AZ EGRI VASÖNTÖDÉT STECZ JÓZSEF (1868-1945) ALAPÍTOTTA.

Stecz itthoni, majd németországi és ausztriai öntödékben tanult, majd Nagyváradon lett önálló. A nyíregyházi Irsai vasöntő cég munkavezetője volt, 1912-ben költözött Egerbe, hogy önállósítsa magát.Tőke hiány miatt kezdetben a korábban Nyíregyházán vele egy cégnél dolgozó Kakas Istvánnal társult. 1912. március 9-én Steez József vasonts kérelemmel fordult a tekintetes Városi Tanácshoz, hogy a Tihaméri vasúti állomás környékén elterülő üres teleken egy kh. 300négyszög öl területet mérsékelt bérfizetés mellett" vasöntöde létesítése céljából biztosítsanak neki. Az indoklásban leírta, hogy egészségtelen versenyt" nem támaszt, mert Egerben ilyen vállalat ez idő szerint nincsen".

Az Amerikát is megjárt vasöntó május 4-én elkészítteti a tervet. A 8x5 méteres műhelyt társával, Kalas Ignáccal júliusban üzembe is helyezi.

A levéltári adatok szerint 1923-ban Egerben már három öntöde, dolgozott. A Hering-féle Mezőgazdasági Gépgyár és Öntöde Rt., az Aszlajter-féle öntöde és Stecz József öntödéje. A legéletképesebbnek az utóbbi bizonyult, a másik két öntöde rövidesen megszűnt.

A konkurrencia nélkül maradt öntöde nagyon jól jövedelmezett.

Kezdetben 8-10 főt foglalkoztató családi vállalkozás volt, de az 1948-as államosítást megelőzően már 28 embernek adott munkát. A város vezetése és a lakosság egyaránt kedvezően fogadta az új iparág megjelenését. Munkaalkalmat teremtett a hóstyán lakó embereknek, a kis üzemben pedig olyan termékek készültek, amelyekre szükség volt: utcatáblák, aknák fedőlapjai, szőlőprések vagy tűzhelyek tartozékai.

1914-ben Stecz József nyerte azt a versenytárgyalást, amely a város 25 utcájának házszám- és utcatábláinak elkészítésére vonatkozott. Az 1930-as években már nemcsak Eger, hanem a megye, sőt az egész ország ismerte és használta az itt készült termékeket. Megrendelői között nagyobb üzemek, bányák, lakatosgyárak is szerepeltek. Legszámottevőbb megrendelője a miskolci Kun Lajos Vas és Rézbútor Lakatosgyára volt, ahová komplett szőlőpréseket, szecskavágókat, szőlőzúzókat szállított. Itt készültek Eger város aknáinak öntöttvas aknafedelei és lámpaoszlopai is. 1937-ben lett Maklár I. negyed fertálymestere. A vállalkozás jól jövedelmezett Stecz úrnak, az elsők között volt autója a városban. Mikor 1945-ben meghalt, mesterségét Árpád fia folytatta az államosításig. 1949 után az üzem először az Egri Lakatosárugyárhoz került, majd 1953-ban a Hejőcsabai Cementipari és Gépjavító Vállalathoz csatolták.1963-ban az Öntödei Vállalat tagja lett, 2010-ig folyamatosan üzemelt a Specz József alapította vasöntő üzem.

Az ontöde megszünése után az értékes fémtárgyakat a Dobó István Vármúzeumnak ajánlották fel. A technikatörténeti jelentőségű adomány képek, kandeláberek, padok, öntőformák stb. gyűjteményét jelenti.

Az öntöde Eger harmadik legrégibb ipari létesítménye volt a Dohánygyár és a Lakatosárugyár mellett

Forrás: Beszélő utcanevek;

Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig

Stecz Józef fotója:

Stecz Józse 1930. évben. (A kutya fejénél hibás a kép)

 

 Szinok Gábor fotóján egy műves öntött fedlap látható:

Öntöde épülete megszűnés előtt.