A TÖRÖK IDŐK EGRI PÜSRPÖKEI

A Mátyás király halála utáni évtizedek azonban – csakúgy, mint az egész országban – már a hanyatlás idejét jelentették. A mohácsi csatavesztés, a két király – Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János – egyidejű uralma és a reformáció is negatívan hatott az egri püspökség életére. A mohácsi csata után Várdai Pál (1524–1526) püspök tevékenyen részt vett Szapolyai János királlyá választásában és megkoronázásában, aki ezért az esztergomi érseki székkel jutalmazta, de ezt követően mégis többször pártot váltott. Olyan eset is előfordult, amikor Egernek két püspöke is volt, az egyiket János, a másikat Ferdinánd király nevezte ki, sőt, mindkét uralkodó nemegyszer világi főuraknak is eladományozta az egri püspökség javadalmait. Mindeközben a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd hívei közötti csatározások során a vár és a város is többször gazdát cserélt.
A reformáció is ebben az időszakban jelent meg és terjedt el Egerben, amelyet az is elősegített, hogy a püspökök nem tartózkodtak az egyre inkább török veszélynek kitett székvárosukban. Perényi Péter, a vár főkapitánya maga is az új vallás híve volt és várnagya Varkocs Tamás szervezete meg az első lutheránus közösséget a városban. Bár a katolikus Dobó István várkapitány 1548 és 1552 között visszaszorította a reformációt a városban, de az őt követő újabb várkapitányok már nem akadályozták meg, sőt támogatták a reformáció terjeszkedését. A kanonokok kiszorultak a várból, házaikat a protestáns várkapitányok kaszárnyává alakították át, a várbeli székesegyházat – mely az 1552-es ostrom alatt súlyos károkat szenvedett – bezárták. A káptalant Rudolf király 1580-ban a városban lévő Szent Mihály plébániatemplomban helyezte el, de hamarosan onnan is távozniuk kellett. Ezt követően hatalmas teret nyert a reformáció, melynek segítője több egri várkapitány volt. 1580-ban a Szent Mihály templomban protestáns prédikátor hirdette az igét.1583 nyarán Lengyelországból Egerbe érkezett Drenóczy József jezsuita pap azért, hogy a katolikus restaurációs törekvések teendőit rendezze, mert a reformáció ugyancsak előtérbe került a városban.

Ebben az időszakban több nagy műveltségű humanista főpap ült az egri püspöki székben, akik azonban általában nem tartózkodtak székhelyükön, és a vallási dolgok mellett politikával és tudománnyal ugyanúgy foglalkoztak. Oláh Miklós (1548–1553) Mária özvegy királyné titkára volt, akinek kíséretében a mohácsi vész után elhagyta az országot és Németalföldön szolgálta a régensi tisztséget betöltő királynét. Rendkívüli műveltségű főpap volt, németalföldi tartózkodása alatt írta a Hungaria és az Athila című műveit, melyben gazdag leírás található a magyar földrajzról, gazdaságról és történelemről. Oláh később esztergomi érseki kinevezést kapott és 1562–1568 között az ország királyi helytartója is volt.
Verancsics Antal (1557–1567) szintén nagyformátumú humanista tudós volt. Levelezésben állt Rotterdami Erasmussal és Philipp Melachtonnal, dolgozott Bonfini magyar történetének folytatásán, Isztanbulban pedig felfedezte Augustus politikai végrendeletének egyik példányát. Bár Dobó István 1552-ben maroknyi csapatával sikeresen megvédte a várat, de az állandósuló török fenyegetés miatt Verancsics a püspöki javakat, jövedelmet és a várat átadta a kincstárnak a vár védelmének céljával, a püspöki hivatal és a káptalan pedig elhagyta a várost. Az egyházmegye felvidéki, szabad területeire húzódtak vissza, ahol először Érsekújváron, majd Kassán, illetve Jászón rendezkedtek be és alakították ki az egyházmegye ideiglenes központját.
1596-ban elesett az egri vár, amit 91 éves török uralom követett. A megszállásból és az egyházmegye kettéosztottságából adódó nehézségeket tovább súlyosbította az, hogy a reformáció fő bázisa Erdély mellett a Felvidék volt. Kisdi Benedek (1648–1660) püspök legfőbb vágya volt, hogy papnevelő intézetet, szemináriumot alapítson az egyházmegyében, így enyhítve a protestantizmus térhódítása miatt égető szükséggé vált paphiányt. Kisdi 1657-ben ennek érdekében alapította meg a kassai akadémiát, melyet a jezsuiták vezetésére bízott. Sajnos a szemináriumot már nem tudta létrehozni, csak tekintélyes összeget hagyott erre a célra végrendeletében. Az ő támogatásával jelent meg az első nyomtatott magyar katolikus egyházi énekes könyv is 1651-ben. Utóda, Pálffy Támás (1660–1669) Kisdi hagyatékát felhasználva megalapította a Szent László királyról elnevezett szemináriumot, mely a későbbi egri papnevelő intézet alapja lett.

Forrás:

Löffler Erzsébet: Az Egri Főegyházmegye rövid története. In: Az Egri Főegyházmegye ünnepi sematizmusa 2004. Eger, 20004. 19–37.

Mellékelt képen:

JÁSZÓ (Szlovákia)

A premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította. 1614-1650. évek között az egri püspökök székhelye volt. mai formáját a mellékelt képen a 18. századi újjáépítéskor nyerte el.