Történetek az egri Fati partusról

Pécsi István írása 1983-ból

Az ódon épületek csak a közömbös szemléld számára némák, hiszen, ha vallatóra fogjuk őket, akkor ízes. tanulságos történeteket regélnek egykor élt emberekről, híres szép asszonyokról, összecsapó Indulatokról, parázsló szenvedélyekről.

A krónika szálai a török kiűzését követő esztendőkig nyúlnak vissza, s ízelítőt adnak abból a tervezési, szervezési lázból, amelyet a biztatónak tűnő jövő sarkallt.

Az első tulajdonos Somogyi Mihály hajdúkapitány volt, aki nyolc romokban heverő kis házat bontatott le, hogy újat, rangjának megfelelőt emeltessen magának a jókora, a 611 négyszögöles telken. Ez az otthon — az egykori felmérések, illetve alapos összeírások szerint 1690-ben már állt.

Később kanonokok, városi szenátorok és más tisztség- viselők váltották egymást, de egyikőjük sem gondolt arra, hogy bővítse, tágasabbá, szebbé, mutatósabbá varázsolja.

Fordulatot csak a vállalkozó kedvű, az ötletgazdag, a kockázatoktól sem húzódozó Spetz József gyógyszerész fellépése jelentett, aki 1802. augusztus 21-én 4500 forintért vásárolta meg ezt az otthont, többek között azért, hogy nagyvonalú, s üzleti szempontból is ígéretesnek tűnő elképzeléseit valóra válthassa.

Nem sokat töprengett, hanem rögvest cselekedett. Fantáziát látott — egyebek között a cukorkagyártásban, s meg is próbálkozott vele. Nagy a szabad terület, így aztán nincs különösebb akadálya annak, hogy üzemet létesítsen. Patikája rég hozza a pénzt, ám az innen

származó jövedelem kevés a beruházással járó kiadások fedezésére, ezért a kincstártól kíván kölcsönt felvenni. Hitelre érdemes, hiszen a hatósági becslés adatai számottevő vagyonról árulkodnak.

Úgy látszik nem csalódott, mert nemsokára újabb akcióba kezdett, s megnagyobbította családi fészkét. Ismét a kiaknázható lehetőségekre, a pénzre gondolt, ezért toldotta meg a földszintet emelettel. Lett kávéház és táncterem. Ez a férfiú azonban nemcsak önző érdekeit tartotta szem előtt, hiszen a szálában a színészek, Thália sorsüldözött magyar papjai és papnői is bemutatkozhattak. Olyan fényes tehetségű egyéniségek is színpadra léptek ebben a látogatókat vonzó környezetben, mint Déryné, aki naplójában mondja el, hogy 1823 decemberében járt és szerepelt itt. Bizonyára kellemes élményekkel gazdagodva távozott, különben aligha idézné fel esemény dús életének ezt az epizódját.

A megrendelő azonban nem boldogult egykönnyen, mert összetűzött a túlzott követelésekkel fellépő Povolni Ferenc kőművesmesterrel. Adalékok igazolják: neki volt igaza, ezért fel is bontották a megállapodást, s a munkálatok befejezését már más szakember irányította. A megrendelő azonban tisztelte a pallér átlagon felüli adottságait, ezért tervét minden részletében formába öntette.

Az 1827-es tűzvész ezt a klasszicista hangoltságú épületet sem kímélte. Birtokosa nem keseredett el, hanem helyrehozatta, méghozzá egy emelettel bővítve, így mintázva meg végső alakját. A terjedelembővítést szintén üzleti okok indokolták.

A bajok ezután következtek. Spetz talán belefáradt a sok kezdeményezésbe, talán a múló évtizedek is fásulttá tették. Ki tudja, mi történt, egy azonban tény: a csőd réme fenyegette. A bekövetkező bukást az sem késleltette, hogy szállodának teremtett helyt, s termeket adott bérbe az 1833-ban alakult egri kaszinónak, amely nemcsak a főnemesség, a papság, hanem a hivatalnokok, sőt az ambiciózus, a jó képességű iparosokat is tömörítetté.

A jobb sorsra érdemes tulajdonos felett összecsaptak a hullámok, de ez a társaság, ez az intézmény életképessé vált.

Köztudatunk meglehetősen egyoldalúan és felszínesen ítéli meg sokrétű tevékenységét. Nemcsak bántóan gazdag urak időztek, mulattak, szórakoztak itt, nemcsak a város és a megye jövőjéről esett szó, hanem a közért áldozatokra kész emberek is jártak ide, olyanok, akiknek emlékét illendő megőrizni.

Az alapító tagok sorában ott volt a sértődöttségét feledő Povolni Ferenc. Joó János, Pyrker érsek kiváló adottságú rajzmestere sem hiányzott közülük. Ez a lelkes pedagógus 1838-tól a Heti Lapok-at szerkesztette, s levelezett Széchenyivel, szorgalmazva — többek között — a különböző mesterségek szerszámainak magyar elnevezését. Ide például bútorokat, könyvszekrényeket tervezett.

1848. május 22-én az elnökség „fegyverre szólít minden arra alkalmas embert, hogy lépjenek az önkéntes nemzetőri seregbe, s tegyék áldozatul a haza oltárára vagyonuknak valamely részét”.

A felhívás követőkre talált, ezért nem véletlenül szólt 1849. március 31-én Kossuth az őt ünneplő fáklyás menethez:

„Egerben nem hirdetni, hanem csak tanulni lehet hazafiságot.”

Jó néhányan eltűnődtek már a homlokzaton olvasható „FATI PARTUS” felíráson. A latin kifejezés jelentése: a végzet szülötte, s arra utal, hogy két ízben égett le — 1800-ban és 1827- ben —, s azt sugallja, hogy az emberi akarat úrrá lesz az olykor tornyosuló akadályokon.

A szerencse kegyelhette mégis ezt a házat, mert minden újjászületésekor szebb, szemgyönyörködtetőbb lett. Ez történt most is, hiszen nemsokára az ifjúság veheti birtokba, az a felnövekvő nemzedék, amelynek tagjai okulhatnak a múlt példáiból, így formálva a jelenünknél bizonyára ígéretesebb jövendőt...