BRÓDY SÁNDOR
Bródy Jakab pallér és fakereskedő feleségével Blau Katalin hevesi származású asszonnyal Egerben telepedett le. A Kacsaparton 1840-ben építették fel 16 szobás házukat. Bródy Sándor 14 gyerekből tizedikként érkezett a népes családba.
Hitközségi adatok szerint 1861. március 15-én született, melyet igazol iskolai értesítője is. Elemi iskoláinak elvégzése után az egri ciszterciták főgimnáziumába járt, ahol három osztályt végzett. Abban az időben a ciszterci papok liberálisak, türelmesek voltak a Mózes vallásúakkal szemben.
Iskolájának legpajkosabb növendéke volt, akinek csínytevésein sokszor megütköztek a tanintézet tanárai.
Bródy Jakab 1876-ban tönkrement, megbetegedett. A családfő halála után az anya a kisebb gyerekekkel a fővárosban költözött, ahol a família nagy nyomorban élt.
Bródy Sándor a fővárosban folytatott középiskolai tanulmányait nem fejezhette be, otthagyta az iskolát. Újságíró lett Erdélyben, azután Budapestre került, ahol hatalmas visszhangot tanúsított új, bátor és szokatlanul vehemens irodalmi felfogása.
Vehemenciájára példaként szolgál, amikor Egerbe vonult be katonának. Nem kevesebbre vetemedett, mint hogy pofon ütötte őrmesterét, aki édesanyját szidta. Jóformán kihallgatás nélkül Josefstadtba vitték börtönbe. Szerencséje volt, hogy Jókai, aki ez időben Rudolf trónörökös elnöksége alatt az „Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” című művet szerkesztette, megtudta, hogy egy előtte ugyan ismeretlen, magyar író sínylődik osztrák tömlöcben, tehát haladéktalanul közbenjárt a főhercegnél és kegyelmet eszközölt ki a „főbenjáró“ bűnös számára.
Bródy rabságában gyakran gondolt egy kislányra, akit valamikor játszópajtásaként szeretett. Mire kiszabadult szigorú őrzői karmai közül, már halálosan szerette a szép Bellácskát. Börtönéből egyenesen Rosenfeldékhez utazott ahol álmai asszonyánál is szebb leányt talált, akinek „a bőre tejfehér volt, a haja meg vörös zuhatag”.
Viszontagságos, végül válással végződő házassága volt, de élményeket is hozó, az idegen nyelveket beszélő, nagy műveltségű lányból lett feleség több Bródy-mű nőalakjának is modellje lesz — A szerelem c. novella s a Hófehérke egyaránt bizonysága ennek.
Kettejük házasságának a halálát a hét éves „Micike” (Mária) nevű első szülöttük elvesztése előzte meg. Hiába volt gyönyörű, okos, hűséges, nemes felesége, hiába négy szép kisfia, nem bírta ki többé az otthont. Ami családi érzés maradt még benne, az már csak az anyja iránti imádat volt, akihez mint kisfiú bújhatott, aki mellett megint Egerben érezhette magát s elfelejtette egy-egy percre azt a rémséget, amit azóta átélt.
Kislányuk halála után még három évet éltek együtt, majd végleg elszakadtak egymástól a feleség 1908.08.30-án bekövetkezett haláláig. Elhunytát négy fia: András, János, Illés és István siratta.
Mikor házasságából Kolozsvárra sodródott, a jóképű Bródy elcsábította Hunyady Margitot, korának ismert színésznőjét. A kapcsolatból megszületett törvénytelen gyermeke: Hunyady Sándor, aki kedvence volt. A szeretett nő két évvel a feleség halála előtt elhunyt.
Élete vége felé ismét feléledt benne a szülőváros iránti szerelem és több ízben említette : — Nemsokára én is utána megyek Gézának, én is ott akarok feküdni az egri temetőben. Már közel volt hozzá a halál, amikor egyszer gyenge, alig hallható hangon, kialvó szemét lezárva, mesélt régi gyermekkori időkről, egri emlékekről: — Ott tanultam én mindent, amit tudok, Egerben, odavaló minden, amit írtam, ott élt mindenki, akiről meséltem, oda megyek én is az egri temetőbe, jó lesz ott nekem, fiam, aludni, szép, nagy csendben. A város egyik végén már alszik Gárdonyi, most a másik végére odatehetnek engem.
Gárdonyi Géza Bródy Sándorra főleg a „Tanítónő" című színdarab miatt neheztelt, de nem azért, hogy ebben riválist látott volna „Annuska" című színdarabjával szemben, hanem mert Bródy Bécsben „Új Könyv” című folyóirat egyik közleményével Gárdonyi személyét politikai kapcsolatba hozta.
Gárdonyi békülésüknek adott hangot üzenetével: „Én csak azért haragszom Sándorra, mert lusta nekem levelet írni.”
Bródy Sándor Gárdonyi haláláról értesülve közös barátjukhoz, Setét Sándorhoz a következő táviratot intézte: „Napok óta Gézára gondolok. Megyek utána vándorútján ... A becsületes egri föld füvének, virágjának néhány szálát tedd helyettem a koporsójára — nevem nélkül és szó nélkül ... Én tudom és érzem, hogy mennyi fájdalommal és szeretettel gondolsz te is rá ... Az anyját, a fiait ölelve — csókol szeretettel neked hű barátod , Bródy Sándor egri születésű földi munkás."
Bródy szívbetegsége az utolsó két esztendőben elhatalmasodott rajta, szobájához, ágyához szögezte. Beteg szíve 1924. augusztus 12-én du. negyed négy órakor megszűnt dobogni. Az írótól az új központi izraelita temetőben vettek végső búcsút.
„A temetésen egy szőke, magas, gyászruhás úr, kezében ibolya-csokorral, odalép a koporsóhoz és a hatalmas koszorúk özönébe elhelyezi szerény virágait. Majd odamegy a Bródy fiúkhoz és bemutatkozik : — Gárdonyi József vagyok, Gárdonyi Géza fia. Tudom, hogy megboldogult édesapám és Sándor bácsi életük alkonyán összekülönböztek. Eljöttem, hogy megmondjam nektek : az én apám nem haragudott meg, mert tudta, hogy Sándor bácsi csak pillanatnyi hevében írta azt a bizonyos cikket és szívében tovább is szerette apámat. Mikor szegény apám meghalt, Sándor bácsi gyönyörű táviratot küldött nekünk. Most eljöttem én a koporsójához, hogy kiengeszteljem és hódoljak emlékének. A Bródy-fiúk meghatva szorítanak kezet Gárdonyi Géza fiával. Azután felcsendül a gyászének és a szemek szögletében megcsillan a könnyek gyémántja.”
Bródy Sándornak „kora legmerészebb írójának” száznál több kötete, ezer novellája, közel ötezer hírlapi cikke ma is él. Két színdarabja – A tanítónő és a zsidó témájú Lyon Lea – bejárta a világot.
(Forrás: Műhely, 2014 (37. évfolyam, 1-6. sz.; Új Élet, 1963 (19. évfolyam, 1-24. sz.; Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. sz,;)
Bródy Sándor és Gárdonyi Géza szobra az Érsekkertben:
Bródy ifjú korában:
Bródy Sándor szülőháza:
