Egri bakák az I. világháborúban 1915

Amikor a magyar katonák, az egri bakák, 1915. október 6.-án elfoglalták Belgrádot. Ez is példátlan teljesítménye volt a magyar fegyvereknek, a magyar katona páratlan hősiességének. 1915. október 5 én hajnalban még a sötétség védelmező leple alatt indultak el a magyar csapatok, közöttük az egri 60. gyalogezred II. zászlóalja. Egymáshoz kötött pontonokon keltek át csapataink a Dunán. Hirtelen világosodni kezdett, a szerbek a túlsó partról észrevették az átkelést és a Kalimegdán erődéből hatalmas ágyútüzet bocsátottak a Dunán haladó pontonokra. Egyik lövedék telibe találta és elszakította egymástól pontonjainkat. Az átkelés megszakadt, pedig még csak másfél 60-as század és egy fél osztrák század jutott át a túlsó partra. Néhány utólag átkelt pontonról két századra egészült ki a 60-asok létszáma. Az átkelt gyalogság a Duna túlsó partján, Belgrád falai alatt, a vasúti töltést szállotta meg és a töltés fedezetében felvette a harcot az ellentámadásra indult szerbekkel. Visszaverték az első rohamokat. Közben azonban áradni kezdett a Duna és elöntötte térdig, majd derékig a hősiesen védekező magyar katonákat. A szerb támadás újult erővel indult meg ellenünk. A helyzet reménytelen volt. Elől a sokszoros túlerővel támadó szerbek, s a Kalimegdánról francia ütegek oldalozó gyilkos ágyútüze, hátul az áradó Duna. Más csapatok ilyenkor az egyetlen ésszerű lehetőséget választják, s a kilátástalan harc helyett kitűzik a fehér zászlót és lerakják fegyvereiket. De ezek a fiúk magyarok voltak és inkább a dicsőséges halált választották, mint az életet jelentő hadifogságot. A mellettük harcoló kislétszámú osztrák erő is bátor férfiakból állott. A Duna vize folyton emelkedett. Délre járt már az idő és a magára hagyott kis csapat még mindig visszavert minden támadást. Szörnyű, véres volt a küzdelem. Aki megsebesült a töltés mögötti védőállásban, az kérlelhetetlenül a halál karjaiba esett, a Duna habjaiba, s elvérzett. A déli órák elmúltával a magyar monitorok segítették az átkelt kis csapat védekezését. A 60-asok jelzésére egyik monitorunk néhány jólirányzott ágyúlövéssel elnémította a Kalimegdán erődjének legveszedelmesebb francia ütegét, amely egész nap oldalba lőtte és teljes megsemmisítéssel fenyegette az átkelt csapat harcvonalát. Közben azonban a szerb tüzérség telibe találta a monitort és ez, a hősies és sikeres támadás után, lángba borulva süllyedt el a Duna hullámaiban. A szerb gyalogság újabb támadásra indult és egyre jobban megközelítette a maroknyi magyar csapat állásait. Sok volt már a halott, még több a sebesült és még kevesebb kilátást nyújtott a további küzdelem. Megfogyva már, de törve nem, mégis kitartottak, s a leszálló est védő sötétsége állásaik birtokában borult az átkelt kis seregre. Hősi halottak és sebesült hősök egész sorát számolhatta már össze egész napi védekezése véres küzdelmei után az átkelt magyar csapat életben maradt része. Teljesítményük páratlan volt a világháború nagy történetében, s a hadtörténelem örökké őrizni fogja dicsőségüket és emléküket. A sötétség beálltával újra elindultak a pontonok a támadó magyar sereg többi részeivel. Az egri ezred II. zászlóalja is átkelt teljes létszámával és felszabadította tarthatatlan helyzetéből az egész napon át hősiesen védekező csapattöredéket. Másnap hajnalban azután megindult az általános támadás Belgrád ellen. Az egri zászlóalj fergeteges rohammal előrelendült és minden ellenállást elsöpörve, elsőnek vonult be a szerb fővárosba. A csapatok főparancsnoka a szerbek magatartása miatt szabadrablást engedélyezett a katonáknak és az volt a jelszó, hogy senkit sem kíméljenek, a magyar katona azonban nem élt ezzel a jogával és Belgrád lakói közül a haja szála sem görbült meg senkinek. A szerb hadsereg visszavonulása után, mindössze annyi történt, hogy a konakban az egyik egri 60-as szakaszvezető ráült a királyi trónra és kiverte a pipáját, mint egykor Simonyi óbester a francia király arany trónján. Azután következett Kragujevác, Nis, végül egész Szerbia elfoglalása és Montenegró megszállása, amelyben újra sok-sok babért arattak az egri bakák régi dicsőségük mellé.