EGRI LAKATOSÁRUGYÁR TÖRTÉNETE

Eger történetének nagyon fontos ipari létesítménye, melyet jó szívvel mutatok be. A fejlődés mindig átalkította, végül csak az emléke maradt. 1891. július 1-én alapította Braun Ármin, Rózsa Lajos és társai, ezért gyakran említik Braun, Rózsa és Társa elnevezéssel is. Fő termékei az ajtó-, ablak-, bútor-vasalási cikkek, ajtózárak, sütők, szögek stb. voltak, valamint lakatosáru és lemez cikkek gyártása.

Az Első Magyar Lakatos és Lemezárugyár alapszabályzatát 1893. augusztus 19-én (egyes források szerint 16-án) fogadta el az alakuló közgyűlés, törvényszéken 1893. szeptember 19-én jegyezték be a Braun, Rózsa és társai cégtől megszerzett Első Magyar Épület és Butorvasalás Gyár tevékenységének folytatására. A részvénytársaság elnöke dr. Kállay Zoltán, Heves megye főispánja lett.

A gyár egykori helye Egerben a jelenlegi Dr. Agyagási Dezső Gyógypark környékére tehető. Alapításától az államosításig a város gazdasági életében meghatározó jelentőségű középvállalata volt, amely foglalkoztatottság tekintetében az Egri Dohánygyár után a második legnagyobb üzem volt.

A jogelődből újjáalakult üzem új gépeket vásárolt, tervezte a gyár bővítését. 1893-ban már arról panaszkodott a miskolci kamarának a gyár, hogy nehézségei vannak a nyersanyagbeszerzéssel. Kérte, hogy engedélyezzék a német vasnak a vámmentes behozatalát, mert az akkori vámok mellett olcsóbb volt a Németországból importált vas, mint a hazai.

1896-bana cég a külföldről beözönlő u. n. stájer s egyéb vasalásokkal próbálja felvenni a küzdelmet. Ekkor a magyar lakatosipar méretében igen elmaradott volt a vezető európai államokétól, erős versenyhelyzet alakulhatott ki, ami a hazai termékeket inkább hátrányosan érintette. 1896-ban is kedvezőtlen a helyzetben van a gyár, ezért elsőbbségi részvények kibocsátására kényszerült.

A gyárnak továbbra is működési nehézségei voltak, ezért 1899-ben rendkívüli közgyűlésen Kollmann János személyében új igazgatót választottak. Szigorú takarékosságot vezettek be, megszilárdították a munkafegyelmet, a veszteségeket a részvények 50%-os leértékelésével és a 22 000 frt-os állami kölcsönnel tudták rendezni, s ezzel a vállalat helyzetét stabilizálni.

A Lakatosárugyár a XX. században is részesült az állami támogatásból. Így 1904-ben 1-1 fikciós- és excentersajtót, valamint 1 Brodley-féle kalapácsot kapott. A XX. század elején újra sejtetni engedik, hogy nem igazán sikeres a működése a vállalatnak. Az adatokból kiszűrhető, hogy magasak az üzem készáru- és anyagkészletei, amelyek egyértelműen a piaci értékesítés nehézségeiből adódnak. 1907. február elején döntött Eger város képviselő-testülete, hogy az eddigi községi adóját elengedte a vállalatnak, illetve további 10 évi adómentességet adott annak.

1900 után kezd intenzív reklámkampányba. 1904-től kezdve folyamatosan bővítik a termékpalettájukat, ezt követően többször is dicsérik a szépen összeállított árjegyzéküket, melyek rendszerint évente megjelennek. Ennek a folyamatos bővítésnek köszönhetően a gyár már zárakat, kávédarálókat, mákörlőket, kávépörkölőket, díszes tűzhelyeket gyárt. A termékek országszerte elismertek.

1908 szeptemberében mutatta be a gyár a gyöngyösi kiállításon azt az új termékét, a takaréktűzhelyet, amely később csikótűzhely néven évtizedeken át kedvelt gyártmánya lett.

Az 1910-es években jellemzően 200 munkás dolgozik a gyárban, melyből kb. 120 szakmunkás és 80 napszámos. Ekörül a földszinten lévő műhelyei: raktár, csiszoló-, sorszám-, prés-, kovács-, sütőműhely. Itt volt a gépház, a szállodai tűzhelyek műhelye és az asztali tűzhelyek műhelye, az anyagraktár, a készáruraktár, irodák. Az emeleten a zárműhely, hamuláda-készítő műhely, bádogos műhely, tűzhelytartozékok (sütő- és kemenceajtók, tűzhelykeretek) készítésére szolgáló üzemrész. 1909-1910 körül a vállalat évi 100-150 vasúti kocsi rakomány készárut termelt.

A Lakatosárugyárnak szociális létesítményként 1895-től elsősegélynyújtó helyisége, 1900-tól orvosi rendelője volt. 1907-től létezett az Országos Munkás Betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, 1910-től a balesetvédelem is megvalósult.

Az 1914-es árjegyzéke szerint a vasalási gyártmányaik: ajtó- és kapuvasalatok, ajtózárak, csapózárak, pincezárak, tolózárak, bevésőzárak, valamint ablak-, redőny- és ágyvasalatok. A lemezáruk közt sütők, tányérmelegítők, tűzhelykeretek, hamutisztító-, tüzelő- és kemenceajtók, kémény- és szélkemenceajtók, füstcsövek, lemezkályhák, tűzhelyek. Késztermékeik: kávéőrlők, széntartók, kerti padok, vaságyak, tábori kohók, targoncák, könnyű- és nehéztűzhelyek. Ez utóbbiak szállodai, kórházi és kávéházi tűzhelyek voltak. Készítettek nyárssütőket, cukrászkemencéket. Egyéb termékek közt: vörösréz mosóüstök, üstházak, gáztűzhelyek (azaz ún. légszeszfőzők), edénymosogatók, melegvíz-felszerelések készültek.

Az első világháborúban a hadsereg megrendelésére 6000 db sátorkályhát vagy lövészárok-kályhát gyártottak, amelyek szétnyithatók-összecsukhatók voltak.

Az Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár Rt. a háború daczára is fenntartották s a viszonyokhoz mérten kedvező eredményeket értek el, úgy hogy az üzem folytatásához szükséges eszközöket megteremteni képesek voltak és fizetési kötelezettségeiknek eleget tehettek, sőt a háború előtt keletkezett tartozásaikat is a háborús üzem daczára csaknem teljesen visszafizethették.

Az első világháború után csökkentett üzemmel dolgozott. Erősen sújtotta a szén- és nyersanyaghiány, ezért átmenetileg mezőgazdasági, kertészeti és szőlészeti gépjavítással, mindennemű gépalkatrész öntésével foglalkoztak, továbbá személy- és teherautók javítását kényszerültek elvállalni. Míg 1913-ban 240 alkalmazottja volt, addig 1922-ben csak 120 fő.

1920 után elsősorban a leszűkült piac miatt kellett korlátozni a termelést és az alkalmazottak létszámát. A gyártott termékek struktúrája nem változott, csupán annyiban módosult, hogy mezőgazdasági eszközök készítésével (ló- és ökörvakarók stb.) is foglalkoztak.

A vállalat részt vett az 1921-ben rendezett Országos vas- és gépipari kiállításon is. 1925-ben 150 munkással dolgoztak, 1927-ben viszont már csak 75-80 munkást (és 11 tisztviselőt) említenek. 1929-ben 92 munkás csatlakozott a gyárból a Revíziós Ligához.

1927-től 1931-ig a vállalat elegendő tőke híján a Hevesmegyei Takarékpénztár Rt. érdekkörébe került, szoros banki és monetáris ellenőrzés alatt állt. 1932 szeptemberében önkéntes felszámolást kért a cég, mivel a vállalat vagyonhiánya ekkor kb. 30 000 pengő volt. 1936-ban Egri Lakatos-, Lemez és Fűrészáru üzemmé szervezték át, melynek társtulajdonosa Kollmann János, aki a Lemezárugyárban 1898-tól főkönyvelő, 1901-től igazgató volt, később alelnök-vezérigazgató és igazgatósági tag.

A második világháború után a jogutód Egri Lakatos-, Lemez és Fűrészáru üzem folytatta termelését, 1949-ben államosították, több üzemmel összevonták mint Egri Lakatosárugyár Nemzeti Vállalat. 1964-ben mint Könnyűipari Alkatrészgyártó és Értékesítő vállalat 10. sz. Egri Gyáregysége működik tovább. Az eredeti gyárat 1974-ben elbontották. Elköltözik a gyár a Kistályai útra és 1992-ben a privatizáció során a Schön & Cie. AG megvásárolja a gyárat, megalakul a Schön-KAEV-Eger Kft. 2010-ben tulajdonos változás miatt a gyár neve Schoen + Sandt Hungary Kft.-re változik, mely jelenleg mint elődje említi cégtörténetében.

2009. november 11-én Egerben emlékhelyet avattak a gyár egykori területének közelében a Dr. Agyagási Dezső Gyógyparkban.

Írta: Erdei László

Forrás: Wikipédia