Az egri utcák neve.

Breznay Imre: Eger, 1923. április 1.

A múlt század derekán, még ritkán kapott hivatalos nevet az utca Elnevezték úgy, ahogy a közfelfogás jónak tartotta. Nevet kapott régi alapon.

Így beszéltek a Maklári kapuról (a mai Szarvas-tér), Hatvani kapuról (a parochia mellett), Szent Miklós kapuról (a mai Rákóczi-tér) stb. A mai Szvorényi-utat Sóház utcának hívták, mert a Mészáros Béla dr. és Webermann Bernát mai háza helyén, a város falain kívül, volt az állami sóház, hol kincstári hivatalnokok kezelték az államnak ezt a monopóliumát. A mai Arany János-utca Fehérbarátok sora volt, az Erdődy Gábor gróf egri püspök (1715—1744.) betelepített rabszabadító trinitáriusokról elnevezve. (Itt csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem tudom miért kapta 1911-ben, az általános utca keresztelés alkalmával, a régi Rossztemplom utca a (Telekessy utca nevet, holott igazság szerint Erdődy utcának kellett volna elnevezni. Ennek a névnek megfelelőbb történelmi s lapja lett volna). A mai Szervita utca felső részét Csurgónak hívták a Szerviták templomához közel lévő és ma is használatos, bő vizű Pince-kútról. A fölötte lévő utca neve hagyományként maradt reá a „Bárányhoz” címzett korcsmáról, mely ebben az utcában volt. Ebben az utcában diákoskodott Rontó Pál is, aki később Benyovszky Móric gróffal annyi sok kalandos utat járt be világszerte. És itt ismerte meg a magyar szállóigéknek ezt a hősét Gvadányi József gróf, mint az egri jezsuita gimnázium tanítványa, s írta róla később, mint, nyugalmazott lovas generális híres elbeszélő költeményét. (Rontó Pál, sok hányattatás után Egerbe tért vissza, s — Gvadányi szerint — itt élte le végső éveit, a Görög utcában. Ugyanő állítja, hogy itt is halt meg, azonban eddig még nem tudtam nyomára akadni a halotti anyakönyvben) A Hunyadi tér is korcsmától kapta a nevét, nem pedig a törökverő hősről. A mai Schwarcz Lőrinc féle házban ugyanis korcsma volt és özv. Kesztenbaumné kávéházat nyitott benne, melyet Hunyadiról nevezett el. Volt különben. Rákóczy, Zrínyi, Thököly, Dobó-kávéház is. (Nemzeti jellemvonásunk ugyanis, hogy legnagyobb hőseinkről vagy mulatóhelyet, vagy keserűvizet nevezünk el.) A mai Velcsey-ház helyén volt régies házacska emeletén elemi iskola is volt valamikor, amelyet szintén „Hunyadiban lévő iskola” vagy „Hunyadi iskola” néven ismertek a múlt század hatvanas éveinek végén. A mai Dobó utca „Vár-alja”, vagy Német utca volt, az ott lakó német eredetű, derék magyarrá lett lakosokról, sőt a használaton kívül helyezett Szt. Rókusz temetőt is Német-temető névvel jelölik régebbi térképeink. A Szt. János utca népies és általában elfogadott neve Lutri-köz volt a múlt század harmadik negyedében. A Kotrba féle lutris bolt ugyanis a Kossuth térre néző mai Mészáros ház sarok üzletében volt; ott, ahol ma a Szabó József fűszerkereskedése van. A Széchenyi utca neve Nagy, vagy Fő utca volt még a hetvenes években is. Régebben a ciszterciekig Püspök, majd később Érsek utca, azon felül ki a Ráckapuig: Szent Miklós, vagy Rácz-utca, a ma is meglévő templomról. Ez az utca — Evlia Cselebi török világutazó szerint, aki 1665-ben járt itt, — padlózott volt a török hódoltság idején. A Kovács János utca népies neve „Ispita-köz” volt.

(Akkor még nem ismerték a nagyzási hóbortot és, igen helyesen, különbséget tettek a „köz” és „utca” név között. Nem úgy, mint ma, amikor annyira nagyzolunk, hogy aki Egerből Füzesabonyba megy, az már utazik.) Ispotály utca volt a hatvanas években a mai Káptalan-utcának keleti vége is, a Barátok hídján túl, mert a Siketnéma intézet mai épületében, az úgynevezett Barkóczy-kaszárnyában, volt a katonai kórház, gyógyszertár, szomorú alkalmakkor pedig a siralomház is a Gólya utca (helyesebben: köz) felé néző melléképületben, melyet pár éve bontottak le.) A Káptalan utcának általánosan elfogadott neve is újabb (1911. évi) keletű. Tulajdon képen csak Barátok-utcája néven ismerték, jóllehet hivatalos neve Belső-Hatvani-út volt. A mai Deák Ferenc-út! (és nem: utca, mint tévesen mondják) 1902-ben kapta ezt a nevét, azelőtt Külső-Hatvani út volt a neve. Találtam régi térképet, amelyen a mai Gimnázium utca így szerepel: Jezsuita lépcső, s ez az elnevezés volt az egyedüli maradványa, emléke annak, hogy Heves és Külső Szolnok vármegye fiatalságát mintegy száz esztendeig a jezsuiták ne vélték. Egy későbbi keletű térkép már Rétze utca néven jelöli meg, majd azután Kacsapart, vagy Kacsa köz a neve a régi városi bodnár házban sokáig virágzó Kacsa-korcsmáról. Megjegyzendő, hogy ez a feljárás nem ott volt, ahol ma, hanem közvetetten a papnevelő intézet mellett, a mai korcsma-épülettől délre. A régi bodnár ház pedig közvetetten a ciszterciek orgonása és mai tornaterme mellett volt. A mai Kállay Zoltán-utca Grőber-köz volt az ötvenes években, a mai Pacsirta utca pedig Csank-köz egy ottlakó egri polgárról. A Fájdalmas-temetőtől délfelé húzódó utca neve (ma Tóth utca) „Tóthsor” volt Tóth József vagyonos egri földmívesről, aki végrendeletében sok hagyománnyal jótékonykodott. Mint első gimnazista magam is kaptam a hagyatékából jutalomképen 25 forintot. (Nagy pénz volt ez 1881-ben! Tetőtől talpig felöltöztettek belőle még fehérneművel is.) Az Újvilág utca is korcsmától kapta a nevét, mely a későbbi Tancsa házban volt a Vadászutca sarkán. Azelőtt Zsidó templom-köz volt a neve. (Sajátságos, hogy a magyaroknál milyen nagy szerepe van a korcsmának! Az angol, ha letelepszik valahol, legelső dolga, hogy klubot alapít, az ír telepesnek az a legelső teendője, hogy templomról gondoskodik, a német pedig iskoláról, míg magyar telepítések középpontja rendszerint a — korcsma.) Az Almagyar-utcát réges-régen úgy hívták Kovácsok utcája, s tartott a Maklári kapuig. Emellett volt jobbra a cédula-ház, azután a „Háromszerecsen” korcsma és egyúttal a vándorló legények szállója (ma a Szabó Kálmán üzlete és háza), azután a Verlovitz kereskedő háza és benne a boltja. Szemben Desper nevű tímár háza támaszkodott a város belső falához, míg a külső falhoz korcsma és szálló épült Legnagyobb virágzásban volt a „Kékszőlő” vendéglő id. Mózer Antal idejében. Ennek az öregúrnak felesége Morandi leány volt, egy betelepedett olasz család gyermeke. Testvérei: Román, Rémusz, Angelo és Magdolna. Sógora, a Magdolna ura, Letscher nevű cukrász volt, aki Flütsch nevű üzlettársával a mai Jókai Mór-utcában tartott fenn cukrászdát. Abban a földszintes házban, amely a mai Nemzeti szálló (akkor: Vavrik ház) és a Dobó nyomda épülete között volt. Innét kapta ez utca a Cukor utca nevet, melyet 1894-ben, Jókai Mór 50 éves írói jubileuma alkalmával változtattak meg. A régi Mózer-vendéglő és a Desper-ház közötti keskeny köz a régi kettős városfal között lévő terület, amelyet — amikor Pyrker érsek idejében lebontották a város falait — nem tudtak kihasználni, s úgy maradt, jórészt parlagon, mint ma is van. A Pyrker utca is akkor keletkezett, amikor a város falait lebontották. A káptalani telekből hasították ki, hogy az akkor újonnan kiépített fürdő könnyebben megközelíthető tegyen. Akkor ugyanis a mai Tárkányi utca (előbb Korona, még régebben Börtön-utca) déli végét is elzárta a város fala. A Pyrker utcát a Bach-korszak idején fásította be az akkori megyefőnök és lojalitásból Erzsébet sétánynak nevezte el. Eredeti nevét azonban visszakapta a kiegyezés után Egy régi iratban Vidám utcáról is találtam említést, de hogy merre volt, azt nem sikerült kikutatnom. Elő fordul abban a szerződésben, melyet a városi hatóság 1777. február 18-án kötött Robicsek Dávid kassai flastorozó (flastromozó) mesterrel az utcák kikövezése ügyében. Nevezett vállalkozó 6 év alatt 3989 „quadrat ölleket” tartozott kikövezni a város utcáiból. Még csak egy-két érdekes régi nevet! A mai Torony utcának Harangöntő-köz volt a neve. Egerben ugyanis állandóan volt harangöntő, s mind abban a házban lakott, amelyet most is domborművű faragványok díszítenek. A legutolsó harangöntő, Korrencs Márk a hatvanas évek derekán halt meg. A Szervita utca neve Régiposta-utca volt a múlt század hatvanas éveiben, mivel hosszú időn át — az ötvenes évekig — a (12. sz.) Devera-féle házban volt a postahivatal. Az Eger várállomáshoz vivő út neve Hóhérpart volt, mivel a halálos ítéletek végrehajtójának lakása, a mai zsebköz-szerű Pallos-utca legbelsőbb házacskájában volt. Ez a ház most Mihalicza Ferenc ácsmesteré, aki pár évvel ezelőtt vette meg és kibővítette. A Knézich-utca neve évszázadokon át Káptalan utca volt, majd tévesen Mecset utca lett, jóllehet a minaret mellett lévő mecsetet még Pyrker idejében lebontották akkor, amidőn az Irgalmasok mai temploma épült. A régi mecsetet ugyan, mint ideiglenes templomot, 1727. aug. 31 én birtokba vette Peraith Antal irgalmasrendi vikárius, de a mostani templomot 1843. okt. 31-én áldotta meg Kovács Mátyás prépost kanonok. A Csiky Sándor-utca a múlt század végéig Speciális utca volt, elnevezve Spetz József gyógyszerész nevéről, akinek patikája a ciszterciek régi porta bejáratánál volt, az épület-tömb északkeleti sarkán. A Kertész-utca neve 1911-ig Belsősor, a Maklári-úté Csinált-út volt 1911-ig, az általános névrendezésig. A Vásártér és a Rózsa utca környéke (ma: Hatvani III.), s attól északra (ma: Hatvani IV. negyed) Alsó , illetőleg Felső-Károlyváros volt az Eszterházy Károly emlékére, aki ezt a területet a városnak adta, a mai Vásártér vízmosásos, szakadékos részeit elegyengettette és az utcák irányát — földesúri hatalommal — kijelöltette. Nem ok; nélkül mondottam el mindezeket. Elmondottam azért, mivel (sokszor értelmetlen, vagy erőszakoltan csinált) utcaneveink között nem találom Eger legnagyobbjainak nevét. Barkóczy Ferenc gróf, Erdődy Gábor gróf, Foglár György stb. Mégis megérdemeltek volna Egertől annyit, hogy egy-egy utca, vagy egy-egy tér fenntartsa a nevüket. Elvégre nemcsak általános nemzeti, hanem városi szempontból is fontos és szükséges, hogy azoknak nevét fenntartsuk és emlékét meg őrizzük, akik oly sokat tettek haladásunkért, boldogulásunkért, fejlődésünkért. S remélem, sőt biztosra veszem, hogy Eger város képviselőtestülete készséggel járul hozzá javaslatomhoz, illetőleg kérelmemhez, amelyet ezekre nézve legközelebb beterjeszteni szándékozom.

Breznay Imre