Egri pataki árvíz védőmű pusztulása 1878.
Egerben a legnagyobb pusztítást az 1878. augusztus 31-ei árvíz okozta. Ez utóbbi vízszintjeit a városban több helyütt emléktábla őrzi, példának okáért a Jókai utcában és a Bajcsy-Zsilinszky utcában is.
A hirtelen jött nagy mennyiségű csapadékvizet az Eger-patak viszonylag sekély medre nem volt képes magában tartani. A városban az árvízvédelmet szolgáló kiépített Posuerunt kőgát ekkora víztömeget már nem bírta el, csak ideig-óráig tudta megakadályozni annak bezúdulását a városba, és hajnali 3 órakor átszakadt. Ennek következtében a felgyülemlett hatalmas mennyiségű víz rázúdult az alvó városra, és a város északi területe egyetlen összefüggő vízfelületté vált. A korabeli leírások alapján az árvíz legfőképpen a város belső magját érintette, ott kőházakat és kőhidakat döntött romba és 1-2,5 méter magasra ért. A károk elérték a több millió forint nagyságrendet. A pusztítás elsősorban a belvárosba települt kereskedőréteget sújtotta.A belvárosban, a mai Mecset utcában, a régi Kígyó közön 3 méter 35 cm-es vízállást mértek. Reggel hét órától, amikor a víz kidöntötte az Érsekkert déli kőfalát, gyorsabb apadás indult meg a patakon. Az áradás délelőtt 9-10 órára levonult a belvárosból. Addigra a hidak közül csak a Barátok hídja állt, viszont a víz elmosta a Füzesabony–Eger-vasútvonal tartozó töltést Eger és Kistálya között. A legpusztítóbb egri árvíznek nyolc halálos áldozata volt.
Dobó téri (Minoriták) hídja
A város hídon túli része 1807-ig Borsod vármegyéhez tartozott, s aki át akart kelni, vámot kellett fizetnie a híd bal oldali sarkánál álló vámházban. Napjainkban a Dobó István tér patakon túli részét (nem hivatalosan!) „Kis Dobó térnek” nevezik. Az 1710-es években a palló-átjáró helyett kényelmes fahidat építettek itt a patak fölé. 1731-ben a fahíd helyett a város felépíttette a hatalmas szerkezetű, boltozatos, szentek szobraival feldíszített ún. Minoriták hídját, melyet Giovanni Baptista Carlone kiváló olasz építőmester készített. Az 1878. évi nagy árvíz úgy megrongálta, hogy le kellett bontani. A később felépült vashidat a második világháborúban robbantották fel. A ma látható híd 1948-ban épült.
Az 1878-as árvíz szintmagasságát Hevesy Sándor mérnök javaslatára márvány táblákkal jelölték a házak falán.
A meglevő táblák helye:
Széchenyi út 39. (Gráf-ház), Széchenyi út 29. (Szt. Anna templom), Knézich K. u 1. (Irgalmas kápolna), Markhot F. u. 2. (Kálvin-ház), Dobó tér 8. (lakóház), Dobó tér 1.(Forst-ház kapualj), Bajcsy-Zsilinszky u. 19.(Steinhauzer/Remenyik-ház), Bajcsy-Zsilinszky u.17. (Sághy/Steinhauzer-ház), Bajcsy-Zsilinszky u. 6. (Grőber-ház), Jókai u. 6. (lakóház), Kossuth L. u. 9.(Megyeháza), Kossuth L. u. 26. (Buttler-ház).
További ismert táblaadatok időközben lebontott, illetve újjáépült házakról:
Knézich K. u.11. (egykori káptalan udvar), Knézich K. u.7. Harangöntő u. 7. (lakóház), Dobó tér 2. (Városháza)
Táblaadatok utóbb felderített lelőhelyekről:
Markhot F. Kórház épülettömb (az Irgalmasok egykori rendháza folyosóján, a refektórium ajtajától balra (D-re), Markhot F. Kórház épülettömb (az Irgalmasok egykori „Gránátalma” patikája helyiségében).
