Egri kalaposok vitája a 19. század elején.

Eger város fejlődése a török hódítók kiűzése után óriási lépésekben fejlődött. Hatalmas építkezések indultak a lepusztult muzulmán város helyén. Nagy szükség volt a különböző iparosokra, akik német és osztrák földről érkeztek. Érdekképviseletük védelmében céheket alakítottak mely az azonos mesterséget űző iparosok érdekvédelmi szervezete volt. Ezekben szakképzett mesterek dolgoznak, irányítják azt (érdekvédelmi szervezet–> a mesterek halála esetén családjaik, özvegyeik segélyt kaptak). Minden mester egymaga, saját kezűleg készít el egy terméket saját műhelyében. A jobb megélhetésükért való küzdelemben sokszor perlekedtek egymással.

Most bemutatok történetet az egri kalaposok vitájáról 19. században:

Pájer János kalapos, aki a város 3. fertályában lakott Mariéi Károly fésűs mesternél, feleségül vett egy özvegy kalaposnét. Nem volt ugyan semmilyen céhben, de mint egri polgár, szabadon űzhette mesterségét. A céh e miatt nem is tiltakozott. Ami miatt panaszkodott, az az, hogy Pájer nem a saját műhelye munkáját vitte a piacra a heti vásárokon, hanem más városokból szedte össze a kalapokat, és hozta Egerbe árulni; — az itteniek kárára. — Azt a tanács urai is tudják, hogy Egerben a kalapos mesterek száma 1806-ra annyira megnőtt, hogy a város közönségét teljesen ellátják kalapos árukkal; sőt, hogy termékeiket el tudják adni, kénytelenek más vidéki városok országos vásáraira is eljárni. Arra a tilalomra is emlékeznek, melyet a kereskedőkkel szemben alkalmazott a tanács; megtiltotta „a vidéken vett, nem pedig itten Egerben elkészített munkák" árulását. Ahol mesterek dolgoznak, ott csak az országos vásárokon, a mesterek mellett helyet foglalva szabad árulni a kereskedőknek. — Jellemző példa a rendelkezésre Czifféri Mihály kalapos mester fiáé, aki maga is mester, de apjával már nem élt egy kenyéren. Nem árulhatta apja munkáját, csak a magáét, az apjával egy sorban a piacon. — Kérték tehát a magisztrátust a kalaposok, hogy tiltsa meg Pájernek, hogy olyan munkát áruljon, amelyet nem a maga műhelyében készített ; mert ahol elegendő számú mester él a városban, ott az árukat „nem szükséges idegen munkákkal" bővíteni, és rontani a városnak porciózók jövedelmét; csak az országos vásárokon szabad árulni idegen árut. Tiltsák meg neki a hetivásárokon való árulást, s csak az országos vásárokon engedjék meg azt. Ha nem törődne a tilalommal, kobozzák el áruit az egri kórház javára.
Szepesz Ignác, az egri plébános is beavatkozott a Pájer ügybe. Levelet írt a város főbírójának, melyben Pájer mellé állt. Végül a „mostani drága időkben nehéz az élet” ezért vett kalapok „szabad árulásában" meghagyják.
Pájer nem hálálta meg a vele szemben mutatott jóindulatot. Kitűnik ez egy két év múlva kelt iratból, melyben a kalapos mesterek Pájer figyelmeztetését kérik, mert az semmibe veszi a céh belső rendjét, rendelkezéseit. A céh vezetőinek utasításait nem teljesítette, a gyűlésekre nem ment el, mondván, hogy neki se a céh vezetése, se a bíró nem parancsol és ha hajdút küldenek érte, kiveri a házából. A kirótt büntetést nem fizeti.

Irta: Erdei László

Forrás: Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

Képen: Kalapos üzlet a XI. Ince pápa téren