Amíg egy utca eljut odáig...

Dr. Kapor Elemér írása Csiky Sándorról 1975-ben

Kevés alkalommal fordul elő, még a különös történetek között is, hogy valakit meghívjanak saját utcájának elnevezésére, ő jelen legyen az ünnepségen, mikor leleplezik a róla festett arcképet, amely arra van hivatva, hogy vonásait megörökítse az utókor számára. Egerben történt ez Csiky Sándorral, nyolcvanadik születésnapján, kilencven esztendővel ezelőtt. Az eseményt hírlapi csata előzte meg. Akkoriban az ország kétféle politikai felfogásban élt. Az egyik Deák Ferenc pártján állt, aki az uralkodóházzal történt kiegyezés munkása volt, a másik a negyvennyolcas függetlenségi eszmét vallotta. Ők voltak, akik nem felejtették el a szabadságharc győzelmeit, s a megtorlás keserű esztendőit. Ezek közé tartozott Csiky Sándor, aki három évtized múltán is megalkuvás nélkül képviselte a függetlenségi eszmét. 1884 novemberében egy nemrégiben bejegyzett fiatal ügyvéd, dr. Alföldi Dávid, az EGER című lapban nem kisebb gondolatot vetett fel, mint azt, hogy a város nevezzen el utcát az ősz politikusról, születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából, s festesse meg arcképét, helyezze el a város nagy tanácstermében. Indítványát szépen indokolta. Csiky Sándor több mint fél évszázadon át a közügyek embere volt. 1848 előtt a város ügyésze, 1848-ban nemzetőr ezredes, Heves megyének és Eger városának teljhatalmú kormánybiztosa. Két fiával a honvédhősök sorába lépett, mint százados harcolt, fogságba esett, halálra ítélték, majd kegyelmet kapott és háromévi várfogságot szenvedett, vagyonát elkobozták, személyét állandóan üldözték 1848 után. Az önkényuralom megszűnte után a város bírája, majd polgármestere, 1861-től 1875-ig pedig országgyűlési képviselő volt. Ez idő alatt mindig hű maradt politikai meggyőződéséhez. Városunk önmagát tiszteli meg, ha jeleseit kitünteti, egyebet úgysem adhat. Az új nemzedék tagjai között ritka az önzetlen hazafi, példaképet kell tehát eléjük állítani. Csiky Sándor az EGER következő számában nyilatkozott— Igénytelen észrevételem és kérelmem az indítványozó kartársamhoz, kinek különben irányomban tanúsított ezen jóindulata kifejezéséért köszönettel tartozom, abban pontosul össze, hogy miután a napot csak múltával lehet dicsérni, és így az ember tetteit és jellemét is csak halála után nyílik tere az utódoknak bírálat alá vonni, ennélfogva mindaddig, míg engem életben lenni lát, és tud, legyen szíves csendes magányomban háborítatlanul pihenni engedni, és így ez iránt talán folytatni kívánt mozgalmával felhagyni. Jó is, hogy Csiky Sándor elhárította magától az ünneplésnek ezt a formáját, mert az EGER és VIDÉKE című Deák-párti lap nyomban támadást indított Alföldi javaslata ellen. A függetlenségi álláspont idejét múlta, a hozzá való merev ragaszkodást, mint érdemet kár az ünneplés okául említeni. Alföldi Dávid pengéje élésen vág vissza: — Nem a függetlenségi elvek kitűnő harcosát javasoltuk polgártársunk személyében megtisztelni, hanem minden politikai pártkérdés nélkül az önzetlen hazafiságot, a közügyek szolgálatában kifejtett nagy tevékenységet, a mintajellemet, szóval a polgári erényeket. Nemes ellenfelei tisztelik őt azért, mert tiszta meggyőződését követi, s azt minden anyagi érdek fölé helyezi, példa érre az 1832. évi tisztújítás. Csiky, mint káptalani ügyész, ahelyett, hogy alárendelte volna politikai meggyőződését Pyrker László érsek-főispán akaratának, inkább megvált hivatalától. Vagyona felesége nevén állt, de zár alá vették. Amikor a zár feloldását kérte a császári ügyek egri igazgatójától, ez azt a feltételt szabta, hogy írásban bánja meg, amit az uralkodóház ellen vétett és esküdjék hűséget. Csiky felháborodva utasította el a feltételt és inkább elviselte, hogy azonnál a hírhedt Újépületbe hurcolják, halálra ítéljék, s vagyonát elkobozzák. A város képviselőtestülete dr. Alföldi javaslata mellett döntött. A jubileum esztendejében, 1885. február 18-án tartott közgyűlésében „elhatároztatott Csiky Sándor városi képviselőnek folyó évi február 28-án, születésnapja alkalmából a „Speciális utcának”, hol az ünnepelt férfiú született, Csiky Sándor utczára leendő elnevezése”. Azokban a napokban elkészült Csiky arcképé is Sajóssy Alajos főgimnáziumi tanár, akadémiai festész műtermében. — Az öreg úr — írja a lap — a térd-képen arcán a meggyőződés szilárdságának kifejezésével, jobbjával erősen az asztal lapjához szorítja a Corpus Juris kötetét. — A képet a törzs-kaszinó festtette meg. Az ünnepséget Csiky Sándor születésnapjának délutánján rendezték meg, s „annak az emléktáblának leleplezésével kezdődött, amely városunk képviselő testületének határozata folytán az eddig úgynevezett „Speciális”, másképpen Baktai utczának Csiky Sándor utczára történt elnevezését jelöli. A piros márványtábla, mely az idézett föliratot arany betűkkel foglalja magában, már előre befalaztatott az illető utczát a Széchenyi utczával összekötő saroképület, az úgynevezett gymnasium-laktanya délre néző homlokzatába.” A táblát Tavassy Antal polgármester leplezte le rövid beszédben. Este küldöttség hívta meg az ünnepeltet a kaszinó nagytermébe, Zalár József vezetésével. Az arcképet Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő leplezte le, ünnepi beszédben méltatva Csiky Sándor érdemeit. Az ünnepségen az Egri Dalkör adott elő hazafias énekszámokat. „Csendes magányomban” — írta nyilatkozatában Csiky Sándor. Ebben az időben az ősz politikus már eltemette feleségét és tizenhárom gyermekét, s csak egy gyermeke élt, Csiky Attila, aki a városnak főszámvevője volt. Ő maga még hét esztendeig élt. A Hatvani-temetőben van eltemetve. A közgyűlésről, s az ünnepségről szóló beszámoló azért is figyelemre méltó, mert ebből tudjuk meg, hogy az utcát tulajdonképpen Baktai utcának nevezték. A „Speciális” utca név azért ragadt rá, mert a másik oldalon Spetz József patikárus gyógyszertári táblája állt annak előtte, s a tréfás elnevezés alatt megbújt a régi, az igazi név.

Csiky utca régen