MENÜ

Néhány vendégfogadó a régi időkben

Bontócsákány a régi Unicornis falában

Dr. Kapor Elemér írása 1979-ben

Az idő mindig halad, de haladása mintha nem volna egyenletes. Gyorsan közeledik a jövő, de még gyorsabban távolodik a múlt. Távolodik és egyre kisebb lesz. Filmeken látni ilyen trükkfelvételt, amikor valamit gyorsan kimozdítanak a képből, s egyre inkább ponttá szűkül össze, szinte pillanatok alatt. Ki tudná, s milyen mértékkel mérni a dolgok és események múlásának sebességét. Sokszor nem is órával, vagy esztendőkkel mérhető idővel, talán inkább az emlékezés egyre lassuló szívdobogásával. Ki gondolta volna, hogy a régi egyszerű Unicornis vendégfogadó annyira összetöpörödik, hogy észre sem vesszük. Igaz, kicsinysége miatt táblát sem tettünk rá, ami mutatná egykori szerepét; mit szóltak volna az erre járó idegenek. Csak a házszám látszik rajta: Kossuth Lajos utca 28. Már akkor kezdte válla közé húzni fejét, amikor vele szemben felépült az egyemeletes „Gólya” vendégfogadó (Kossuth Lajos utca 19. szám). Mikor pedig felépítették az újabb hitű izraelita templom helyébe a fényes új Unicornis Szállót, már azt sem restellte, hogy roskadozik. Szép ívű kapuját alá kellett dúcolni, nyugati falát hosszában megtámogatni. Most aztán betelt a végzete: a várkapu előtti térrendezés eltörli a föld színéről, a bontócsákány megkezdi munkáját a vén fogadó falai között. Főútvonal volt valamikor ez az utca, amikor még Belső-Hatvani útnak nevezték. Különösképpen nem Budai útnak hívták, pedig Budával kötötte össze Eger várát, hanem a Buda felé vezető úton legközelebb fekvő vár volt a névadója: Hatvan. A hatvani várnak pora sincs már, de „hatvani” jelző egész sereg akad Eger városában. A város falának déli kapuja Hatvani-kapu volt, a tőle nyugatra fekvő városrész Hatvani-hóstya (Hatvani I.—II. negyed) benne a Hatvani-temető. (A Hatvani-kaputól kifelé vezető útvonal természetszerűleg a Külső-Hatvani út nevet viselte. A kaputól a várig haladó Belső-Hatvani utat rőzsével fedték, így tették megbízhatóbbá a közlekedést a néhol süppedékes talajú egervölgyi városnak ezen a területén. A rőzseút a mai Dózsa György térig tartott, ahol a XVIII—XIX. században a Hosszúpince nevű vendéglő állt afféle kis polgári étkező-italozó. Ennek az épületrésze már régen eltűnt, Eger városa 1881-ben még itt akart kőszínházat építeni, a pincei rész most vált láthatóvá a térrendezés folyamán (Dózsa György tér 2. szám mögött), nyílása a Mekchey utcát biztosító beton támfalba mélyül. Ha elkészülnek Eger minden életviszonyra vonatkozó apró monográfiái, egyetlen témával foglalkozó kis történelmi összeállításai, valaki megírja majd az egri vendéglátóipar történetét is. Ebben a történetben jelentős részt kap a Belső-Hatvani utca. Itt volt a XVIII. század elején a „Fekete Sas” vendégfogadó, ennek a helyén építette fel a megyeházát Barkóczky Ferenc püspök, mellette az „Oroszlán”, amely emeletes megoldásával, belső térképezésével már a kényesebb igényeket is kielégítette.” (Ma a munkásőrség központja.) Tovább a „Gólya”, vele szemben a régi Unicornis. A városnak tehát itt volt a „szállodasora”, egymástól alig eltérő időkben, de mindig a vár vonzásában. Annyira igaz ez, hogy ezen az útvonalon működött a múlt század végétől a második világháborúig a „Nemzeti Szálló”, a Jókai utca sarkán levő emeletes háztömbben és itt építették fel az új Unicornist. A város Maklári-kapujánál emelkedett a Szarvas vendégfogadó, vele szemben a népi „Kékszőllő”, nagy „beálló” udvarral. A harmadik szállodagóc a fürdőhöz vezető úton volt. Itt a „Korona” vendégfogadót már az 1787-ben készült Sartory-féle térkép is bejegyzi így: Wirtshaus. Ezen a területen bontakoztak ki a város fürdőszálló-tervei, de igazában sohasem valósultak meg. Amikor Eger 1934-ben szinte másfél évtizedes küzdelem után megkapta a gyógyfürdő jelleget, kénytelen volt fürdőszállóvá kinevezni az 1928-ban újjáépült Koronát, de az ténylegesen sohasem felelt meg ennek a célnak. A vendéglátóipar történetírója feljegyzi még a Széchenyi és Kaszinó szállodák nevét is, az első az Alkotmány utcában, az utóbbi a Széchenyi utcában működött ennek az évszázadnak első évtizedeiben.

 

Asztali nézet