Az egri stadion megnyitásán!
- augusztus 28.
SOMODY JÓZSEF
- augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén az egri Népstadionra nevetnek a felkelő nap aranysugarai. Csodálatosan szép a reggel, a stadion betonja, zászlói visszamosolyognak a napra. Még csak 8 óra múlt, de a környéken egyre nagyobb számban gyülekeznek a színes, tarka mezekbe öltözött fiatalok. Autóbuszok érkeznek, az egyikből éppen most száll ki Berger Jakab JTSB-elnök, nyomában a gyöngyösi járás piros-fehér ruhás sportolói.
A stadion „műszaki irodáján” nagy a sürgés-forgás. Mikrofont próbálnak, telefon cseng, az MTSB teljes apparátusa itt van, Miklós István elnök vezetésével. Az ugró, dobó és futópályán Sós János tart még utolsó ellenőrzést, hogy a megyei szpartakiád versenyszámai zökkenésmentesen peregjenek majd. l0 óra 10 perc. A nézők tekintete a bejáratra szegeződik, ahol a sportinduló hangja mellett feltűnik a sportolók menete Dózsa Károly JTSB-elnök vezetésével. Elöl két hatalmas zászló között egy szőke és egy barna kislány piros csokrokat visz. Mögöttük két női és két férfisportoló hozza a stadion zászlaját, majd mosolygósarcú úttörők következnek, kezükben színes virágok. Felzúg a taps: itt lépkednek a stadion építői, az Egri Útfenntartó Vállalat kiváló dolgozói. Elismerést kapnak a tiszta fehérben, fegyelmezetten menetelő versenyrendezők, akiket a feketébe öltözött játékvezetők követnek. Nagyszerű kép Most érnek ide a legjobb járás, a füzesabonyi járás büszke sportolói majd a zöldnadrágos, fehértrikós hatvani járás fiataljai mosolyognak fel a lelátókra. Kék-fehér mezű fiúk és lányok tűnnek fel a kanyarban. Egyikük táblát tart a magasba: „Hevesi járás” — olvassuk, és szünet nélkül hangzik a taps, szinte eggyé olvad nézők és sportolók szíve dobbanása. Oly szép, oly felejthetetlen ez a látvány; hogy szemünk szomjasan issza be ennek a csodás, augusztusi délelőttnek minden mozzanatát. A nézőtéren nem győznek ünnepelni. —Ezt is megértük — mondja mellettünk egy férfi és megsimogatja a lelátó ülőhelyét. Lent a salakon most egymásután következnek a pétervásárai, egri és a gyöngyösi járás sportolói. Az első csoport feketében, a második fekete-fehérben. a harmadik piros-fehérben. Utánuk jönnek az egri sportkörök fiataljai. Elöl a Fáklya népes tábora, Gyergyák Károly úszónk viszi a kék-fehér selyem lobogót, őket a Petőfi Kinizsi és Építők sportolói követik, majd Feltűnik a Vörös Meteor, a Vasas és az Előre zászlaja. A sportolók felsorakoznak a pálya üdezöld gyepén. Miklós István, az MTSB elnöke megnyitja az ünnepséget, majd Horváth Nándor, a városi pártbizottság első titkára emelkedik szólásra. — Dolgozó népünk alkotó munkája eredményeként megépült az egri sportolók újabb otthona — mondja többek között és nincs ember a nézőtéren vagy lent a zöld gyepen, aki ne érezné hasonlóan az alkotó munka eredményének csodálatos ízét. Beszéde végén kéri a fiatalokat, hogy fogadják ezt a stadiont a dolgozó nép ajándékaként, érjenek el minél több sportsikert.
Ezután osztották ki az OTSB 10.000 forint összegű ajándékát a stadion építői között. Mészáros János, Kalmár János, Fábián István, Dulai József, Varga László és társaik nevét ne feledjétek el Eger sportolói.
A lelátók tetején zászlók csattognak a szélben. Fehérruhás mozgóárusok frissítőket hordanak körül, a nagy melegben jólesik a gyümölcsszörp, vagy a sör.
Magasztos pillanat következik. Dézsi Zoltán zaránki fiatal Heves megye sportoló ifjúsága nevében fogadalmat tesz: „Fogadjuk, hogy zászlóvivői leszünk a szocialista sportnak!” — hangzik tisztán és olyan jó végignézni a feszesen álló fiataljaink hosszú során! Felcsendülnek a Himnusz hangjai, a stadion árbocára lassan felkúszik az óriási zászló. Galambok százai röppennek a levegőbe, egy ideig tétován röpködnek, a stadion felett, maid eltűnnek a láthatáron. Dózsa Károly és a két piros csokros kislány elindulnak, hogy megkoszorúzzák a hősök emlékművét. A fényképészek még egyszer pergőtűz alá veszik az elvonuló csapatokat, majd Miklós István engedélyt ad a szpartakiád döntő küzdelmeinek megkezdésére. Egyes nézők, akik egészen alul ültek most felmennek a stadion tetejére és onnan szemlélik a pompás látványt. Kelet felé ellátni az enyhe lejtőjű szőlőhegyekig, északnyugat felől a város tornyai integetnek. — „Harsona harsan, ércszava csendül. Versenyre indul négyszáz fiatal!”
