FENESSY GYÖRGY egri püspök, örökös főispán
- április 9-én született Sopronban, köznemesi családban. Az alsóbb iskolák elvégzése után belépett a jezsuita rendbe, de néhány év után otthagyta, s egyházi és jogi tanulmányokat folytatott. Közben Szelepcsényi György nyitrai püspök és királyi kancellár titkára lett, majd pappá szentelték. 1656-ban Szelepcsényi kinevezte a nyitrai káptalan tagjává, 1667-ben olvasókanonokká lépett elő. Szelepcsényi nyitrai püspökutódainak, gróf Kollonich Lipótnak, majd gróf Pálffy Tamásnak is gyakori távolléte miatt Fenessyt bízták meg az egyházmegye kormány- zásával. 1676-ban lemondott nyitrai káptalani javadalmairól, s miután Szelepcsényi került a prímási székbe, esztergomi kanonok és szenttamási prépost lett. 1677-ben mint zebegényi apát őrkanonoki, 1679-ben címzetes almisiai püspök, 1684-ben olvasókanonoki kinevezést kapott. 1685. április 15-én nevezte ki az uralkodó csanádi püspöknek. Rövidesen császári és királyi tanácsosi címet kapott.
Mivel a csanádi egyházmegye területéről akkoriban űzték ki a törököket, szinte lakatlan volt, az ottani püspökséget egy helynökre bízta, maga Fenessy továbbra is Nagyszombatban maradt, ahol 1685. szeptember 25-étől a nagy jövedelemmel járó esztergomi káptalan nagyprépostja lett. Szelepcsényi György esztergomi érsek halála után ő lett a káptalan helynöke. Szelepcsényi utódja az érseki székben, Széchenyi György érseki helynökké nevezte ki Fenessyt.
- december 16-án I. Lipót helyezte át az egri egyházmegye élére. 1687. május 12-én történt a pápai megerősítés, és ekkor iktatták be Heves és Külső-Szolnok vármegye főispáni székébe is. Mivel Eger még török kézen volt ezután is Nagyszombatban, majd pedig Kassán, illetve Jászón tartózkodott, sőt még azután is, hogy 1687. december 17-én Eger felszabadult a török uralom alól. A megye közgyűlésein személyesen nem vett részt, a tisztújító széken mindig valamelyik meghatalmazottja képviselte.
Habsburg I. Lipót király1688-ban emelte Egert szabad királyi városi rangra. Fenessy azonban megakadályozta, hogy Eger szabad királyi várossá legyen. Mint Eger püspök-földesura 1695 elején mintegy másfél évszázadra meghatározó egyezményt kötött városával. Előzményként ugyanis az uralkodó hozzájárult Eger szabad királyi városi rangra emeléséhez, és Fenessy a püspökség több évszázados földesúri hatalmára hivatkozva tiltakozott ez ellen. Az okleveles bizonyítékok alapján a király 1694. július 14-én visszahelyezte Egert a püspök földesúri hatalmába, csak a vár maradt uralkodói fennhatóság alatt. A megállapodás a szabad királyi városokéhoz hasonló privilégiumokat biztosított a lakosságnak, de voltak bizonyos megszorításai a földesúri jogok érvényesítése érdekében. A belvárost fallal vették körül, és magisztrátus irányította életét, ám a főbírót mindig a püspök által kijelölt három személy közül kellett választani. A földesúrnak és a két vármegyének járó adókat nem fejenként, hanem egy összegben fizette a lakosság, ami szintén jelentős kedvezménynek számított. Ám az egyezmény hatálya csak a fallal körülvett belváros lakóira terjedt ki, a falon kívüli külvárosok, úgynevezett hóstyák (A német Hochstadt=előváros szóból) lakói a zsellérekével azonos jogállásúak voltak. A földesúri joghatóságot a káptalan nevében is a püspök gyakorolta mind a belváros, mind a hóstyák népe fölött, elvileg azonban a város borsodi, vagyis patakon túli része a káptalané, a hevesi, vagyis patakon inneni része pedig a püspöké volt Mivel a püspökség mellett a káptalan is földesura volt Egernek, Fenessy a káptalanjával is megegyezett birtokjogaikról. A város új jogi helyzetét tükrözte Eger címere, melyben a mellső lábaival kardot tartó egyszarvú a Fenessy család címerképéből származott, az egyházi birtoklásra pedig az egyházmegye védőszentjét, Szent Jánost jelképező, karmai közt Bibliát tartó sas utalt. Jászón hunyt el 1699. március 5-én, ott temették el a Keresztelő Szent János-templomban.
Fenessy püspöki tevékenysége mély nyomot hagyott Eger történelmében, hiszen a fejlődés útjába állt amikor visszavonatta a királlyal Eger szabad királyi városi rangját. Ez utóbbi miatt másfél évszázadon keresztül a város és a püspök közötti megállapodás, az úgynevezett „Fenessy egyezmény” volt az a jogforrás, amely Eger életét meghatározta.
Írta: Erdei László
Mellékelt képen a Fenessy család címere
