Eger a Rákóczi szabadságharc korában.3

Szántó Imre írása 1959-ben.

Harmadik rész

Rákóczi március végén néhány napra otthagyta az ostromot és testőrei kíséretében Gyöngyösre ment Széchenyi Pál érsekkel tárgyalásokat folytatni. Néhány nappal azután, hogy a fejedelem visszatért Egervár ostromához, megérkezett gróf Forgách Simon borsodi főispán, császári tábornok. Mivel Rákóczi látta, hogy lőszer hiányában nemsok reménye lehet arra, hogy az ostromlott várat hatalmába kerítheti, megbízta Forgáchot, bírja rá az őrség parancsnokát a megadásra. „Ezt a tervet szerencsésen végrehajtotta — írja Rákóczi emlékirataiban —, ; s megállapodtunk abban, hogy a német helyőrség néhány hónapig marad a várban, minden ellenséges cselekedettől tartózkodik, élelmiszerét beszerezheti a város piacán, s ha e megszabott idő után nem kap segítséget a német hadseregtől, kiüríti a várat”. Rákóczi nagyon előnyösnek tartotta az egri várparancsnokkal 1704. április 16-án kötött megállapodást, mert elhatározta, hogy „átkel a Dunán és újra fegyverbe szólítja a népet, melyet Heister legyőzött és Károlyi a legrosszabbkor cserben hagyott.” A kapituláció után Telekesy püspök-főispán Cserépvárából visszatért Egerbe. Bécs nem tett semmit Eger várának felmentésére, melyet a Forgács és Zinzendorf között létrejött megegyezés értelmében 1704. december 16-án át kellett adni a kurucoknak. A várat csak 1705. január 2.-án adta át a császári őrség a kurucoknak. Az Eger várából elindult Zinzendorfot és a vele fegyveresen kivonuló védősereget azzal az ürüggyel, hogy a feladási szerződésben kötött nyolc hónapon túl több mint két héttel kitolta a vár átadását, körül fogták, lefegyverezték és ágyúival, tisztjeivel együtt Kassára fogságba vitték. A vár átadása után Ráti Gergely lett Eger első parancsnoka. A Felvidékről érkező Rákóczi 1705. február végén vonult be Egerbe. A rácz-kapunál Telekesy István püspök, a megyei tisztikar és a nemesség, a város népe, s az egész papság élén várta és üdvözölte a fejedelmet. Ékes magyar nyelvű üdvözlő beszédében a biblia szavaival kérdezte tőle, hogy békességes-e jövetele. Kérte, hogy Eger püspöki városban az „eretnekeket” ne támogassa. Rákóczi válaszában megnyugtatta a püspököt, hogy az eretnekségnek a katolikus püspöki székhelyen való terjedését nem fogja engedni. A szabadságharc valláspolitikája a nemzeti összefogást, a különböző társadalmi osztályok és rétegek, a lakosság különböző csoportjainak közös harcát volt hivatva elősegíteni. A felekezeti ellentétek békés kiegyenlítésére irányuló politikájának meg kellett küzdenie mind a katolikus, mind a protestáns követelésekkel. Rákóczi körültekintő és méltányos valláspolitikája a Habsburgok ügynökeinek állandóan folyó, veszedelmes, aknamunkája ellenére is lehetővé tette, hogy a szabadságharc leküzdje a táborában meglevő felekezeti ellentéteket, és az ország függetlenségének kivívása érdekében egységbe fogja össze a lakosság különböző vallású csoportjait. Rákóczi az Egervár falairól dörgő ágyúzás és zene mellett, a nép ujjongó lelkesedése közepette vonult a püspöki lakba, ahol megszállt. A fejedelem megbecsülte az agg főpásztort. „Telekesy jó és nemes házból való és szent életű jámbor férfiú — írja Rákóczi — kiben a püspökhöz illő minden tulajdonok feltaláltatnak, ki igen sokat tartván nemzete szabadságáról, az osztrák kormányzást nem szerette és összebarátkoztam ezen derék öreggel, úgy tekintettem őt, mint atyámat, s ő engemet, mint fiát”. De Telekesyt, valamint minden tettében, úgy itt sem a kuruc mozgalom iránti vonzalma, hanem inkább „főpásztori kötelezettségének érzete, az egyház java és híveinek üdve” vezérelte. Azt hisszük, igaza van annak a polgári történetírónak, aki szerint „a lélekben mindvégig királypárti püspököt az események áradata sodorta Rákóczi pártjára”. Eger várának meghódolása igen jelentős volt a szabadságharc és a fejedelem ügyére nézve. Mint előbb Gyöngyös, most Eger lett Heves megyében a kuruc mozgalom központja, Rákóczinak pedig csaknem állandó főhadiszállása. A fejedelem 1705. február 28-tól egészen június 18-ig Egerben tartózkodott. Béketárgyalásokkal foglalkoztam, az ország igazgatásával és rendeztem a csapatokat, amelyeknek zsoldját megállapítottam” — írja az egri napokra való visszaemlékezésében. Itt töltött 112 napja a kuruc szabadságharc delelője. Rákóczi egri tartózkodásának első eseménye Des Alleurs tábornagynak, XIV. Lajos francia király rendkívüli követének megérkezése volt, aki március 11-én vonult be a városba. A fejedelem udvarához, illő pompával kísértette és fogadta. Itt Egerben bontakozott ki mintegy a nemzeti királyság ígérete gyanánt a sok színben csillogó fejedelmi udvar. Egerben keresték fel Rákóczit az udvar követe, Széchenyi Pál, Viza János és Okolicsányi Pál „az békességre czélozó tracta” folytatása érdekében Ekkor merült fel határozottan országgyűlés összehívásának már régen kísértő terve is, amelyet sürgőssé tett I. Lipót 1705. május 5-én történt elhalálozása. Az egri hajdúság 1705. tavaszán Farkas Sándor regimentjében szolgált, majd Farkas távozása után regimentjét Perényi Miklós kapta meg. Ott voltak Bercsényi főgenerális mellett, aki szorgalmasan őriztette a határokat. Bercsényi, Perényit Nyitrából négy sereg gyaloggal — köztük az egri hajdúkkal — és két tarackkal a trencséni ostromzár erősítésére rendelte. A morva segítség azonban mégis csak átjött a határon. Perényi és Ebeczky csapatai a német had; egy részét Szerednél feltartóztatták és visszaverték ugyan, de mielőtt a könnyelmű és gondatlan Ocskay a Vág két; partján szétszórt kuruc lovasságot összegyűjtötte volna, a németek már keresztül törték, magukat az ostromzáron és bejuttatták az eleséget Trencsén várába.