Mi volt a „nagykaszárnya" kútjában?

Kapor Elemér írása 1975 decemberében.

A múlt század utolsó évtizedeiben már bokrétaünnephez közeledett az egri megyei laktanya, a híres „nagykaszárnya” építése, amikor kiderült, hogy még nincs kútja ennek a nagy méretű intézménynek. Nosza, hozzáfogtak egy terjedelmes kút készítéséhez, hiszen egy egész gyalogezred szomjáról és tisztaságáról kellett gondoskodni, nem is említve a konyha szükségletét. Tizenöt méter mélyre haladtak már a kútásó munkások, amikor kőszénforma rétegre akadtak. Tűzre tettek belőle egy darabot, s az lángra kapott A tárgyhoz illően „futótűzként” terjedt el a hír megyeszerte, hogy a nagykaszárnya alatt szenet találtak. A hírt kétségek és remények között fogadták. Kétségek közt a katonatisztek, akiknek rengeteg bajuk volt mindig az elszállásolással, remények között a sorköteles ifjúság, amely már az alapkő letétele óta szívből kívánta, hogy bár égetné meg a tűz az egészet, mert itt német vezényszóra tanítják meghalni a magyar bakát, lévén ez a laktanya a közös hadsereg béli hatvanasok ezrede számára készülőben. A sorozáson pedig nem kérdezték meg, hogy hová tetszik vágyakozni fiatalember, a közösökhöz-e, vagy a honvédséghez. A honvédség csak olyan tessék-lássék alakulat volt csekély létszámmal, a sorozottak zöme kénytelen volt megtanulni, hogy a kétfejű sas a legnagyobb madár. A magyar szőlőgazdaságot éppen akkor pusztította el a filoxéra, s Eger városa a szó szoros értelmében elszegényedett. Szederkényi Nándor, aki akkoriban Eger országgyűlési képviselője volt, végére akart járni a dolognak, megkérte a laktanya építési vállalkozóját, bocsásson rendelkezésére egy sorozatot a kút rétegeiből. Azt azután felvitte a Földtani Intézethez. Az a remény kelt szerte a vidéken, hogy felviszi az isten az egri nép dolgát, bánya lesz itt, sok munkáskezet foglalkoztató. Szederkényi közzétette a Földtani Intézet válaszát. Eszerint „a kérdéses réteget öt különféle réteg előzi meg. Legfelül a tiszta fekete föld, az alatt veres nyirok, majd mésztartalmú anyag, utána palakavics. A következő ötödik réteg, melyet vizsgálat alá vettünk, édesvízi mészkő, erősen keverve bitumennel, mi érezhető is, s ez azt mutatja, hogy szerves anyagokkal volt telítve, melynek maradványai nagyítóüvegen jól kivehetők. Ez az a réteg, mely megegyezik az Eged oldalán levő törmelék anyagával. — E réteg alatt van a kérdéses barna föld, mely tévesen földszuroknak, mondatik közben egy kis réteg a fentebb leírt mészkőből, s végül még barnább vegyülékű réteg, mely tűzön lángra kap, s ég. — Mielőtt azon korszak be ­állott volna, melyben az úgynevezett édesvízi mészkő képződött, midőn tehát nem tenger, hanem közönséges víz borította e vidéket, ezen réteg alatt levő föld volt a felszín. melyen buja tenyészet uralkodott. E tenyészet elszenvedett törmeléke vegyülve anyagba e barna puha kőréteg mely, ha tűzre tétetik ég, amíg a szenes részek benne tartanak. Nincs kizárva, hogy alább a régi növényvilág igazi kőszéntelepe lappanghat még, amit mélyebb lejutalás igazolhatna, de az is lehet, hogy a sövényvilág selejtesebb részének maradványával van itt dolgunk, nem oly minőségben, mely kárpótolná a mai filoxérás felszín nyomorúságát. Eddig a nehézkes fogalmazása szakvélemény 1890-ből. Az a kis darab barna föld, mely lángra kapott, volt első jele, hogy a közelben — évtizedek múlva — bólogatni fognak az olajkutak, s nem messze innen felépül a Gagarin Hőerőmű, a hatalmas kiterjedésű lignitrétegek hasznosítására. De ebbe más világ, más szemlélet kellett, hanem volt a nagykaszárnya építésének egy másik érdekessége is. Az, hogy nyolcvanöt évvel ezelőtt kitűzték a munkások az épületre a vörös lobogót. 1890. október 4-én tartották meg az épület kőművesei a szokásos bokrétaünnepet, abból az alkalomból, hogy elkészült az épület falazata. Az ünnepre a megye, a város polgári hatóságait, az ezred tisztikarát, s a város egész közönségét meghívták. Az ünnepség díszes külsőségeiről így írt a korabeli egri sajtó: „A kaszárnya-épületeken számos nemzeti színű lobogó lengett, azonban legjobban fel volt lobogózva a telep középterén álló pavilon, melynek tömérdek trikolorzászlói közt ott ékeskedett a homlokzaton, impozáns magyar címer előtt egy hatalmas vörös zászló! (Szerettük volna tudni: mi célból?) A magyar címer alatt egy terjedelmes fehér vászon vala kifeszítve, mely a díszírás különböző betűivel éltette I. Ferencz József őfelségét és felséges családját, a magyar minisztériumot, Heves megye és Eger közönségét, dr. Samassa József egri érseket, dr. Kállay Zoltán főispánt, Kaszáp Bertalan alispánt... stb, Hirschl és Bachrach építési vállalkozókat, a mérnököket, tisztviselőket. — (Volt ezekben a munkásokban öntudat, bátorság, de jókora humorérzék is. Vörös lobogó I. Ferencz József őfelsége és felséges családja neve fölött.) Az ünnepség különben abból állott, hogy két pallér fölment a második emeleti állványra és felváltva ürítettek poharat, éltetve mindazokat, akiknek nevét a fehér vászonra feljegyezték, azután „s később is, többszörösen a magyar hazát”, fejezi be a régi újságíró az egykorú beszámolót. — S amikor elvonultak a hivatalos meghívottak, hajnalig mulatott a munkásság a katonazenekar hangjai mellett.