Egri ócskasoron a Minaret mellett, amely nem is egy sor már, hanem kettő!

Írás 1936-ból!

Filléres regényirodalmunk „gyöngyeitől” az igazi értékes bútordarabokig mindent megtalálhat a szerény vevő, ha ellátogat hétfőn, vagy pénteken a Knézich Károly utca elejére, ahol a Minaret árnyékéban színes, nyüzsgő és hétről-hétre növekvő tömegek folytatnak hajnaltól délutánig alkut egy kiérdemesült gramofon, egy megrokkant ágysodrony, vagy kötőtű, fehérnemű, cipő, esetleg olajfestmény fölött.

Az egri ócskasor állandóan terjeszkedik, nem is egy sor már, mert az ős lelőhely nem volt elég az utánpótlás befogadására és legújabban a Knézich utca mindkét oldalára kiterjeszkedett a régi szegénypiac.

A vevők óriási tömegekben lepik el a pokrócok között lévő utakat és boldogan válogatnak színes sokféleségében az áruknak, amelyeket a város minden részéből idehordanak, a legmerészebb fantáziát is ámulatba ejtő csoportosításban. A klasszikusnak éppen nem mondható összevisszaságban sok héten keresztül a legnagyobb csodálatnak örvendett egy gramofon, amely saját maga reklámjaként ezerszer játszotta naponta csüggedés nélkül, mintha önmagát kérdezné: „Mond, miért jár a szád, miért jár a szád” kezdetű világslágert. Valószínűleg célozni akart a piac csöndjére és arra a beszédes együttélésre, amellyel a konkurensek egymást a pokolba szokták itt is kívánni. A gramofon közvetlen szomszédságában valaki ócskavasat árult, ajtópántot, törött kaszát, csorba baltát, vasmacskát és egy kettétört fejű pörölyt. Nagyon szép pöröly volt másképp is. A közelben lakók biztos megvették volna a gramofon elcsitítása érdekében, ha végre valaki a gramofont el nem viszi. Erős a gyanú, hogy a műszer azóta, lemez nélkül is tudja a föntebb megunt világcégért.

Valamelyik nap nagy feltűnést kelteti egy legintimebb ócskás körben, hogy az egyik exponált eladó (exponált: akinek „nagy dumája van” és mindent rá tud sózni a vevőre) kijelentette, hogy az ócskás munka a legjobb üzlet és nem cserélne sok belvárosi kereskedővel. Munkatársunk felkereste a merész kijelentés tulajdonosát és a következő kis közgazdasági nyilatkozatot sikerült nyerni tőle ez egri ócskáspiac helyzetéről.

— Hja kérem ezek az idők nekünk fekszenek. A közönség nem szívesen vásárol újat és ma sok üzletért nem adnám az én kis helyemet itt, amely nem sokat hoz ugyan, de a mindennapi kicsit mindig meghozza. — Tessék elhinni, járnak ide olyan emberek is, akiket eddig a jobb üzletekben láttunk a belvárosban. Nem szégyen az kérem, mi is kiszolgáljuk a vevőt, ha becsületesen bukik a „darabra” és nem szajrézni akar.

— Az ócskáspiac egyébként azért is fellendült, mert arra az igazságra rájöttek az emberek, hogy a régi holmi, amit egy-ketten kipróbáltak, mindig biztosabb, mint az új. „Járt cipőt a járatlanért el ne add”.

Hasonló modorban még egy félórácskát csevegne rendkívül gyorsan pergő nyelvvel, ha közben két vevő holmija közül nem kezdene válogatni. Szerencsére az egyik riasztópisztolyt, a másik patent harisnyaszárat vásárolna, így a piac legexponáltabb árusa rövid kézitusába kezd velük.

Egyhangúan állítják az összes eladók, a papucsgomb-árusoktól a mieder halcsont árusítókig, hogy az idei farsang szenzációs forgalmat hozott. Elkeltek az összes valódi keleti pongyolák, szövetek, tőrök sipkák, a Hamupipőke Egerben felejtett fél papucsa, mind a 25 darab, azután pedig a maharadzsa nyakékei, törökdúlás idején összetört velencei tükrök híd alatti borotválkozáshoz, világjáró gombos barna félcipők, (múlt századbeli tánctanároktól) díványpárnák, pamutáruk, harisnyák, zoknik, azoknak tartói, cukorspárga, hegedűtok, uborkás üveg, bús gilicemadár kitömve, bőgővonó, stb. stb.. Szóval a nyilvános és titkos álarcos bálok kellékei. Természetes azonban, hogy ez a farsangi láz rövid volt és ma már csak a detektívregény fogy igazán.

A megcsökkentett ínségmunka következtében úgy látszik sok szabadidejük van az egri munkanélkülieknek. A világvárosi regények, a kék regények, a 10 filléres irodalom hervadhatatlan remekei rekordszámban fogynak és erősen leszállított árakon. Négy-öt fillérért a föld minden létező és elképzelt orgyilkosának életéről személyesen tapasztalódhat, aki akar.

Az új divatőrület tehát a ponyva. Szerencsére Egerben ez innen eredő irodalmi „tájékozottságát” egyik olvasó sem próbálta ki a közbiztonságon. Azzal a reménységgel, hogy erre a jövőben sem lesz példa, úgy gondoljuk, el lehet tekinteni ezeknek a könyveknek máglyahalálától — egyelőre.

(képeslap az 1930-as évekből, ahol látható az ócskáspiac a Minaret után a Knézich Károly utcában, az Irgalmas kórház Elmegyógyintézetének fala előtt)