Nyizsnyai Gusztáv?

Kapor Elemér írása 1982 januárjában

Egyáltalán ki volt Nyizsnyai Gusztáv? Tudunk-e még róla valamit? Mert a halvány színek hamarabb megfakulnak, a gyöngébb hang gyorsabban elenyészik. Nyizsnyai Gusztáv dalköltő és zeneszerző a magyar dalköltészetnek ilyen halvány színe, halkabb hangja volt. „Száz évvel ezelőtt halt meg Nyizsnyai Gusztáv zeneszerző, dalköltő. Lengyel nemesi családból származott, iskoláit szülővárosában, majd Kassán végezte.” így kezdődik a méltatás, amiben az a különös, hogy hiányzik belőle a szülőváros neve.

A szülőváros az az emléktábla azon a házon, amely nincs meg, olvashatnánk minden nap a nevét, mert szülőházát 1942-ben, halálának ötven éves fordulóján megjelölték.

Az épületet, a hosszú „piaci” üzletházat (akkor még a Dobó-szobor alatt volt a piac) lebontották, helyébe épült a Centrum Áruház. A tábla a Dobó István-emlékmúzeumba került.

De miért nem szerepelt a jubileumi naptárban Eger neve? Hiszen Nyizsnyai nem énekelte magát olyan klasszikus világhírre, mint Homérosz, akiről tudnivaló, hogy „Hét város vitatá”, hogy övé bölcsője Homérnak: Szmirna, Rhodos, Kolophon, Salamis, Ios, Argos, Athéné. Mindössze két lexikon „vitatá”, nemcsak szülőhelyét, de születési évét is, s az a központi figyelőszolgálat, amely számon tartja a nevezetesebb évfordulókat, nem tudta, mitévő legyen.

Az 1900-ban megjelent Pallas Lexikon szerint: „Szül.: Hódmezővásárhelyen, 1831., megh.: ugyanott, 1882.”. Az 1965-ben megjelent Zenei Lexikon adatai: „Az abszolutizmus korának egyik legnépszerűbb dalköltője, szül.: 1829. X. hó 12. Egerben, megh.: 1882. I. 7-én, Hódmezővásárhelyen”.

A döntés a hivatalos bizonyítékoké.

Abban az időben még nem volt állami anyakönyvvezetés, ezért az egri főplébánia hatalmas méretű anyakönyvét kellett fellapozni. Itt 1829. okt. 12-i bejegyzés szerint született Augusztinus Nyizsnyánszky Atyja Stephanus Nyizsnyánszky, foglalkozása opifex. Anyja neve: Anna Mukk. Az opifex magyarul kézművest, iparost jelent, s bár jelent egyúttal művészt is, a becsületes gombkötő mesterség nem tartozik a szorosan értelmezett művészetek közé.

A kis Gusztáv Egerben kezdte tanulmányait, Kassán folytatta, aztán beállt a szabadságharc hadseregébe és csak Világosnál tette le a fegyvert. Ezután a bujdosás évei következtek, majd 1852-ben Szabolcs megyében tűnt fel, ahol már, mint dalköltőt ünnepelték Nyizsnyay néven, s mindenki megkedvelte szép, hazafias dalaiért és szívhez szóló hangjáért. Reményi Edével és Lonovicsné Hollósy Kornéliával járt hangversenykörúton, saját szerzeményű dalait énekelte „hangora”-kísérettel, mai nyelven gitárral. Egerben egyedül is hangversenyezett, 1861-ben, az óvoda javára. Makón nősült meg, egy Póka Sándor nevű ügyvéd vagyonos özvegyét vette feleségül négy gyermekkel, majd Hódmezővásárhelyre költözött, mint járásbírósági hivatalnok. Egy időben gyermekei iskoláztatása miatt Nagykőrösön is lakott és mindkét városban megalakította a dalárdát, a hódmezővásárhelyinek hosszabb ideig karnagya is volt.

Hódmezővásárhely halála után szobrot állított emlékének. A szobrot, Pásztor János alkotását, a nyári színkör előtti téren állították fel és 1900. október 7-én leplezték le, ünnepélyes keretek között. Eger városa koszorút küldött a szobor talapzatára. Az ünnepi hangversenyen dalait játszották és énekelték.

1929-ben, születésének századik évfordulóján, a magyarországi munkás dalárdák áldoztak emlékének.

Szülővárosa kevéssé figyelt fel rá. Talán emléktáblája sem lett volna, ha Breznay Imre rábeszélésére, az egri Hangya Szövetkezet nem jelöli meg szülőházát. amely akkor a szövetkezeté volt.

Talán akadna hely most is a Centrum falán annak az emlékezetére, aki két városban tette le a kóruskultúra alapjait.