MENÜ

KUTNYÁK GÉZA ( 1921-2005) EGRI ÖKÖLVÍVÓ EDZŐ SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDÚLÓJÁN

Megyeszékhely ökölvívó sportjának megalapozója. Pályafutása alatt több száz fiatalt tanított az ökölvívásra. Edző és mint megyei szövetségi főtitkár több mint fél évszázadon át tevékenykedett. Kutnyák Géza 1921. augusztus 22-én született. Gyermekkora nagyon nehéz volt, már nyolcévesen árvaságra jutott. Apját nem Ismerte olyan fiatalon meghalt. Édesanyját egy katonazenész lőtte agyon 1929-ben a Tündérparton, mert visszautasította szerelmét. Ezen a tragikus februári estén őrá is lőtt a gyilkos, de szerencsére nem találta el.

Egy szál maga maradt, hiszen testvére sem volt. Anyai nagybátyja, a köztiszteletben álló Alexovics Gyula pékmester vette magához. Jól bántak vele, nem volt gyerekük, de hát mégsem a szülei voltak. Viszont nekik köszönheti, hogy a pékmesterséget választotta szakmájának. Gyula bátyjánál szabadult, mint pék 1937-ben: „meglátod fiam, még a polgármesterrel sem cserélnél, olyan szép szakmád lett”- mondta. Szakmájában sokat fejlődött Budapesten, Diósgyőrben dolgozott, melyek eredményeként 1939-ben sikeresen letette a mestervizsgát.1941-ben katonai szolgálatra vonult be, de ahonnan később, 1942- ben szerencsével szabadult. 1943-ban megnősült, nyomdászlányt, vett feleségül.

Mint ifjú házas vette bérbe a Szvorényi út és a Sóház utca sarkán lévő pékséget. Az egri színház közelsége miatt olyan kuncsaftjai voltak, mint Pécsi Sándor, Bessenyei Ferenc, Rajz János. Nagy Csilla. Balázs Samu, Solti Bertalan színművészek, akik debreceni színházzal rendszeresen tájoltak Egerben. Az orosz támadás is itt érte a városban. 1944. december 2-án egy orosz katonatiszt megkereste azzal, hogy kenyeret kell sütnie számukra. Hoztak mindent, lisztet, fát, rendbe tették a kemencét, adtak segítséget is, csak sót és élesztőt nem tudtak szerezni. Mégis sikerült három nap kiszabott határidőre a kenyereket megsütni. Így sütötte ezután a kenyeret a katonáknak, amelyből 40—50 kilogramm naponta jutott a lakosságnak is. Az ökölvívó sport már ifjú korában megtetszett neki.

1936-ban, inaskorában kezdett bokszolni Dózsa Károly kezei alatt, az ETE- ben. Petróleumlámpánál a régi Halas iskolában edzettek: Honti, Kovács. Polgári, Gömöri, a Bajnok testvérek, Dojcs. Vass és Farkasvölgyi testvérek voltak csapat társai. Négy évig volt aktív versenyző, országos junior bajnokságon ezüstérmet szerzett, de ekkor nyerte meg 17 évesen az Észak területi bajnokságot is, a 25 éves felnőttek előtt. 1939-ben Budapesten részt vett az Országos Utánpótlás bajnokságban, nehézsúly csoportban. A döntőben az Ózdi Vasas versenyzője,Demján István ellen győzött és így az egriek eldő országos bajnokságát nyerte ökölvívásban.

Akkoriban sok volt a versenyző. kevés a versenynap, így aztán naponta 4—5 mérkőzést is játszottak. Mindig nagy volt az érdeklődők száma, szinte az egész város ott szorongott a ring körül.

Kutnyák Géza a háború után 1946-ban kapcsolódott be Ismét a sportéletbe. Mezei Lajos edző irányításával az EVSC-nél nagyszerű csapatot verbuváltak egybe: Balogh Kálmán. Prokop Zoltán. Tóth Csepregi Lajos, Numan Sándor. Bartók László, Bárány Ede és a Farkasvölgyi testvérek. Jó NB Il-es szintű együttes volt 1948-ig, ekkor mind bevonultak katonának, mert egy idősek voltak. Mindent elölről kellett kezdeni, de 1950-re összekovácsolódott a második generáció. Balogh Kálmán segítségével: Pogonyi, Jaczkó, Kun. Lakatos. Bálint. Kalanovics, Erdélyi. Az Egri Vasas vette őket szárnya alá. 1951-ben Kutnyák Géza az MTH szakmunkásképző iskolában megalakította az ország első ifjúsági munkás ökölvívó csapatát, ahonnét áramlott az utánpótlás.

1956-ban felbomlott a csapat, több játékos is disszidált. Újra kellet megint mindent kezdeni. Jávori József, testnevelő tanár segítségével a kisiskotások bajnokságának megszervezésével indultak, majd 1959-re újra erős csapat alakult ki, az Egri ITSK csapata az Országos Ifjúsági Ökölvívó Bajnokság döntőjében 3. helyezést értek el. Tanítványai közül Jaczkó József és Bálint Zsiga magyar bajnok és országos válogatott bokszoló lett. Az ország tíz legjobbjai közé tartoztak az egri öklözők. „Ésszel, lábbal, kézzel” - ez legyen a ma ökölvívójának jelszava és akkora sikerek sem maradnak el- mondta gyakran Kutnyák Géza.1959-ben Egerben került megrendezésre a LONDON-MAGYAR válogatott ökölvívó mérkőzés, mikor a magyar csapatban helyet kapott tanítványa az aegri Bálint Zsigmond is.

1969-ben a Vasashoz híviák edzőnek a fővárosba. Ott megalapította a sportiskolát, amelyik ma is a legjobb három között van az országban.

1971-től a Gyöngyösi Zalka SE Ökölvívó Egyesületnél tevékenykedett, ahol szintén kiváló bokszolókat nevelt. Visszatért Egerbe, lehetetlent nem ismert, ökölvívásról szólva mindenki rá figyelt, az ő tanácsait hallgatta. Megszervezte a Dobó István felnőtt és a Bornemissza Gergely ifjúsági nemzetközi ökölvívó versenyeket, melyek nagy sikereket hoztak a város sport életében.

1973-ban kiváltotta az ipart mivel a boksz miatt sokat volt távol, a felesége, a négy fia rábeszélték, hogy hagyja már abba az edzői tevékenységet. Attól kezdve süteményeket sütött, melyeket a piacon értékesítettek.

1974-ben újra felkérést kapott és ismét edzősködött, az Agria SC vezetői és ökölvívói hívták, hogy menjen, nem tudott ellenállni.

Kutnyák Géza eddigi életútja, sportpályafutása kimagasló sikereket hozott a város sportjának életében. Nem volt tőle idegen a humor és a jó kedély, a baráti kapcsolatok ápolása. Pap Laci háromszoros olimpiai bajnok bokszolóval is jó barátságban volt, gyakran felkereste Egerben. Szorgalmas munkáját sok kitüntetés jutalmazta: többször küldték külföldre csapatvezetőként, az ökölvívókkal, 1964-ben a magyar küldöttséggel részt vett a római olimpián. Két alkalommal is elnyerte a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést, 1982-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Bronz fokozatát. Kitűnő sporttevékenysége elismeréséért tulajdonosa a jubileum évében kiadott Felszabadulási Emlékéremnek is. Emlékezzünk tisztelettel a régi egri ökölvívóra és kiváló edzőre, Kutnyák Gézára! Élete utolsó éveiben betegeskedett és 2005.junius 14-én hunyt el.

Forrás: Fazekas István, írta Erdei László

 

Asztali nézet