75 ÉVE JÖTT LÉTRE AZ EGRI PINCEGAZDASÁG
A Szent István uralkodása idején már jelentős településnek számító Eger életében a bor, illetve borkultúra immáron ezer éve van jelen intenzív formában. A püspökség alapítása nyomán szerzetesrendek és vallon telepesek költöztek a városba, akik eredeti hazájukból (Franciaország) nemes szőlőfajtákat is magukkal hozták.
A törökök az 1552-es szégyenletes vereség után végül is 1596-ban foglalták el Egert, s kilencvenegy éven keresztül birtokolták. A korabeli források szerint a szőlőtermesztésben a 17. század lényeges változást hozott, hiszen az addig uralkodó fehérbort adó szőlők mellett egyre inkább teret nyertek a vörösbort adó fajták.
Rossz emlékű évében, 1886-ban az egri szőlődombokon is megjelent az Amerikából behurcolt filoxéra (szőlőtetű), ami szinte teljesen kiirtotta az addigi ültetvényeket. Az újratelepítés során a direkttermő (gyenge minőségű) fajták mellett megjelentek az oltványszőlők (amerikai alanyokba oltott fajták), mellyel sikeresen újították fel az ősi szőlőskertek legnagyobb részét. Az újratelepítés után a szőlők már nem érték el korábbi kiterjedésüket, s ez már 1945-ig lényegesen nem is változott.
A bortermesztés újraéledése a borivás kultúrájára is hatással volt. Az egriek vörös helyett mindig piros borról beszéltek és csak két esetben ittak pirosat: ha elfogyott a fehér, vagy, ha nagyon-nagyon fölbosszantotta őket az asszony.
Az 1949-es államosítás során új szervezet vette át a bor forgalmazását. Ekkor került sor a Borforgalmi Nemzeti Vállalatok megalakulására, köztük a Gyöngyös-Eger-vidéki Borforgalmi Nemzeti Vállalat megalakulására.
Egy tavaszi délelőtt a lakásán kerestek fel egy fiatal borászt. Szokatlan volt a látogatás, mert a vendégek az akkori Földművelésügyi Minisztériumból érkeztek és megbízólevelet adtak át Dancz Pálnak. A Dancz név ismert volt a szakmában, már a nagyapja is borral foglalkozott. Ismerték a szakma csínját-bínját, amit az egri bikavér és egyáltalán az egri borkultúra megkövetelt.
A Pincegazdaság 1972. augusztus 21-31. között Magyarországon megrendezett első Bor Világversenyen négy borral vett részt:
- Egri Rizling 1971. Nagy Aranyérem
- Egri Leányka 1970. Aranyérem
- Egri Bikaér 1968. Ezüstérem
- Egri Medoc noir 1968. Másodosztályú díszoklevél
A természeti adottságokon túl a borok érlelésére páratlan lehetőséget nyújtott a több kilométer hosszú árnyékszalai pincészet, ahol nagy befogadóképességű ászokhordóban több ezer hl bort tároltak. E pince állandó 12 fokos klímájának köszönhetően érlelődtek a kiváló egri borok.
A Pincegazdaság gazdasági átalakulásai ellenére megszűnt.
Gröber Jenő egri szőlősgazda által életre hívott Egri Bikavér új társat kapott. Fiatal borászok által megszületett az Egri Csillag elnevezésű bor.
A híres egri borvidéken neves borászok, pincészetek viszik tovább az egri bor jó hírét, a borivás kultúráját.
Nemzetközi piacokon bizonyították, hogy a Leányka, Királyleányka, Hárslevelű, Olaszrizling, Muskotály, Tramini, Szürkebarát és Chardonnay szőlők leve bármely hazai vagy külföldi vetélytárssal állja a versenyt. A szakemberek szerint az egri Kékfrankos, Blauburger, Merlot, Cabernet sauvignon, Cabernet franc és Pinot noir szőlők borai is nagy nemzetközi sikerre számíthatnak.
Városunk szülötte Vitkovics Mihály mindenki másnál több verset írt az egri borról. AZ EGRI BORHOZ című epigrammája fejezi ki mindazt az érzést, melyet a jó egri bor kifejezhet.
„Egri bor, annyi ezer jó napjaim életadója,
Tégedet áld, mint én, mind ki belőled iszik,
Verset is ír, táncol, minden bút félre felejt el…
Egri bor, ott, hol nősz, ott van a szent Helikon.”
(Forrás: Szabó Tamás - Volt egyszer egy pincegazdaság c. könyve)
A képen Dancz Pál igazgató:
