Posuerunt az Egert védő városfal a Szent János híddal!
A Malom és a Mária utcával kapcsolatban meg kell említenünk egy érdekes 18. századi mérnöki, műszaki műemléket, a Posueruntot.
Az Eger-patak legnagyobb áradásait a nyári felhőszakadások során a magasabban fekvő területekről lezúduló hatalmas vízmennyiség okozza. Eger története során számos alkalommal volt elszenvedője az amúgy békésen folydogáló kis patak áradáskor dühöngő erejének. Ilyen nagy árvizek Eger történetében 1757 szeptemberében, 1766-ban, 1787-ben, 1813-ban, 1857-ben voltak, illetve a legnagyobb pusztítást az 1878. augusztus 31-i árvíz okozta...
Mivel Egert gyakran fenyegették a 18. században az árvizek, ezért Eszterházy Károly püspök elhatározta, hogy hatalmas védfalat építtet kelet-nyugati irányban az áradások ellen. Az építkezésre az 1770-es években került sor. Az igen költséges beruházás műszaki terveit Zathureczky Sándor készítette, az építkezés kivitelezője Povolni János volt, aki Eszterházy Líceumán is dolgozott már mint főpallér.
- május 22-én áldották meg a védőfalat, amelyet az emberek hamarosan Posueruntnak kereszteltek el, mivel a falon egy felirat állt az Énekek énekéből vett idézettel („Posuerunt me custodem in vineis…”, vagyis „Szőlőt őriztettek velem…”, röviden: őrzővé tettek). A hídon egy Mária-szobor is állt, ennek emlékét őrzi Breznay Imre szerint a Mária utca neve.
A kváderkövekből rakott védőfal 3-4 méter magas, 3-5 méter vastag és 240 méter hosszú volt, egészen a régi Szent Miklós-kapuig (mai Ráckapu tér) felnyúlt. A védőfal folytatásában volt a város egyik kapuja, a Cifrakapu (más néven Felnémeti-kapu vagy Porta Germanica), amelyet 1878-ban bontottak le a gát nagy részével együtt, mivel a védőfal az újabb árvíz idején mintegy 50 méter hosszan bedőlt.
Az 1878-as súlyos árvízről Breznay Imre írt 1918-ban az Egri Újságban egy hosszabb cikket. Ebben kiemeli, hogy a Posuerunt megmentette volna a várost, ha folyamatosan gondozzák a védőfalat és nem hordják el külső oldalának földtöltését.
POSUERUNT egri pataki árvíz védőmű pusztulása 1878.
Egerben a legnagyobb pusztítást az 1878. augusztus 31-ei árvíz okozta. Ez utóbbi vízszintjeit a városban több helyütt emléktábla őrzi, példának okáért a Jókai utcában és a Bajcsy-Zsilinszky utcában is.
A hirtelen jött nagy mennyiségű csapadékvizet az Eger-patak viszonylag sekély medre nem volt képes magában tartani. A városban az árvízvédelmet szolgáló Posuerunt kőgát ekkora víztömeget már nem bírta el, csak ideig-óráig tudta megakadályozni annak bezúdulását a városba, és hajnali 3 órakor átszakadt. Ennek következtében a felgyülemlett hatalmas mennyiségű víz rázúdult az alvó városra, és a város északi területe egyetlen összefüggő vízfelületté vált. A korabeli leírások alapján az árvíz legfőképpen a város belső magját érintette, ott kőházakat és kőhidakat döntött romba és 1-2,5 méter magasra ért. A károk elérték a több millió forint nagyságrendet. A pusztítás elsősorban a belvárosba települt kereskedőréteget sújtotta.A belvárosban, a mai Mecset utcában, a régi Kígyó közön 3 méter 35 cm-es vízállást mértek. Reggel hét órától, amikor a víz kidöntötte az Érsekkert déli kőfalát, gyorsabb apadás indult meg a patakon. Az áradás délelőtt 9-10 órára levonult a belvárosból. Addigra a hidak közül csak a Barátok hídja állt, viszont a víz elmosta a Füzesabony–Eger-vasútvonal tartozó töltést Eger és Kistálya között. A legpusztítóbb egri árvíznek nyolc halálos áldozata volt.
Az 1878-as nagy egri árvízet követően leutazott Egerbe Morelli Gusztáv (1848.-1909 fametsző, a fametszés tanára9 és akkor készítette a mellékelt élethű képet az árvíz által megrongált hídról Budapesti Vasárnapi Újság számára.
Ő alkotta egyébként Orbán Balázs báró A Székelyföld leírása c. munkájához a képeket a Vasárnapi Újság számára
Boltíves híd 1878-as árvíz után
