PÓCSIK DÉNES

Pócsik Dénes (Kunágota, 1940. március 09. – Eger, 2004.11.20.) az egyetlen olyan vízilabda olimpiai bajnok, aki egri színekben nyert aranyérmet, s szerzett városának dicsőséget.

Az emlékezés alapjául az 1964-ben, az OB I-ben bronzérmet szerzett csapat története szolgál.

Az Egri Dózsa SC edzője - Baranyi György volt. Az egykor egyik leggólképesebb magyar játékos tizenöt évig, 1958-tól volt az I. osztályú egri csapat edzője. A 15 év alatt két alkalommal, 1964-ben és 1969-ben lettek bronzérmesek a bajnokságban.

A harmadik helyezett csapat tagjai közül Pócsik Dénes és Bodnár András olimpiai bajnok, Utassy Sándor világbajnok, Szölgyémi Ferenc és Ringelhann György főiskolai világbajnok.

A csapatból heten már nincsenek köztünk: Frank Oszkár (2017), Utassy Sándor (1979), dr. Ringelhann György (2020), Szölgyémi Ferenc (2004), Pócsik Dénes (2004), Bóta Sándor (2010), Rüll Csaba (2002).

A kiváló kapus, Rüll Csaba emlékére évenként vízilabda emléktornát rendeznek, aki két csapattársával Pócsik Dénessel és Bolya Lászlóval együtt tagjai voltak az 1972. évi Magyar Kupát elnyerő csapatnak. Pócsik Dénes játékosa és edzője is volt a csapatnak, ahogyan 1973-ban és 1974-ben, amikor a bajnokságban negyedik helyezést értek el.

Keményen dolgozott a sportért, a sikerért, s már életében legenda övezte külföldön és itthon egyaránt. Tevékenységét a város 2003-ban díszpolgári címmel ismerte el. Életének hatvanötödik évében hunyt el Egerben, ahol játékos-pályafutását töltötte.

Az 1964-es csapatból már csak hárman vannak velünk – Denk János, Bolya László és dr. Bodnár András, akik nagyszerű játékosként váltak legendákká, s akiket ma is tisztelettel emlegetnek a vízilabdát szerető egriek.

Pócsik Dénes sportpályafutása

1954-től az Egri Fáklya, 1956-tól az Egri Dózsa, illetve az Eger SE úszója és vízilabdázója volt. Ifjúsági úszóként is szerzett magyar bajnoki címet, de kiemelkedő eredményeket vízilabdázásban ért el. Védőjátékosként 1960-tól 1972-ig összesen nyolcvanhat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A magyar csapat tagjaként három olimpiai érmet, egy Európa-bajnoki címet és két Universiade-győzelmet szerzett. Az 1972. évi olimpia után visszavonult a válogatottságtól, de egri egyesületében 1978-ig aktív játékos maradt.

Sporteredményei

• olimpiai bajnok (1964, Tokió)
• olimpiai 2. helyezett (1972, München)
• olimpiai 3. helyezett (1968, Mexikóváros)
• Európa-bajnok (1962, Lipcse)
• Európa-bajnoki 5. helyezett (1966, Utrecht)
• kétszeres Universiade-győztes (1963, Porto Alegre; 1965, Budapest)

Edzői pályafutása

1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) edzői, 1972-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői oklevelet szerzett. 1974-től, még aktív játékosként egyesülete játékosedzője lett. Visszavonulása után 1980-ig a kuvaiti válogatott vezetőedzője, majd a holland válogatott szövetségi kapitánya volt. Hazatérése után egri klubja vezetőedzőjeként, egyúttal igazgatójaként tevékenykedett. 1990 és 1991 között a magyar női válogatott edzője volt. 1995-től Ausztráliában telepedett le, Perthben Nyugat-Ausztrália sportkollégiumának főedzője, majd Canberrában az Ausztrál Vízilabda Szövetség edzőtáborának edzője volt. Az ausztrál küldöttség tagjaként részt vett az ebben az időszakban rendezett világversenyeken. Négy évvel halála előtt, gyógyíthatatlan betegsége tudatában tért vissza Egerbe.

Díjai, elismerései

• A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1962)
• Eger díszpolgára (2003)