Használjuk fel az egri hőforrások gyógyvizét!

Sugár István írása 1961-ből

Az egri föld méhének legjelentősebb természeti kincse: a város keleti részében, az Eger-patak szomszédságában feltörő források gyógyhatású, langyos vize. A víz hallatlan bőségben, napi 22 millió liter mennyiségben ömlik a strand, az uszoda és a volt érseki fürdő medencéibe, majd onnan a patakba — azonban valljuk meg, hogy ennek az értékes gyógyvíznek ez a „hasznosítása” nem lehet cél. Bár az illetékesek évek óta foglalkoznak az egri langyos gyógyvizek terápiás felhasználási lehetőségének megteremtésével, azonban a sajtó adta nagy nyilvánosságot mégis meg kell ragadnunk, hogy erre az égetően fontos kérdésre irányítsuk a közfigyelem reflektorfényét — annál is inkább, mivel Eger Város Tanácsa VB műszaki osztálya a közeljövőben, országos szaktekintélyek bevonásával kívánja a kérdést ismét napirendre tűzni és megvitatni. A levéltári adatok először az 1490-es évekből számolnak be egy egri meleg vízű fürdő létezéséről, amely akkor a Felsőtárkányban megtelepedett karthauzi szerzetesek, a „néma barátok” birtokában volt. Igen nagy volt az egri vizek körül kialakult fürdőkultúra a városnak törökök alatti hódoltsága korában, — hiszen az 1664—65-ben itt járt Evlia Cselebi török utazó szerint: „ három fürdője volt Egernek, egy a férfiaknak, másik az asszonyoknak, harmadik az állatok szám ára ” A női fürdő, a mai Dózsa György tér egyik háza udvarán régészetileg feltárt Valide szultánáról elnevezett volt, amelyről azt olvassuk, hogy „nagyon szép, kellemes vízű, hatkamrájú fürdő, egész kupoláját keramit fedi ” A férfiak fürdője a mai gyógyfürdő épületének megfelelően helyezkedett el. Ma is fellelhető a tipikusan török eredetű nyolcszögletű medence az épület belsejében. Bár a mohamedán vallásban jelentős szereppel bír a rituális fürdés, de az bizonyos, hogy a tisztálkodási jelentőségén túl — a leírások, mármint gyógyhatású fürdőről tesznek említést. A törökök kiverése után az egri fürdők jó híre megmaradt, mert éppen egy, a közelmúltban feltárt levéltári adat bizonyítja, hogy már 1698-ban még Kassa közeléből is felkeresték az „egri fürdő”-t, hogy gyógyulást találjanak. A XVIII. század során a püspöki tulajdonban levő fürdőt az összeomlás veszélye fenyegette, mint Dombi Sámuel Borsod vármegye orvosdoktora írja könyvében. Pedig Markhot Ferenc, a nagytudományú, Olaszhonban végzett Heves vármegyei főorvos, egy a Helytartótanács részére készített tanulmányában részletesen beszámolt a víz jelentős gyógyhatásáról! A nagy egri építtető, Eszterházy, helyre is hozatja a romlásnak indult épületet és a mai két „tükörfürdő” helyiség ekkor létesül. Az egri gyógyvíz igen nagy közkedveltségnek örvendhetett, hiszen Markhot doktor alapos vizsgálata arra vall. Később Pyrker László bővíti tovább a fürdő épületét és kinevezi az 1830-as évek során az első egri fürdőorvost, Fejes Mihály személyében. Ezekben az években már igen nagyhírű volt az egri hévvíz”, úgyhogy pl. az 1838-dik év nyarán által magok a városbeliek több nappal előbb kénytelenittetének a fürdőt megrendelni, különben hétről hétre sem jutnának hozzá. Már a XIX. század során több tudós kutató vizsgálja az egri gyógyvizeket, így a borsodi Dombi Sámuel, az egri Adler András gyógyszerész 1826-ban, sőt a külföldi John Abel is. Magda Pál: „a tagoknak sokféle nyavalyáiban és bőrbetegségekben igen hasznosnak állítá”. Fejes Mihály, az első egri fürdőorvos pedig, az egri fürdőkről 1839-ben írt értékes munkájában részletesen értékeli a víz gyógyászati értékét és felhasználhatóságát. Ő a fürdésen kívül már ivókúrára is javasolja e vizet — s hosszú sorát adja azoknak a betegségeknek, amelyek ellen hatásosnak találták az egri hévvizeknek orvosi felügyelet, melletti használatát. Nem egy konkrét esetet ír le, amelyekben bizonyíthatóan a víz használata révén állott elő a gyógyulás. A XIX. század első negyedében végzett fürdőbővítés után a fürödni kívánkozók reményen felül növekedett sokasága csak hamar épen oly szűknek találá a fürdőintézetet, mint előbb volt. „Kossuth” Pesti Hírlapjában 1844-ben így ír az akkori egri fürdőorvos, Nagyfejeő uram: „A már török időkben használt, újabb korban, minden méltányos kívánatot kielégítő karba helyezett egri fürdő, amelynek üdvös erejét a híres gasteiniéhoz leginkább hasonlíthatni, teljes mértékben megfelel azon néhány év előtt nyilvánított várakozásunknak, melynél fogva azt a közhír, s becsben rövid idő alatt rég megérdemelt helyén reménylők látni, mert már tavaly örömmel vala szabad minden rendű s rangú idegenek körünkbe seregleni látni, kik részint könnyebbülve, részint kigyógyulva tértenek vissza övéikhez. ” Sajnálatosan, a XIX. század végén és jelen századunk során az egri hévvizek múltbani gyógyászati felhasználása teljességgel elenyésző — bár 1928-ban a vizet gyógyvízzé, 1934-ben pedig a fürdőt gyógyfürdővé nyilvánították. Mik tehát az egri gyógyvizek azon tényezői, melyek an­nak terápiás felhasználását sürgetik, illetve azon túlmenően szinte parancsoló szükségességgel írják elő az illetékesek részére? Az Országos Balneológiái Egyesület csoportosítása szerint az egri hőforrások vize úgynevezett „radioaktív hévvíz”. Az egri melegvíz, illetve a belőle előtörő gázok rádiurnem anáció tartalma alapján, a budapesti Rudas-fürdő vizei után — országos viszonylatban, a második helyre sorozzák be a szakemberek hévforrásunkat. S ha emellett tekintetbe vesszük vizünk, nem elhanyagolható anion- és kationtartalmát, valamint 28—32 Celsius fok hőmérsékletét — mint azt dr. Kőrfy Loránd egri orvos tanulmányában írja: „nyugodtan mondhatjuk azt balneológiái hatásúnak, gyógyvíznek.” Nézzük meg most közelebbről azokat a betegségeket, melyeket az egri gyógyforrások vizének terápiás felhasználása szempontjából orvosok tekintetbe vesznek. Jó hatású az egri víz különböző reumás megbetegedések, ízületi bántalmak, izomreuma, idegzsába, idült izzadmányok, köszvény, sérülések, zsugorodások, bénulások, neuraszténia, kimerülés esetében. A fürdőkúrát jó eredménnyel lehet használni a csonttörések utáni állapotok, illetve olyan megbetegedések esetében, melyeknél az ízületekben mozgáskorlátozás áll fenn, illetve, ahol az izmoknak sorvadása mutatkozik. A rádium emanáció tartalmú gőzök belélegeztetése pedig az orvoskutatók vizsgálata szerint számos belgyógyászati betegség esetében mutatkozik hatásosnak. Elérkezett tehát végre az ideje annak, hogy az évszázadok óta gyógyításra használt egri hévvíz a korszerű gyógyászat keretén belül dolgozóink egészségügyének szolgálatába kerüljön. Ma, amikor országszerte, szinte hetenként bukkannak hévvizekre, melyek terápiás felhasználása egyre szélesebb keretek között kiépül, nem ülhetnek az egriek sem ölhetett kézzel, hogy tétlenül nézzék napi 22 millió liter gyógyvíznek kihasználatlanul a patakba ömlését. Meg kell találni az illetékeseknek a módját, hogy — ha egyelőre csak korlátozott keretek között is —, de mégis mihamarabb meginduljon a víz gyógyászati felhasználása egy szakorvos irányítása mellett.

Szabadon feltörő hőforrás tó az érseki fürdő mellett 1902.

Szabadon feltörő hőforrás tó az érseki fürdő mellett 1902.