Dr. Látrányi Sándor az egri Irgalmasrendi kórház főorvosa
Az epilepszia elleni, új gyógymód feltalálója.
Írás 1911-ből!
A tudomány terén a csodák korát éljük. Egymást követik a világraszóló találmányok és fölfedezések, amelyek mind az emberiség kényelmére, munkájának megkönnyítésére, szórakozására, vagy kínos és gyötrő betegségeinek leküzdésére irányulnak.
Már a faggyúgyertya feltalálása is nagy vívmány volt az élettel való küzdelemben. Hol vagyunk ma ettől: a gáz, villám és acetilén korszakában! Vagy a diplomás felcserek és kirurgusok minden bajra alkalmasnak vélt hánytató szereitől, micsoda láncolata a csodás szérumoknak választ már el bennünket, akiknek ma már az X-sugarak és a rádium áldásai is rendelkezésünkre állanak.
És a fürkésző emberi elme nem merül ki, nem fárad bele a szunnyadó természeti erők kutatásába. Feltárja és hasznára fordítja az ismeretlen csodákat, melyeket az isteni Gondviselés talán csak azért tartott rejtve eddig az ideig, mert az izomerejében egyre degenerálódó és szellemi erőiben, vágyaiban, igényeiben egyre finomodó emberiségnek most van szüksége a természeti erők gyámolító közrehatására.
Újabban különösen a természettudomány apostolai, az orvosok vetélkednek egymással abban, hogy miként gyógyítsák, vagy legalább is enyhítsék a szenvedő emberiség gyötrelmeit.
Munkájuk szinte emberfeletti; és munkájuknak eredménye: — gondviselésszerű. Azok a betegségek, amelyek hajdan (nem is olyan nagyon régen, és már hajdan!) nép milliókat söpörlek el a földszínéről, ma már úgyszólván ki vannak irtva a civilizált kultúr-területekről. De persze jöttek helyökbe olyan betegségek, amelyek csak a civilizált emberek között találnak otthont és együtt születnek a kultúrával.
Ezeknek a betegségeknek a gyógyítása és orvosszereinek feltalálása a modern orvosok legfőbb vágya! És nem sikertelenül.
De nem akarunk messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni a modern orvosi tudomány vívmányai fölött. Minek? Ami ezekből a vívmányokból már megvan és a gyakorlati életnek átadatott, annak áldásait úgy is érezzük, és elvégre is — ez a fontos. A tudomány bajnokai is csak ennek elérésére törekszenek. A kísérletezések pedig még nem a nyilvánosság elé valók. Hogy azonban egy lépéssel mégis továbbmegyünk, annak oka van. Különös oka. És ezzel a „ok”-kal kell is és érdemes is foglalkozni.
A hozzáértő orvosi körökből kiszivárgott hírek szerint ugyanis dr. Látrányi Sándor egri orvos, az irgalmasok kórházában az elme-osztály főorvosa, hosszas kísérletezés után feltalálta az epilepsziának, ennek a gyötrelmes és szörnyű nyavalyának az orvosságát, amelyet epuratinnak nevezett el. (Urat=hugysó.)
Maga Látrányi dr. a saját gyógyszeréről a következőket beszélte egy újságíró előtt:
— Közel egy évtizede, hogy tanulmányozom e betegséget. Világhírű orvosprofesszorok, úgymint: Voisin, Gillette de la Tourette, Cathlineau, Lépine, Mairet, nálunk például Korányi Sándor báró értékes észleletei szolgáltak kiinduló pontul kutatásaimban. Mint elmeorvosnak, mindig volt alkalmam epilepsziás elmebetegeket kezelni, ötévi ideggyógyászati tapasztalatom (két esztendeig a lipótmezei tébolydában is voltam orvos), arra az érdekes eredményre vittek, hogy az epilepsziát egy savnak, az urat-nak, a szervezetbe való jutása okozza. Az urat összegyülemlik az emberi fizikumban, megmérgezi azt. A mérgezés hatása álmatlanságban, szédülésben, fejfájásban, öntudatlanságban, majd görcsös rohamokban nyilatkozik meg. Az urat kedvenc lerakodó helye: az ízületek, a lágy agyburkok, sőt a gerinczagy is, egy Albert nevű híres tudós szerint. Munkám eredménye az lett, hogy megállapítottam: az urat oka az epilepsziának. A részleteket, bizonyítékaimat, megfigyeléseimet, a melyek igazolják állításomat, részletes jelentés kapcsán már előterjesztettem az illetékes orvosi köröknek.
Ezek után az a kérdés merült fel, mivel gyógyítsam az urat-okozta bajt, az epilepsziát? Mivel akadályozzam meg az uratnak a szervezetbe való jutását. Ugyebár, az urat képződésének csökkentésével? Vagy ha már a méreg a fizikumba jutott, akkor közömbössé tételével?
Nos, a gyógyszerész- és orvostudomány az urat képződésének csökkentésére, mint hatásos szert a colchicint és china-sót ismeri, a közömbösítésére, illetve a szervezetből való eltávolítására a lithiumot. Az epuratin, az én találmányom, az említett gyógyszerek összetételéből áll.
Kísérletezésre a rendelkezésemre álló tekintélyes epilepsziás beteg-anyagból hat nagybeteget választottam ki. E hat embernek, gyógyszeres kezelés nélkül hetenként összesen hetven, naponta átlag tíz rohama volt. Egy hétig a régi gyógymód szerint kezeltem őket. Ez idő alatt mindegyik beteg naponta három evőkanálnyit kapott tíz százalékos brómkáli oldatból. E kezelés mellett a rohamok, görcsök számában semmi, hevességükben csekély esés mutatkozott.
Beszüntettem e kezelést és egy heti szünetelés után az epuratint vettem elő. A hat kísérleti beteg mindegyike egy hétig naponta öt grammot kapott készítményemből. Az eredmény szembeszökő volt. A hetenkénti rohamok összege hetvenről huszonkettőre csökkent. Ebből egy betegre huszonnégy óránként csak 0.5 roham jut.
Egy másik esetben az epilepsziás beteg rohama húsz-huszonnégy napos időközökben szabályszerűen visszatért. A betegnek a várható roham előtt öt nappal, naponta öt grammot adtam készítményemből, mire a szokásos roham elmaradt és a beteg hathét óta rohammentes.
Az elért kísérleti eredményekből azt lehet következtetni, hogy az epilepsziás rohamok létrejöttében az egyébként is csökkent ingerlékenységű idegrendszer mellett az uratsók szerepe a legnagyobb. Hogy az uratképződés csökkentése és a képződött uratok kiküszöbölésének siettetése mellett mégis jelentkeztek a különösen számban, de intenzitásban is csökkent rohamok, azt látszik bizonyítani, hogy készítményem meghosszabbítja a rohammentes időszakot, mindaddig, míg a lassabban képződő urat- mennyiség nem jut el ismét az epilepsziás izgalom létrehozásához szükséges határig.
Ha készítményemet gyógyszer hatástanilag annyira ideálissá tehetném, hogy nemcsak csökkentené, hanem meg is szüntetné az urat képződést és annak még a nyomait is kiűzhetné a beteg szervezetből: a rohamok egyáltalán nem jelentkeznének.
Alapos az a reményem, hogy az epuratin ily tökéletesítése talán nekem, de lehetséges, hogy másnak rövidesen sikerülni fog és akkor az epilepsziát egészen ki lehet irtani a betegből.
Az epuratint az irgalmas-rend egri gyógyszertára már szabadalmaztatta és egyenként húsz darab félgrammos tablettát tartalmazó fiolákban hozza forgalomba.
Látrányi Sándor dr. új gyógyszerével országszerte kísérleteznek az orvosok. Budapesten Bókay Árpád orvos-tanár vizsgálja az epuratint. Érdeklődéssel várjuk a vizsgálat eredményét.
