Frank Mária és Katona József 1958-ban, az egri uszodában!

Egerben jártunk, az „egri titok‘‘ nyomában. Ültünk a szertár párás, nedves köpenyektől, nedves labdáktól illatott félhomályában és feltettük a kérdést: — Hány sportolóval foglalkoztak a nyáron? Válent Gyula egy ideig a plafont nézte, de aztán benyúlt az íróasztal fiókjába és elővett egy vastag füzetet: — Hánnyal is? Úgy körülbelül kétezer kétszázat. Ennek legalább hetven százaléka Általános iskolás volt. Kétezerkétszáz úszó. Újra halljuk a felszisszenést: — Könnyű az egrieknek... Vajon tényleg könnyű?

Válent Gyula reggel hattól este tízig egyfolytában edzést tartott. „Jobb kezével“, Visontai Józseffel óránként 60—80-as csoportokban „hajtotta le“ a kétezer apróságot. És mellesleg volt ideje világklasszist faragni Katonából, magyar bajnokot Frank Máriából, élvonalbeli versenyzőt legalább tíz másikból. Hogyan?

Válent fél a jövőtől. Vagy legalábbis tart tőle!

Az idén nagyszerűen fejlődtek a gyerekek — mondja —, sok köztük a nagyon tehetséges, egészen fiatal kisfiú és kislány. Katona, Frank és a többiek eredményei még az eddiginél is magasabbra korbácsolták a lelkesedést. De van itt egy súlyos veszély ... Katona is, Frank is nagyon fiatal még, öt-hat év múlva is ők nyerik idehaza a legtöbb versenyt. És, ha a még fiatalabbak látják, hogy ők emiatt egyszerűen nem győzhetnek, akkor... bizony ki kell találni valamit, amivel megnyugtathatom, megtarthatom őket... Pszichológiai felkészítés, ez jobbára fehér folt még az edzői munka térképén. De Egerben — úgy látszik — már ez is „színesedik“.

Most aztán mégis a rendszert kérdezzük, milyen előkészítő munka állította például Katonát az EB dobogójára. — Jóska — mondja Válent — pesti szemmel nézve nagyon keveset úszott. Havi 40—45 000 méter, ez volt a maximum. De a nyári szünidőben reggeltől estig itt volt az uszodában. Fogócskádon, labdázott, naponta legalább hat órát volt vízben. Véleményem szerint az alapozó munka hozta fel ennyire a társaságot. Ezt az időszakot az idén sikerült nagyon jól elkapnunk.