Megnyílt a páncélszekrény: elképesztő ősi könyvek lapulnak az egri könyvtárakban

Utánajártunk, milyen kincseket rejtenek a Heves vármegyei gyűjtemények legmélyebb polcai. El sem hinné, hány éves a legrégebbi könyv Hevesben.

Heol.hu 2025. december 07.

Eger történelmi városa valódi kincseket rejt. Ezek egy része könnyen elérhető a nyilvánosság számára, például a múzeumi tárlatokon, vannak azonban olyan titkok, amelyeket csak a szakavatott személyek ismernek. Ilyenek azok a könyvritkaságok is, amelyeket az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Tittel Pál Könyvtárában és az egri Főegyházmegyei Könyvtárban őriznek. Nem is gondolnánk, milyen fantasztikus történelmi értékel bíró könyvkincsek kerültek Egerbe az évszázadok során és miket rejtenek a Líceum ódon falai. Annak érdekében, hogy megtudjuk melyik a legrégebbi könyv Hevesben segítséget kértünk Oszlánczi Krisztinától a Tittel Pál Könyvtár főigazgatójától, Gál Tibortól, az intézmény főigazgató-helyettesétől és Balogh Ferenctől, a Főegyházmegyei Könyvtár igazgatójától, akik számos izgalmas információt osztottak meg velünk.

Megtudtuk milyen kincseket őriz a vármegyének ez a két történelmi könyvtára. Utána jártunk, mi teszi különlegesség ezeket a köteket, mikor, kinek a tulajdonában voltak és milyen feltételekkel kutathatók. A Heves vármegyei történelmi könyvek világába tett rövid utazásunk során végül olyan ritkaságok tűntek fel, mint egy 16. századi törvénygyűjtemény vagy éppen egy XI. századi kézzel írt kódex, ami első kézből ad betekintést az egyházszakadás korába.

A legrégebbi könyv Hevesben

Előrebocsátandó, hogy Heves vármegye legrégebbi könyvét nem a Tittel Pál Könyvtárban őrzik, így a leplet a hevesi könyvek doyenjéről csak cikkünk későbbi szakaszában rántjuk le. Mindemellett az egyetemi könyvtárnak sem kell szégyenkezni, hiszen legöregebb kötetük lassan félezredik évébe lép. Utóbbi egy Justinianus császár által szerkesztett törvénygyűjtemény 1562-es párizsi kiadása, ami korábban a Líceumban működő, államosításig fennálló Jogakadémia könyvtárához tartozott. A mű ma a könyvtár régi könyves gyűjteményének része, amelybe minden 1850 előtt kiadott, muzeális értékű kötet tartozik. Ezeket nem lehet kölcsönözni, és külön szabályok vonatkoznak rájuk. A ritkaságok helyben, engedéllyel kutathatók, sokukat restaurátor tisztította vagy restaurálta már.

A könyvtár munkatársai szerint gyakran a korábbi tulajdonos tesz különlegessé egy ilyen művet. Példaként említették Oláh Miklós Hungaria et Atila című 1763-as kiadású kötetét, amelynek possessorai (birtokosai) közül Kátai Gábor (1831-1878) karcagi orvos volt, a hazai tudományos ismeretterjesztés egyik jeles alakja. Az ő könyvtárát vásárolta meg egy tápiószentmártoni birtokos, Magyary-Kossa Sámuel (1849-1921), akinek 24 ezer kötetes, enciklopédikus jellegű magángyűjteménye 1945 után szinte teljesen megsemmisült.

A fentnevezett könyv szerzője egyébként a katolikus megújulás egyik meghatározó alakja, aki 1548-tól 1553-ig volt az egri egyházmegye püspöke. Az egyetemi könyvtár honlapján elérhető információk alapján ezt a művét korábban, 1536 körül írta, mikor a mohácsi csatavesztés után Habsburg Mária királynéval Németalföldre menekült. A Hungaria és az Atila két gondolatilag és szerkezetileg is összefüggő mű, amelyben a szerző megpróbálta mozgósítani a keresztény Európa erőit Magyarország felszabadítása érdekében. A Hungaria egyik híres fejezetében Mátyás király könyvtárát is bemutatja.

Szintén izgalmas lehet a régi könyvek iránt érdeklődők számára, hogy Mikes Kelemen törökországi leveleinek első kiadásáról, amelynek eredeti, kéziratos változata a Főegyházmegyei Könyvtárban található, a Líceum Kiadónál készült egy reprint is, amely hűen tartalmazza az eredeti kézírásos bejegyzéseket.

1. századi kódextől Dante egyedi példányáig

Végül lehull a lepel a legrégebbi könyv mibenlétéről is. Ehhez viszont át kell mennünk képzeletben a Líceum épületének egy másik, helyiségébe, a festői szépségű Főegyházmegyei Könyvtárba, amely első pillantásra is olyan érzetet kelt, mintha oda belépve régmúlt korok mesevilágába csöppennénk.

Ilyen különleges kulisszák közt rejtőzik a vármegye legrégebbi könyve, amely egy XI. századi kódex. A mű kora a maga több mint kilencszáz évével igen tekintélyt parancsoló, jószerivel közel egyidős a keresztény magyar állammal. A kolligátum – vagyis több egybekötött mű – részben IX. Leó pápa diplomáciai iratgyűjteményét tartalmazza, de helyet kapott benne Humbertus Silva Candida teológiai értekezése és Lanfrancus bencés szerzetes vitairata Toursi Berengár ellen. A kötet persze nemcsak a kora, de a tartalma miatt is igen értékes. A benne található témák javarésze a kereszténység egyik legfájóbb eseményéhez, a keleti és nyugati kereszténység 1054-ben bekövetkező nagy egyházszakadásához vezető, kezdeti eseményekkel kapcsolatosak. Lanfrancus műve pedig egy nem kevésbé fontos másik kérdéssel, az Eucharisztia körül felmerült Berengár-féle tévtanokkal foglalkozó vitairat. A kötet tartalmazza a viszontválaszokat is.

Az első 13 levél küldője IX. (Szent) Leó pápa. Ő az első német származású egyházfő. A 20. századig ő volt az egyetlen római pápa, aki pápaként járt Magyarországon. Békét akart közvetíteni I. András magyar király és III. Henrik német-római császár között. A bekötött iratanyag első levelének címe: „Itt kezdődik IX. Leó pápa úr írása a konstantinápolybeli Mihály és az acridanumi Leó püspökök hallatlanul gyanús nézetei ellen.” A pápai levél hangneme jóságos éppúgy, mint a többi írásáé is. Az utókor IX. Leó pápát a nagy egyházfők közé sorolja.

• Az írások másik csoportja Humbertus Silva Candida (+1061 vagy 1073) műve. Ő IX. Leó legbizalmasabb embere és az egyházi reformoknak elkötelezettje. A keletiekkel a Dialógus c. művében vitázott. A történészek szerint sajnálatosan igen kevés diplomáciai érzékkel rendelkezett és így nagy része volt az egyházszakadás előidézésében.
• A kötet 3. műve Lanfrancus vitairata, aki az egyetemes egyház hitével megegyezően a Krisztus eucharisztiás jelenlétének valósága körül kialakult vitában Krisztus valóságos jelenlétét vallotta, szemben Toursi Berengár szimbolikus jelenlétet hangoztató álláspontjával.

Külön érdekessége a jelen kötetnek, hogy volt már könyvtáros szakértő kezekben. A 18. században egy bizonyos Jean-Francois Mahuet szerzetes a kötet üres lapjain megírta IX. Leó életét, közölte az egyes írások tartalmát. Sajnálatos, hogy személyével kapcsolatban sok a kérdőjel, ami viszont biztosan tudható róla, hogy a stílusa a 18. század eleji francia nyelvnek felel meg és a kötet tudományos értékével is tisztában volt.

A könyvtár állománya viszont még ennél is többet rejt. Összesen mintegy 34 középkori kódexet és 100 ősnyomtatványt őriznek a Főegyházmegyei Könyvtárban. Példaként kiemelendő a Miskolci László-féle Missalé 1387-ből, amely a legkorábbi biztosan magyar kéztől származó könyvillusztrációt tartalmazza; a Dante vagy Serravalle-kódexe 1417-ből, amelyből a világon mindössze három létezik, és az egri példány egyedisége, hogy csak ebben szerepel a Luxemburgi Zsigmondnak szóló ajánlás; valamint az 1500 körül Toursban készült, mívesen díszített hártyakódexe, a Boldogságos Szűz Mária imádságos könyve.

A könyveken kívül további különlegességek is megtalálhatók az állományban, például Mikes Kelemen törökországi leveleinek 207 eredeti példánya, vagy az egyetlen Magyarországon őrzött autográf Mozart-kézirat. Az előbbi Bartakovics Béla, míg a második Pyrker János László egri érsekek révén került a könyvtárba. A könyvtárban fellelhető ősnyomtatványok közül kiemelendő Thúróczy János krónikája is.

A gyűjtemény létrejötte egyébként a Líceum alapítójának köszönhető. A legtöbb muzeális kötet Eszterházy Károly püspök vásárlásai és döntései révén került a könyvtárba, aki a Líceum épületét és a könyvtárat eredetileg egyetemi célokra szánta. Bár Mária Terézia döntésének nyomán akkor nem léphetett egyetemi rangra az intézmény, a közelmúltban végül megvalósult az alapító egyháznagy álma hiszen a több mint 250 éves intézmény a közelmúltban végre egyetemmé vált, azóta pedig töretlenül fejlődik. Az alapgyűjteményt egyébként korának legnevesebb szakemberei által összeállított listák alapján hozták létre, és a könyvtár 1793-as megnyitása óta nyilvános intézményként működik.

A legértékesebb kötet megnevezése szinte lehetetlen a könyvtár szakértő munkatársai szerint, de a Dante-kódex egyedisége kiemelkedik. Ugyanakkor hangsúlyozták: a legnagyobb értéket az jelenti, hogy a 16–18. századi tudomány ilyen egységesen, szinte háborítatlanul maradt fenn náluk.

Annak érdekében, hogy ez a háborítatlan állapot fenn is maradjon, a dokumentumok őrzése a törvényi előírások szerint történik. A kiemelten védett művek páncélszekrényben és tűzálló szekrényekben vannak, a többit a barokk könyvtárteremben őrzik. A kutathatóság is szabályozott: az 1850 előtti kötetekhez külön engedély szükséges, az 1850–1965 közöttiek helyben, engedély nélkül kutathatók, a későbbi művek pedig kölcsönözhetők is. A régi könyvek különlegességét olykor a koruk, máskor a díszítettségük, ritkaságuk vagy épp egy tulajdonosi bejegyzés adja.