Orlandini ház

Tárkányi Béla utca 10. szám alatti, — helytörténeti vonalon „Orlandini-ház”-nak ismert lakóház.
A ház építésének idejét az egykorú iratok és a meglevő stílusjegyek alapján az Egerben akkor virágzó barokk korba: a XVIII. század közepére kell tennünk. Ezt az időt mutatja az eredeti mivoltában legjobban megmaradt nyugati homlokzat is, az Eger kispolgári építészetére jellemző, fülkékbe helyezett szobrokkal, ablak-kiképzésekkel, párkánytagozatokkal. Az érdekes környezetet tüntetik fel az 1700-as évek térképei: ezek szerint itt fordult hirtelen keletre az északról, a Hatvani kapu felől érkező városfal — és az 1787-ben felvett, Sartory-féle várostérképen megvan a mai Park Szálló helyén már akkor is állott „idegenforgalmi létesítmény” —, egy „Wirtshaus”, azaz vendéglő épülete!
Az első részletes adat az ingatlanról 1753-ból származik, akkor adományozta a házat Barkóczy Ferenc egri püspök Orlandini Christian udvari prefektusának „hasznos és hosszú szolgálataiért”. De ez után az épület a XVIII. század vége felé már többször cserélt gazdát. Ezt — és egyúttal a ház nagy értékét is mutatja, hogy 1781-ben egy örökösödési peres ügy folyt itt, és ekkor a lakóházat 8271 forintra — akkor igen komoly összegre — becsülték hivatalosan.
A ház történetének legérdekesebb fejezete azonban a XIX. század hatvanas éveiből való. Ekkor Ipolyi Arnold, Eger művészeti életének egy kiváló vezetője lakott az Orlandini-házban. 1868. augusztus 2-től 29-ig az ő lakásán tartották meg az orvosok és természetvizsgálók országos nagygyűlésüket, ahol egy régészeti szakosztályt alakítottak, meg, téve ezzel a magyar műemlékvédelem terén az első fontos lépést.
Itt hangzott el Römer Flórisnak, kora egyik legkiválóbb régészének felszólalása, amelyben ,... felemlítő a vandalizmust, amellyel a köveket elhordják úgy, hogy csak egyes részekből lehet ráismerni, mily műkincseket rontottak, vagy hordottak egyéb célokra el...” íme az Orlandini-ház, mint a magyar műemlékvédelem bölcsője.
A későbbi idők azután nem hoztak nagyobb eredményeket a ház életében. A részletek stílusából ítélve a XIX. század vége felé készülhetett el a ház déli oldalán állott, az elmúlt hónapokban lebontott vasrácsos kerítés, és az 1930-as években tataroztatta szakszerűen az egész épületet az akkori tulajdonos: Braun Károly, a város polgármestere.
Hevesy Sándor

Az U-alakú emeletes barokk lakóház legrégebbi (nyugati) része 1753-ban, a középső traktus 1760 körül, a keleti szárny 1777-1781 között épült. A nyugati homlokzat szobrai balról jobbra: Szent Flórián, Mária Magdolna, Nepomuki Szent János és Evangelista Szent János. Singer Mihály egri szobrászmester alkotásai.

Így néz ki manapság.