A fegyvergyűjtő katona, Péterváry István törzsőrmester

A KIPRÓBÁLT SZAMURÁJKARDTÓL I. FERENC JÓZSEF ARANYKERESZTJÉIG

Kis Szabó Ervin írása 1981 májusából

Már 12 éve gyűjtöm a fegyvereket. Hogyan kezdődött? Gyermekkoromban otthon a padláson találtam két rozsdás szuronyt. Akkoriban a legszívesebben háborúsdit játszottunk, s ezzel a „komoly” felszereléssel mindig én lehettem a hadvezér. Mindezeket Péterváry István fegyvermúzeumnak beillő lakásán mesélte a napokban. Szenvedélye a különböző korok fegyvereinek gyűjtése, ami valamelyest összefügg hivatásával, ugyanis katona, munkahelye pedig az egri Dobó István Laktanya. Volt kitől örökölnie azt a kitartó megszállottságot, ami ehhez a hobbihoz szükséges, mivel édesapja régész, jelenleg pedig az esztergomi Vízügyi Múzeum igazgatója. — A kezdet kezdetén — folytatja visszaemlékezését a törzsőrmester — még jóapám se vette komolyan, hogy ebből tényleg lesz is valami. Az első fegyvereket egy fagyiért, vagy csokiért vettem a játszótársaktól. Igaz, nem is értettem hozzá, így hát mindent összeszedtem. Amikor leszereltem a sorkatonai szolgálatból, akkor kezdtem rendszerezni, mégpedig úgy, hogy csak azok a harci eszközök maradtak meg, amelyekhez hajdani viselőiknek az erejükre, az ügyességükre, a lovagiasságukra is szükségük volt, ha sikeresen kívánták megvívni a csatát. Így maradt a 150 darabos gyűjtemény, amelyből százat tartok itthon. Ez a lakás dísze. — Melyek a legérdekesebbek? — Úgy tudom, hogy egyedül nekem van öt darabból álló eredeti japán szamuráj fegyverkollekcióm az országban. A XVIII. századból valók, a hozzájuk fűződő történet pedig annyi, hogy ezekkel embert is öltek. Abban a korban ugyanis Japánban a fegyverkovácsnak hatalmas tekintélye volt. Erre természetesen nagyon vigyáztak a mesterek, s csak kipróbált szamurájkardot adhattak el. A próba pedig ebből állt: egyszerre, egy suhintásra úgy kellett lemetszenie három egymás mellé térdepeltetett rabszolga fejét, hogy az éle ne csorbuljon. De története van a szintén XVIII. századból származó török szablyának is. Akkoriban ugyanis az számított a legjobb katonának, akinek minél több, az ellenségtől zsákmányolt fegyvere volt. Ez is ilyen, hiszen a pengéje török ezüst, a markolata viszont magyar. Érdemes szólni a gyűjtemény többi példányáról is. Megtalálható itt a híres bécsi légió kardja, az 1848-as szabadságharcból származó döfő szurony, itt vannak az 1848-tól a II. világháborúig használatos lőfegyverek. Ezenkívül az úgynevezett osztrák vértesfelszerelés, ami sisakból, mellpáncélból, egy kartusból (tölténytáska), tokban levő pisztolyból, egy lándzsából és egy pallosból áll. A két török kopja török sírból került elő, a nádpajzs az rekonstrukció, a középkori harci bárdról pedig — ami az Eger-patakból került elő — kiderült, hogy az 1552-es ostrom, idején hagyta el a gazdája. — Na és a kitüntetések? — Ezekből 15 a két nagyapámé volt — mutat a bekeretezett, ma csak igen ritka példányokra. — Miután nekem ajándékozták, azóta ezeket is gyűjtöm. Az első világháború összes katonai kitüntetése megvan. De rendelkezem például I. Ferenc József aranykeresztjével is, rajta a felirat: Viribus unitis, azaz egyesült erővel. A „múzeum látogatás” közben előkerült az öt és fél éves Kati, akiről — mint édesapja elmondásából megtudtuk — kiderült, hogy első szava a szablya volt. De a két és fél éves „trónörökös”, István is elég jól eligazodik már a lándzsák, a kopják, a szamurájfegyverek, kardok, puskák között. A szenvedélyes fegyvergyűjtő kedves feleségétől pedig azt is megtudtuk, hogy férje a Hadtörténeti Múzeum külső munkatársa, s remek kapcsolatban áll az egri vármúzeummal is. Tehát nem csak szerelmese a régi fegyvereknek, hanem értője is.

Interaktív fegyverkiállítás látható az egri vár Dobó-bástyájában, melynek fókuszában Péterváry István gyűjteménye áll, melyet a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja keretében 2018-ban megvásárolt a múzeum számára. Magyarország egyik leggazdagabb magángyűjteményéből kerültek fegyverek a múzeumba, kiegészülve a Vármúzeum saját gyűjteményi anyagával. Péterváry István gyűjteménye bemutatja a középkortól az első világháborúig terjedő időszak harceszközeit. Az európai–közel keleti–távol keleti gyűjtemény nagyon sokrétű, és különösen kiemelkedőek a török kori és magyar fegyvertípusokat. Elmondhatom köszönet jár neki érte.