra szóló eredmény volt. A subalyuki feltárások után 1933-ban természetbarát

munkatársaival együtt a Magyar Földtani Intézet megbízásából a Bükk-fennsík

belsejében kiterjedt barlangrendszert fedezett fel és 1934-től megkezdték azok

folyamatos feltárását. Dancza bükki barlangkutatásai közben jelent meg 1938-ban, a

cserépfalui Mussolini (Suba-lyuk nevét 1932-1945 között megváltoztatták) barlang

monográfia, amelyet a Magyar Földtani Intézet adott ki. Lóczy Lajos a Földtani

Intézet igazgatója a Dancza által feltárt subalyuki felnőtt állkapcsot a könyv

megjelenése után bemutatta a Washingtonban rendezett geológiai kongresszuson is,

s így Dancza János neve nemzetközileg ismertté vált.

A különleges hangulatú, megkapó Dobó utcát, melynek szinte minden háza

műemlék, vagy műemlék jellegű, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata is féltőn

óvja. 2013-ban első fordulóban tárgyalták az utca helyi védelmi területté

nyilvánítása, valamint egyes épületeinek helyi védelem alá helyezéséről szóló

rendelet-tervezetet.

 

 

DOBÓ U. 29. SZ.

Lipóczy-Szarvas-ház (lebontották)

A barokk lakóházat a Heves megye műemlékei című kötet összeállításakor a szerzők még láthatták, de 1965-ben a műemlékjegyzékből törölték, majd 1966-ban egy társasház épült a helyén.